15. ~ Megbocsájtok!

Másnap reggel úgy ébredtem, hogy a nagy franciaágyban egyedül feküdtem. Tudtam, hogy Niall nem ment el, mert nem tenne ilyet, de azért aggódtam, hogy hol lehet. Mire felöltöztem visszaért. Adott egy csókot.
-Jó reggelt! Hoztam neked valamit.
-Jó reggelt, neked is. Na mutaasd! -majd elkezdtem a hátul lévő kezét szétszedni. Nem sikerült.-Naa, add már ide!
-De türelmetlen itt valaki! Tessék, itt van. Remélem tetszik. -majd egy kicsi rózsát húzott elő, amire rá volt akasztva egy nyaklánc. Nagyon szép volt.
-Niall, ez... ez..
-Nem tetszik? Hozzak másikat? -nézett rám az aranyos, ám kétségbe esett fejével.
-Nem, dehogy is! Ez gyönyörű. Köszönöm. -és adtam egy csókot neki. Összeszedtük a cuccunkat, majd egymás kezét fogva -együtt létünk óta először-, elhagytuk a szobát. Mikor hazamentem, anyám és apám veszekedett. Kicsit fájt a fejem, így beüvöltöttem:
-Még jó, hogy hazajöttem! -mostanában állandóan ez megy. Vagy velem, vagy anyával.
-Jaj, sajnálom kicsim. Milyen volt? Jól érezted magad? -jött oda anya egy nagy puszit nyomva az arcomra.
-Ja igen, jó volt? Nem volt semmi baj? -ölelgetett meg apa is.
-Mindig jól érzem magam, amikor Niallel vagyok. És igen, ha tudni akarjátok, nagyon jó volt. -felsétáltam a szobámba. Kiderült, hogy anyáék azon veszekedtek, hogy anyu megint egy konferenciára fog menni, és azután még egyre. Tehát a jövő héten kétszer fog menni. Mostanában egyre több konferencia gyűlésre megy. Nekem nem stimmel itt valami. Na mindegy. Úgy döntöttem, hogy nem akarom a veszekedést hallgatni, így összepakoltam pár cuccot a táskámba és elmentem itthonról. Nem hoztam el sok mindent, így nem volt pénzem taxira. Úgyhogy busszal mentem. Már elég jól ismertem a busz járatokat és megállókat, így könnyen eljutottam Niallékhez. Csak egy baj volt. Eddig nem volt ott őr, vagyis eddig mindig velük mentem be és ezáltal nem találtam ott egyet sem, most viszont volt vagy hat. Természetesen megállítottak:
-Mit akarsz, kislány?
-Beszélnem kell Niall Horannel.
-Nem fogadnak látogatókat.
-Nem vagyok rajongó. Engedjen be!
-Mindenki ezt mondja. Jól van kislány, ha magadtól nem mész, akkor majd én arrébb teszlek.
-Nem! Niall barátnője vagyok cseszd meg! Engedj már be! -megfogta a kezem és elkezdett húzni. Kicsit ellentartottam, majd mikor megunta, fellökött a vállára és úgy vitt arrébb. Be kellett valahogy jutnom, így elkezdtem ordibálni:
-Niall! Niall! Tegyél már le, te fasz! Niall!
-Engedd el Paul! -hallottam egy rekedtes, ismerős hangot.
-Már is, főnök! Te meg, kicsi lány. Ha még egyszer lefaszozol, páros lábbal rúglak ki. Értve vagyok?
-Hát persze! -kinyitotta az ajtót, majd láttam, hogy aki 'megmentett' az nem volt más, mint Harry. Örültem, hogy bejutottam, de nem örültem, hogy miatta.- Csak te vagy itthon?
-Igen. A többiek elmentek a Nando's-ba. Én nem voltam éhes. Szerencsédre.
-Ö, ja. Szerencsémre..
-Figyelj, én nem szeretném, ha ennyire szar lenne a hangulat köztünk. Oké, hogy én és Niall egy folytában vitázunk, de mi ne tegyük. Kérlek. Nagyon sajnálok mindent és szerettem volna, ha a tegnap este velem lett volna olyan jó, de elbasztam. Tudom. Nem azt kérem, hogy szakíts Niallel, csak hogy bocsáss meg nekem. Nagyon sokat jelentene. Kérlek.
-Tudom, hogy legutóbb azt mondtam, hogy idő kell nekem ehhez, de sajnálom Harry. Még mindig nem megy. Majd ha teszel érte valamit. Valamit, ami több egy monológnál.
-Rendben. -felsétált az emeletre. Én leültem a nappaliba és elkezdtem Tv-t nézni. Furcsálltam, hogy a szüleimnek fel se tűnt, hogy nem vagyok otthon, de se baj. Legalább nem kellett hazamennem. De egy fél óra múlva meg is csörrent a telefonom:
-Hol vagy kislányom? Miért mentél el szó nélkül? -üvöltözött apa.
-Apa, nyugi van. Csak átjöttem Niallékhez.
-Tudtam én, hogy az a gyerek csak a bajt hozza ránk! Gyere haza de most azonnal! Megmondtam, hogy nem találkozhatsz vele, nem?
-Nem apa! Elegem van a folytonos veszekedésből! Hol engem csesztetsz, hol anyát! Már nem bírom! Nem megyek haza.
-Nem feleselsz vissza, nem kötözködsz, hanem hazajössz! Méghozzá két percen belül elindulsz. Elköszönsz szépen örökre és jössz! Nem mész oda vissza többet!
-Nem! Itt maradok, amíg jónak látom. Utálom, hogy mindent megparancsolsz! Mióta ideköltöztünk teljesen más lettél. Egy folytában parancsolgatsz és ha valami nem tetszik, akkor az nem is lehet úgy. Hát nem! Inkább költözök egy albérletbe és megkeresem magamnak a rezsit, vagy megyek utcára, minthogy te minden nap kiossz valamiért! A régi éned sokkal jobban tetszett. Ez a mostani, olyan mintha nem is te lennél! Mintha teljesen más ember lennél, mint az apám! Szeretem Niallt és nem akadályozhatod meg, hogy lássam!
-Kislányom, hogy mondhatsz ilyet?
-Úgy mondhatok ilyet, mint ahogy te mondhattad, hogy nem találkozhatok Niallel. Nekem is kijár a boldogság, vagy nem? Ja várj! Ne is válaszolj! Tudom, hogy nem. Szia! -majd lecsaptam a telefont. Összeestem és sírni kezdtem. Csak azt vettem észre, hogy Harry az egészet látta és hallotta. Szép lassan odasétált mellém, leereszkedett a földre és csitított. Ott ültünk a kanapé előtt, Hazza a hátam simogatta, én meg sírtam, mikor megjöttek a többiek.
-Megjöttüüünk! -üvöltötte Louis.- Ó jaj, mi a baj? -térdelt oda ő is. Niall tök nyugodtan besétált. Mikor meglátott, odanyomta a maradék kaját Liam kezébe és odaszaladt. Természetesen arrébb lökte Harryt és átölelt:
-Mi a baj? Mi történt?
-Apa... -csak ennyit bírtam kimondani- Ugye ideköltözhetek? Mert ha nem, akkor marad az utca..
-Persze, hogy idejöhetsz! Mit csinált?
-Inkább mit mondott? -jött oda Harry ismét- Hallottam amit te mondtál, de apukádat nem értettem..
-Hagyjátok már megnyugodni! Fel van zaklatva, még jó, hogy nem tudja elmondani! -szólalt meg Liam. Teljesen igaza volt. Annyira nem akartam visszamenni se, hogy még a cuccaimat sem volt kedvem áthozni. Liam szavaira Niall felvett és felvitt a szobájába. Lefektetett az ágyra és átkarolt.
-Shh. Minden rendben lesz.
-Remélem.

*Pár órával később*
-Szóval, köszönöm, hogy megnyugtattatok, és hogy befogadnátok, de átbeszéltük Niallel és még nem költöznék ide. Nagyon kedvesek vagytok. -egyenként végig ölelgettem mindenkit, Harryt hagyva legutoljára. Nézve a helyzetem és az ő helyzetét, odasúgtam neki, mikor hozzáértem- Megbocsájtok! -láttam, amint széles vigyorra húzódik a szája. Ezután kisétáltunk Niallel a házból.
-Figyellek, kislány! -szólalt meg Paul nevetve.
-Jól van! -mosolyogtam rá.
-Ez mi volt? -kérdezte Niall már a kocsiban.
-Csak volt egy kis balesetem Paullal. Semmi több.
-Hát jó. Viszont akkor tisztázom a helyzetet apukáddal, jó? -bólintottam. Az ajtónk előtt vettünk egy nagy levegőt majd lassan bementünk. Mikor beértünk a nappaliba, apa lekevert egy pofont Niallnek.
-Apa! Hagyd őt békén! -álltam kettőjük közé, bár nem volt jó ötlet, mert benne volt a lendület a kezébe, így nekem is adott egy pofont- Engem üthetsz, nem érdekel, de Niallt NE! Ő vett rá arra, hogy ma ide visszajöjjek. Vagy egyáltalán bármikor visszajöjjek ide. Neki köszönheted, hogy az édes pici lányod, akit megütöttél, visszajött hozzád. Úgyhogy jobb, ha leszállsz róla, vagy tényleg elmegyek! -emelte a kezét apa és lendített, de egy kéz megállította az arcom előtt. Niall keze.
-Nem bírom, ha nőket bántanak! Akárki legyen az, nem szabad nőt megütni! Nem hagyom. Főleg nem, ha a barátnőmről van szó. Legyen maga az atya úr isten, én akkor is megvédem. -mondta teljes magabiztossággal és nyugodtsággal a hangjában.
-Rendben fiam. Most már megbízom benned. Ezt akartam hallani. Megbocsájtok! -majd elsétált. Ennyi? Ez komoly? Megcsókoltam Niallt, majd felmentünk a szobámba. Kicsit Tv-t néztünk, majd mindketten elaludtunk.

2 hozzászólás és érkezem.!:D

14. ~ Azt hiszem, megbékél..

Elnézést a késésért, de festés volt nálunk és nem tudtam bejönni a szobámba. Meg időm sem volt. De, most itt van az újabb. Mostantól nem lesz megszokott, hogy itt az elején én ilyen kisregényt írjak nektek. Egy az, hogy a lényeg, hogy kommenteljetek a másik meg, hogy gondolom nem is érdekel titeket. Na jó olvasást.!:D

                                            ~

Szóval apa jött. Először nem reagált. Ilyenkor az a rossz, hogy az arcáról nem lehet leolvasni semmit. Hiába próbáltam, semmi. Majd egy két perces kínos csönd után megszólalt:

-Jól értettem, hogy neked barátod van?

-Igen, apa. -ekkor még magabiztosan, félelem nélkül álltam előtte. Még.

-Egy: Miért nem lehetett erről szólni? Kettő: Azt hittem, hogy az a fiú rendes, és nem fog kihasználni!

-Apa. Niall nem használ ki! És csak féltem elmondani.. -itt már a földet néztem inkább, apa helyett.

-Miért félsz? Talán azt hitted, hogy leharapom a fejed? -mondta ezt üvöltözve- Ennyire nem bízol bennem? Vagy talán valaha is voltam én veled rossz? Vagy szigorú? Esetleg ártottam én neked valaha? -elkapta a kezemet és szorongatni kezdte.

-Apa, ez nagyon fáj. -nem volt értelme, hogy szóltam. Tovább szorította.

-Mert szerintem soha nem bántottalak. De visszatérve a gyerekre: Ismerem én az ilyen fajtákat. Híres, elkényeztetett kis ficsúr. Azt hiszi mindenkit megkaphat. És mikor elvégezte rajta a munkát, eldobja mint egy rongyot. Nem bízom én az ilyenekben. Legalább valami értelmes, kedves, okos gyereket választhattál volna, ehelyett a híresség-palánta helyett.

-Ő tényleg rendes gyerek. Ismerem őt apa! Soha nem tudna a szeretteinek ártani. És még mindig fáj a kezem. Engedd már el!

-Épp ez az. A szeretteinek. De Te, kis csillagom, csak hogy tudd, nem tartozol a szerettei közé! Egy ilyen híres embernek te sosem fogysz a szerettei közé tartozni! És nem engedem el a karod, mert elmész.

-Hogy mondhatsz ilyet, apa? Honnan tudod, hogy nem szeret? -mondtam, már könnyes szemekkel.

-Mert egy ilyen ember, soha nem szeret bele egy olyanba, amilyen te vagy. Nem találkozhatsz vele! Megtiltom! Nem akarom, hogy rossz legyen az én kis csillagomnak. -majd elengedte a kezem.

-Te vagy a rossz a te kis csillagodnak! -majd felrohantam az emeletre sírva. Nem tudtam, hogy elmondjam-e Niallnek. De szükségesnek éreztem, hogy tudja. Így felhívtam.

-Már is indulok! -mondta, mikor elmeséltem neki mindent, szóról-szóra.

-Szerinted apa nem fog kiakadni, hogy itt vagy? Dehogynem. Jobb, ha nem jössz. Amúgy nem ilyen, de amikor ilyen dolgokról van szó, elmegy az esze. Hagyjuk egy kicsit lenyugodni. -mondtam még mindig szipogva.

-De nem akarok úgy itt ülni, hogy közben tudom, hogy te otthon sírsz és nincs aki megvigasztaljon. Ez nekem is rossz..

-De itt van nekem Lottie. Majd beszélek vele. Te meg menj el nyugodtan valahova a többiekkel. Pihenj egy kicsit!

-Biztos?

-Igen, biztos! -konkrétan elküldtem őt, hogy nincs rá szükségem. De valójában nagyon is volt. Csak meg akartam menteni az irháját, mielőtt apa kicsinálná. Sikerült. Lottiet áthívtam beszélgetni. Nagyon aranyos volt, meghallgatott és megnyugtatott. Szinte most ő volt a legjobb barátnőm, mivel itt még nem nagyon barátkoztam össze senkivel, csak Maryvel. Amint a kishúgom kiment a szobából, felhívtam Maryt, hogy mindent elmondjak neki. Nem volt elérhető. Sem telefonon, sem skypeon, sem twitteren, sem facebookon. Sehol. Úgy gondoltam, hogy akkor elmegyek aludni.

*Egy héttel később*

Sajnos apa miatt le kellett mondanom a hétvégét Niallel, mert anya nem egyezett bele, hogy azt mondjuk Maryhez megyek. Főleg, mert ők nem is voltak otthon. Tehát ez alatt az egy hét alatt nem találkoztam vele. Csak skypeoltunk. De az nem valami jó. Szerencsére most már apa lenyugodott, de még mindig nem bízik benne és nem látja szívesen a házban Niallt. Az a lényeg, hogy egy hét után, végre újra láthatom őt és érezhetem az illatát. Tudom, hogy nagyon hülyén hangzik, de nekem ez az egy hét nagyon sok időnek tűnt. Szóval úgy döntöttünk, hogy majd most bepótoljuk azt a hétvégét. Amiért magántanuló lettem, nem akadályozott a suli, bár így sem hétköznap mentünk, hanem szombaton. 5-re jött értem Niall.

-Szóval, hova is megyünk? -kérdeztem már a kocsiban.

-Titok. Majd meglátod, ha odaértünk!

-De izé vagy! -tettettem a durcit. De közben nagyon izgatott voltam. A szemem be volt kötve, így még csak az utat sem láthattam. De egész végig éreztem a kezét a combomon. Csak egyszer-egyszer vette le, amikor váltott. De mindig visszarakta. Nagyon jól esett. Egy körülbelül fél órás út után megérkeztünk. Egy csodálatos helyre, gyönyörű kilátással és egy csodálatos emberrel. Mivel a megszokottnál melegebb volt, mindketten elmentünk zuhanyozni. Én mentem másodszorra. Mikor kiértem, láttam, hogy Niall nem volt ott. De mikor ledőltem az ágyra, ajtó-nyitó zajokat hallottam. Felhozta a csomagokat, majd ledőlt mellém.

-Már nagyon hiányoztál!

-Te is nekem. -hajoltam fölé, majd megcsókoltam. Kicsit vizes hajam alja az arcát súrolta. Vadul visszacsókolt. Majd fordítottunk, és a hátamra döntött. Ekkor észrevettük, hogy lentről ordibálások hallatszanak. Rajongók. És a rajongók sajtóval jár. Niall odakapta a fejét az ablakhoz.

-Meg adjuk nekik, amit akarnak? -kérdezte kacéran.

-Még szép! -kisétáltunk az erkélyre és szenvedélyesen megcsókolt. Csókunk nagyon hosszú volt, csak a levegőhiány szakította meg. Ezután visszamentünk a szobába, behúztuk a függönyt, majd heves csókcsatába kezdtünk. Elkezdte harapdálni a nyakam. Én a kezeim a nyakában pihentettem. Lehúzta rólam a pólót, majd a hasam kezdte puszilgatni. Lentről fölfelé. Lassan én is lehúztam róla a pólóját. Nem voltak ugyan még kockái, de ahogy végigsimítottam rajta a kezem, éreztem, hogy dolgozik rajta. Nekem így is tökéletes volt. Szép lassan ráeresztett az ágyra. Még mindig csókolt. Idővel a többi ruhadarab is követte pólóinkat a földre. Mikor a bokszerénél tartottam, szembesültem vele, hogy már eléggé izgatott állapotban van. Elkezdte cirógatni a combom, majd szép lassan a dereka a derekamhoz ért. Először kicsit fájt, majd a fájdalomból élvezet alakult ki.

-Szeretlek, Niall James Horan! -mondtam, már a mellkasán feküdve.

-Én is szeretlek, Skyler Blue! -megpuszilta a homlokom, majd lekapcsolta a lámpát és szép lassan elaludtunk.

2 hozzászólás után új rész.!

13. ~ A szembesítések

Szóval, először is: nagyon szeretném megköszönni a sok-sok oldal megjelenítést.♥ másodszor: azt is szeretném megköszönni, hogy egyre több komi érkezik.:D és harmadszor: ismét 2 hozzászólás és egy elfogadható történet után érkezem.!:D Puszaa.;)♥


                                                      ~

A következő hetet már magántanulóként  töltöttem. Soha többet nem kellett az utálókkal, Dustinnal és a hülye tanárokkal szembe néznem. Igaz, hogy Mary nagyon hiányzott, de szinte minden nap átjött. Anya nem sejtett semmit, mert nem tudta, hogy mit írt alá nekem. De mikor hazajött a konferenciáról, elég nagy veszekedést folytattunk, mert látta, hogy nem vagyok suliba, pedig szerda van és 10 óra. Elmondtam neki, hogy mit írt alá, és erre szoba fogságot kaptam. Mondhatni megérdemeltem, mert nem szóltam mit ír alá, de egy részben meg az ő hibája, hogy nem olvasta el.

Egy pár óra múlva hívott Niall, hogy el akarok-e menni a sajtó tájékoztatóra.
-Sajnálom, de szoba fogságot kaptam anyutól, amúgy szívesen mennék.
-Semmi baj. -hallottam, ahogy belemosolygott a telefonba- Mennünk kell, szia! -majd le is tette. De ekkor még nem fogtam fel, hogy a sajtó tájékoztató az azt jelenti, hogy új híreket osztanak meg és, hogy nekem tegnap Niall azt mondta, hogy el fogja mondani, hogy van barátnője. Nem igazán foglalkoztam a témával, nem is esett le ez az egész egy jó darabig. De aztán, mikor megláttam egy pár óra múlva egy képet twitteren, elállt a lélegzetem. Kép felíratnak ez volt írva: Vajon ki lehet Niall Horan új, titokzatos barátnője? A képen Niall volt és egy fantom lány. Mivel a nevemet elmondta, nagyon sokan bekövettek. Azt sem tudtam, hogy épp kövessek vissza embereket vagy válaszoljak levelekre, mikor beállított Niall. Anyáékat még nem avattam be és most úgy jött, hogy csöngetett. Leszaladtam. Próbáltam úgy behívni, hogy anya ne vegye észre. Nem sikerült.
-Kislányom! Te mit csi.. Áh, szervusz Niall! Mi szél hozott erre?
-Ö, anya! Még nem mondtam? Segít a matekban, mert a tanárnak nem volt elég ideje, hogy elmagyarázza, ugye Niall? -reméltem kapcsol, hogy még nem tudja.
-Nem. -ekkor kicsit belemartam a kezébe, de nem látványosan- Vagy is igen! Pontosan. Segítek a matekban.. -majd felhúztam az emeletre. Leültettem és odaraktam a matekot az ölébe, ha anya benyitna. Ki telik tőle.
-Mi volt ez? -nézett rám értetlen fejjel, miután megcsókolt.
-Hát ö.. még nem mondtam el.. -néztem bambán a földet.
-Szóval.. én közöljem az egész világgal, te pedig még csak a szüleidnek sem vagy képes elmondani?! Hát ez szép..
-Nem, Niall. Kérlek érts meg! Mostanában elég rossz a kapcsolatom velük, még ma is veszekedtem anyuval. Nem tudtam nekik hogy elmondani.
-Szerinted nekem könnyű volt? Hát nem. A rajongóim háromnegyedét nem is ismerem, sőt még csak nem is láttam. Azt hiszed nekik könnyebb volt elmondani? -emelte feljebb a hangját. Már majdnem sírtam. Nem bírtam. Igaza volt. Teljes mértékben.- Tudod, nem csak neked vannak nehézségeid a világon! Legalább most elmondhattad volna.. -itt végig csordult pár könnycsepp az arcomon.
-Sajnálom.. -hajtottam le a fejem, hogy ne lássa, hogy sírok. De észrevette.
-Te sírsz? -megráztam a fejem- Jajj, ne haragudj! Csak nagyon fáradt vagyok.. Kérlek ne sírj! -odajött hozzám és megölelt- Shh.. Ne sírj! És nagyon szépen kérlek, hogy ne haragudj rám.
-Semmi baj. Teljesen igazad van. Inkább nekem kéne ezt mondanom.. Nagyon sajnálom. -mondtam szipogva. Kezei közé fogta arcom, letörölte a könnyeket és megcsókolt. Úgy, mint tegnap. Sajnos hívták a fiúk, hogy mennie kell, úgyhogy hamar elment. Ezután összeszedtem magam és lement anyáékhoz. Úgy döntöttem, most már itt az ideje, hogy elmondjam.
-Anya, Apa! Valamit titkolok előttetek, régóta.
-Igen? És mi lenne az, kisasszony? -nézett rám szúrós szemekkel apa és anya egyszerre.
-Nos, tudjátok, hogy ismerem a One Direction tagjait és.. Niall Horan a barátom.
-Mármint? Oké hogy haver, de ez miért olyan nagy baj? -értetlenkedett apa. Soha sem értettem, nekem honnan lett ennyi eszem, mert mindenki segg hülye a családban.
-Apa, te félreértelmezed a barátom szót. Niall a pasim és nem a haverom! Talán a kezdetektől több volt köztünk, mint barátság, de először Harry akaszkodott rám. Ő elcseszett mindent, mert soha sem gondoltam rá úgy, de ő erőltette. Végül annyira elrontotta, hogy szó szerint Niall karjaiba dobott. Ő pedig ma jelentette be egy tájékoztatón, hogy én vagyok a barátnője. És anya, nem azért volt itt ma, hogy matekozzunk.
-Hát sejtettem, mikor úgy mentetek fel, hogy össze volt kulcsolva a kezetek, de gondoltam, hogy csak így húzod magad után.. Minden esetre, legalább remélem, hogy ő majd meghozza az eszed és végre kicsit felelősség teljesebb leszel. -szólalt meg anya. Egész jól fogadta. Azt hittem, hogy ezt még ő sem fogja bírni. De állta a sarat és nyugodt volt végig. Teljesen jól kezelte a helyzetet. De csak ekkor jött a feketeleves. Apa. Ő nem bírja ezt a témát, főleg akkor nem, ha az ő pici lányáról van szó..

12. ~ Minden jobb, mint valaha.

Most is kérhetek két hozzászólást? Nagyon jól esnek a dicsérő szavak, de nyugodtan írhattok rosszat is, ha úgy gondoljátok.! Szívesen olvasom azt is. Szóval akkor két hozzászólás és amint tudok, érkezek az új résszel.! Jó olvasást.!:D


                                                     ~


Másnap korán keltem fel, hogy még elkapjam anyut, mielőtt elmenne a konferenciára. Sajnos épp ekkor indult volna el. Nem tudtam mit tenni, utánakiáltottam:
-Anyu! El se köszönsz?
-Kislányom! Vasárnap van, hogy hogy felkeltél ilyen korán?
-Hogy elérjelek. Ezt aláírnád, kérlek?
-Persze, mi ez? -majd aláírta.
-Köszönöm. Na siess, mert itt hagynak!-adtam egy puszit neki, majd felrohantam. Vissza az ágyamba, aludni. Bár nem értettem, hogy anyu minek megy konferenciára, hiszen ő csak egy pincérnő?! Lehet felszolgálni, vagy mit tudom én! Nem sokáig agyaltam ezen, inkább visszaaludtam.
Álmomból csak a telefon hangja keltett fel. Sms-em jött, Nialltől:
'Fent vagy már? Szeretlek!' csak ennyit írt, de nekem ez is éppen elég volt. Ebből is látszott, hogy gondol rám. Vissza kellett volna írnom neki, de a gondolataim sajnos visszaszenderítettek az álmok földjére. Körülbelül az sms-t 10-kor írta, én meg 12-kor keltem fel. Első lépésem az volt, hogy megnézzem az időt:
-Basszus! Vissza kellett volna írnom! Hogy lehetek ennyire hülye?

*Niall szemszöge*
Nem írt vissza. Már két órája küldtem, de nem írt vissza. Talán valami rosszat írtam? Megnéztem és semmi különös nem volt benne.. Esetleg valami rosszat tettem tegnap? De hát egyet értett velem! Eléggé aggasztott, hogy mi lehet vele, de nem tehettem semmit.
-Liam, nem hallottál Skyler felől?
-Nem. Miért? Baj van? Megint, Harry?-ezzel Hazza felé fordította a fejét.
-Nem Liam, nem én. Engem hagyjatok ki ebből. Amúgy meg mi történt?
-Nem válaszol az üzenetemre.
-Bazdmeg Niall, nem lehet, hogy alszik?-csak rázta a fejét Harry, majd felállt és elment. Még a lépcső felől lehetett hallani egy 'hülye' kijelentést. Tudom, hogy nagyon aggódom, de szeretem. Nem akarom, hogy történjen valami. De ekkor rezgett a telefonom, jelezte, hogy jött egy sms. Hál' Istennek ő volt az!
'Most keltem, bocsi, hogy nem írtam. Én is szeretlek!'

*Skyler szemszöge*
A kocsink megint bedöglött, nekem meg el kéne vinnem azt a szar levelet a hivatalba. Várjunk! Azt sem tudom, hogy hol van a hivatal! Mary! Amint elkészültem, tárcsáztam is barátnőm számát.
-Haló?
-Szia Mary, Skyler vagyok. Elvinnél a hivatalba? Bedöglött a kocsi, meg nem is tudom,  hogy hol van..
-Szia, persze. 5 perc és ott vagyok előttetek!
-Köszi.-letettem. Elmentünk, beadtam a kérvényt, majd mikor jöttünk hazafelé, láttam, hogy az egyik téren egy rögtönzött koncertet adnak a fiúk. Nekem miért nem szóltak? Kiszálltam a kocsiból és előre tolakodtam. Nagy meglepetésemre egy csajnak énekeltek. Egy csajnak, akit még életemben nem láttam. Lehet Harry barátnője. Nem, mert ő engem néz. A csaj meg ott csüngött Niall nyakán. Nem volt valami jó érzés látni. Azt hittem, hogy ő más. De úgy látszik egy cseppet sem. Gyűltek a könnyek a szememben. Alig tudtam megállni, hogy ne sírjak. Mikor Harry épp nem énekelt már, észrevettem, hogy odasúgott valamit  Niallnek. Niall erre odakapta a fejét és lefagyott a szájáról a mosoly. Én már nem bírtam tovább, a könnycseppek elkezdtek folyni végig az arcomon. Csak folytak és folytak. Megráztam a fejem, majd hirtelen megfordultam és kikászálódtam a tömegből. Beültem Mary mellé és üvöltöttem:
-Menjünk! Gyorsan!-még a visszapillantóból láttam, hogy ott állnak a fiúk az úton, de ügyet sem vetve rá, kértem Maryt, hogy menjen még gyorsabban. Otthon beültem a gép elé egy nagy doboz zsepivel, meg két tábla csokival. Két óra alatt mindkettő elfogyott. Közben írt Niall egy csomó sms-t, hívott is, de nem vettem fel. Valahogy nem volt kedvem a magyarázathoz. Reggel még azt írja, hogy szeret, délután meg egy csajjal enyeleg a színpadon. Ehhez nem volt gusztusom. Twitteren is rengeteget, hogy bocsássak meg, de azokat sem vettem figyelembe. Egy idő után abbahagyta az üzeneteket és megjelölt írásokat twitteren, sms és hívás sem érkezett már. Ezt annak vettem, hogy feladta. De mégsem! Mikor a pizsimet vettem fel, hallottam egy ismerősen csengő hangot az udvarunk felől. Feltoltam az ablakot és Niall énekelt egy gitár kíséretében. Nem tudtam rá annyira haragudni, hogy ennek láttán és hallatán ne rohanjak le és ne bocsássak meg neki! Igaz, megcsókoltam, de magyarázatot  -amihez eddig nem volt kedvem- kértem. Elmagyarázta, hogy a csajnak szülinapja volt és ő a kedvence a bandából és mivel még nem tudattuk, hogy együtt vagyunk, muszáj volt úgy tenni, mintha szívesen csinálná. Igen, szívesen csinálta, de csak a felköszöntést. Végül megbocsájtottam neki.
-Nem szeretnéd bejelenteni, hogy van barátnőd?-kérdeztem kicsit félénken.
-Nem szeretném, hogy neked rossz legyen. Annyian támadnának..
-Hidd el rosszabb, ha azt látom, amit ma is láttam..
-Akkor legyen.-megcsókolt. Olyan szenvedélyesen, mint még soha. Vagy talán azon az éjszakán, mikor először aludtam ott. De nem, ez még annál is jobb volt. Éreztem, hogy kezd az életem egyre jobb lenni. Tudtam, hogy most már minden jobb, mint valaha.

11. ~ Azt hiszem szerelmes vagyok!

Nagyon örülök, hogy meglett tegnap a két komi. Most is ez lenne a határ, még egy darabig. Előre is köszönöm és jó olvasást.! :D


                                                ~



Mivel egyedül hagytak egy számomra majdnem ismeretlen házban, úgy döntöttem, TV-t nézek. Nem
tudtam mást tenni. Csak kapcsolgattam és kapcsolgattam. Egyik csatornán sem ment semmi olyan, ami
érdekelt volna. Mikor meguntam, hogy csak lépegetek, kikapcsoltam. Úgy mond egy kis 'körbenéző túrát'
tettem a házba. Mindent alaposan átnéztem. Nagyon unatkoztam. Egy idő után visszaültem a kanapéra.
Furcsa dolgot vettem észre. Azt hittem, ilyet soha nem fogok érezni. De még is! Aggódom Harryért! Pedig
egyáltalán nem kéne. Míg magamban beszéltem egy sort, hogy én Niallt szeretem és Harryt ki nem
állhatom, addig megtalálták őt. Küldtek is egy sms-t, hogy egy fél óra és itthon vannak. De nem vettem
figyelembe és csak beszéltem tovább, magammal. Épp azt mondtam, hogy szeretem Niallt, mikor
benyitottak. Nagyon meglepődtem, de hogy ne nézzenek hülyének, előkaptam a mobilom és a fülemhez
tettem, mintha beszélnék valakivel. Valószínűleg elhitték. Szerencse! Majd "letettem" és odasiettem hozzájuk:
-Mindenki egyben van? Már kezdtem aggódni..
-Igen, mindenki.
-Te aggódtál? Aggódtál értem? -nézett rám kikerekedett szemekkel Harry.
-Igen, aggódtam. Csak épp a többiekért! -majd odafordultam Niall-hoz, hogy adjak neki egy puszit.
Ezután végig kellett hallgatnunk, hogy miért is csinálta ezt Harry. Nagyon élvezetes volt. Szinte szartam
az egészre! Miután végzett, mondtam, hogy nekünk mennünk kell, elköszöntünk és hazajöttünk. Anya
megkérdezte hol voltunk. Igaz, egy aprócska részletet nem árultam neki el. Azt mondtam, hogy Maryhez
megyünk.
-Hol voltatok ennyi ideig, Skyler? Hívtalak is!
-Ö, anya! Szia! Hát Marynél.. tudod, mondtam tegnap este, hogy náluk alszunk. A telefon meg nem volt
nálam..
-Rendben. Na menjetek dolgotokra. -úgy döntöttem, hogy elbeszélgetek Maryvel. Nem tudja a
fejleményeket és van egy fontos hírem a számára. Skype-on keresztül beszéltünk. Elmondtam neki
mindent, majd belekezdtem a nagy hírbe:
-Szóval, Mary. Mondanom kell valamit.. Nem biztos, hogy tetszeni fog..
-Na mondd!
-Hát... úgy döntöttem, hogy felmondok. Tudom, hogy mostanában alig találkozunk és szinte már csak az a
hely köt minket össze, de nincs rá időm. Most, hogy itt van Niall is, meg a tanulás.. Nekem ez nem menne
egyszerre!
-De, Skyler! Hogy gondoltad, hogy majd én visszatartalak? Te döntésed, én pedig elfogadom. A suli
legalább ott van még nekünk!
-Na igen! A suli..
-Most mi az?
-Tudod lehet, hogy magántanuló leszek... Nem bírom, hogy ott folyton azt hiszik, hogy kivételeznek
velem.. Pedig csak szörnyen jó színész vagyok! -nevettünk fel- Na komolyan. Nekem ott csak te vagy!
-És én nem vagyok elég?
-De, és nagyon szeretlek, de sokkal jobb lesz, ha magántanuló leszek.
-Jó, te tudod! De ne felejts el! Szeretlek!
-Jó. Én is! -majd letettük. Megkerestem a kérvényt, amivel magántanuló lehetek. Kinyomtattam és
kitöltöttem.  Épp anyával írattam volna alá, mikor egy hang szólalt meg. A hátsó udvar irányából jött.
Kimentem a teraszomra. Niall volt lent. Leszaladtam hozzá:
-Hát te mit keresel itt? -ugrottam a nyakába.
-Csak jöttem. Nem örülsz?
-De, nagyon! -majd megcsókoltam. Felmentünk a szobámba. Kiügyeskedtük, hogy anyáék ne vegyék észre,
hogy itt van. Majd leült az ágyamra. Pont a kérvényre.
-Ez meg mi?
-Egy papír.
-Egy kérvény, hogy magántanuló legyél?
-Igen. És a munkát is otthagyom.
-De miért?
-Mert a suliban utálnak, a munkára meg nem jutna időm.
-Várj. Mi az, hogy utálnak? Hogy lehet, hogy egy gyönyörű, okos kedves, aranyos lányt utálnak?
-Elterjesztett rólam egy csomó minden hazugságot a legnagyobb személy. Aki mindenkire hatással van..
-Biztos csak féltékeny.. -majd megcsikizett. Már az ágyamon fetrengtem és üvöltöztem:
-Ne, ne, Niall! -és közben még nevettem is. Nagyon csiklandós vagyok, ő pedig kihasználta. Csak
csikizett. Majd rám ült és csak nézett.
-Mi az? -söpörtem ki a hajam a fejemből.
-Olyan szép vagy! -és megcsókolt. Minden egyes csókja nyomot hagyott bennem, annyira szenvedélyes
volt. Én csak elengedtem magam. Amikor vele vagyok, mindig elengedem magam és hagyom, hogy ő
irányítson. Minden vele töltött percem egy csoda.

*Niall szemszöge*
Annyira szeretek vele lenni. Valahogy ő más. Minden egyes percben elvarázsol. Hogy lehet, hogy még
amikor tiszta kóc a haja, akkor is ő a legszebb nekem? Megmagyarázhatatlan amit érzek. Nagyon
szeretem. Most is csak csókol és csókol. Majd anyukája hangja szakít meg minket:
-Skyler! Skyler édesem, minden rendben? -halljuk, ahogy jön fel a lépcsőn és egyenesen a szobája felé
tart.
-Bújj el az ágyam mögé. Ott nem fog észrevenni. -tettem, amit mondott, befeküdtem az ágya mögé.-
Igen anya. Minden rendben.
-Mi volt ez a sikongatás?
-Csak láttam valamit és nevettem.
-Biztos? Biztos minden rendben?
-Igen anyu. Minden oké..
-Jól van. Nem sokára vacsora! -és kiment. Skyler becsukta az ajtót és lefeküdt mellém. Annyira
nyugodtan kezelte a dolgokat, mintha tényleg így történt volna.
-Te mit nézel? -kérdezte huncut vigyorral.
-Téged! -fölé kerekedtem és ismét elkezdtem csókolni. De most megszakított:
-Nekem most le kell mennem vacsorázni. Utána fürdök. Ha akarsz megvársz, ha nem akarsz, nem kell..
-Oké. -kisétált. Itt hagyott egyedül. Basszus, mint én Őt! Hülye!

*Skyler szemszöge*
-Miután kajáltam, felszaladtam zuhanyozni. Úgy gondoltam, Niall nem fog megvárni, így nem siettem el a
dolgokat. A szokásos 2 perc tusolás és 28 perc víz folyatás megvolt. Elfelejtettem a pizsamát behozni a
fürdőbe, így magam köré tekertem a törölközőm és átszaladtam a szobámba. Nagy meglepetésemre Niall
még mindig itt volt. Ami remek, mert pont annyira nézek ki szarul, amennyire csak lehet. Lemosott smink,
felcsatolt haj és egy kibaszott régi törölköző. Remek! Gratulálok, Skyler!
-Wow!
-Na remek. Most azt is láttad, hogy milyen ronda vagyok..
-Nem, nem. Sőt! Nagyon szép vagy! -erre kérdően néztem rá. Elkezdtem a pizsamám után kutatni.
Pechemre persze, hogy most nem találtam meg. Beálltam egy durcis 'pózba' (karba tett kéz és morcos
fej), mire ő odajött és átölelt.
-Nekem még így is szép vagy! -megcsókolt. Egyenesen az ágy felé vitt. Hátamat ledöntötte az ágyra,
majd rám mászott. Már majdnem kicsomózódott a törölköző rajtam, mikor hirtelen megfogta és
visszacsavarta. Majd mellém feküdt- Ezt még nem szabad. De tudod te mennyire felizgattál ahogy itt
egy szál törölközőben mászkáltál? Alig tudtam leállni. De muszáj volt.
-Tudom. Tényleg nem szabad még.. -ekkor odamentem az egyik szekrényhez és kivettem belőle egy pólót
és egy bugyit, mert már nem érdekelt, hogy az a pizsamám-e vagy sem. Felvettem, majd visszafeküdtem Niall mellé.
-Mit szólnál, ha jövő hétvégén elvinnélek valahova? Mondjuk szombat. És majd csak vasárnap jönnél
haza.
-Jó, oké! -megvártuk, míg mindenki elaludt, majd kikísértem Niallt és felmentem aludni.

10. ~ Hogy lehetsz ennyire hülye?

Itt van az új rész.! Mint látjátok, naponta hozok újat, amikor itthon vagyok. Szeretnélek kérni titeket, hogy kommenteljetek. Rosszat és jót is egyaránt szívesen fogadok. Úgy döntöttem, hogy mivel az oldalmegjelenítés az egészen magas (amit nagyon szépen köszönök.:D<3), ezért csak két komment után hozok újat. Remélem meg lesz holnapig.! Jó olvasást.! :D

                                                   ~

Másnap reggel korán ébredtem. Reméltem, hogy nem csak álmodtam ami tegnap este történt Niallel. De láttam, hogy igaz volt, mert még mindig átkarolt, én pedig párna helyett, rajta feküdtem. Nagyon óvatosan kikászálódtam alóla úgy, hogy ne ébredjen fel. Gyorsan felöltöztem, majd lementem. Csak Liam volt még fent. Ő mindig ilyen korán kel?

-Jó reggelt, Liam!

-Neked is. Jobban vagy?

-Igen, sokkal. Egyszerűen mesésen! -majd egy nagy vigyort vetettem ki arcomra és besétáltam a konyhába.- Reggeliztél már?

-Nem, még nem. De hagyd, majd én megcsinálom! -sétált be ő is.

-Nem. Akkor közösen! Palacsinta? Szinte ez a legnagyobb tudásom, tehát ne utasítsd vissza..

-Jól van. -mosolygott rám. A sütés közben elbeszélgettünk. Elmondtam neki mindent, ami a nagy balhé után történt. Ő örült nekünk. Megjött Zayn is, mire elkezdtük sütni.

-Hé, Zayn! Már csak Harry facér! -kacsintott rá.

-Hogy mi? -köpte ki a forró kávét. Neki is elmeséltem. Hát, ő annyira nem fogadta jó szemmel, mint Liam, de azért próbálta elfogadni. Mire kisütöttük az összeset, lesétált Niall. Épp az utolsót vettem volna ki, mikor megfogta a derekam:

-Tudtam én, hogy te ilyet is tudsz! -majd adott egy puszit az arcomra. Szép lassan mindenki leszivárgott. Kivéve Harry. Amit őszintén szólva meg is értek. Louis felment neki szólni, hogy kaja van. De egyedül tért vissza.

-Skyler, beszélhetnénk?

-Persze, mondjad!

-Négy szem közt szeretném.. -felálltam és odasétáltam mellé. Bevitt a fürdőbe.

-Na mondhatod.

-Nem szerettem volna Niall előtt, de hallottam, hogy mit csinált Harry tegnap este.

-Oh, melyiket?

-Mindkettőt. Nézd,  Harry nem mer lejönni, mert fél, hogy egy újabb vitát kell veled megvívnia. Még csak bocsánatot kérni sem mer.

-Igen? És ezzel én most mit kezdjek?

-Csak annyit szeretnék, hogy had kérjek én elnézést a nevében. Tényleg nagyon sajnálja...

-Louis. Egy: Ne te intézd a dolgait, mert rá fog szokni. Kettő: Fölöslegesen töritek magatokat, mert egy bocsánat kérés nem lesz elég ahhoz, hogy megbocsássak neki. Ne feledd, még ott vannak az előző bulin történtek is.. -majd elmentem. Mielőtt kinyitottam volna az ajtót, még visszanéztem- Ja, és bocsi, ha most kicsit durván beszéltem, de nagyon haragszom Harryre. -és most végleg kisétáltam. Visszaültem az asztalhoz és úgy tettem, mintha semmi nem húzott volna fel. Mikor végeztünk a reggelivel, Lottie és Louis takarítottak el. Ekkor végre Harry is lejött. Niall és én is, megvető pillantást vetettünk rá, majd felmentünk.

*Harry szemszöge*

Tudtam, hogy nagyon haragudni fog rám Skyler, de amit Louisnak mondott! Na arra egyáltalán nem számítottam. Egész reggel fent gubbasztottam, hogy elkerüljem a sok megvető pillantást. Részben sikerült, mert csak Nialltől meg Skylertől kaptam. De ők fel is mentek. Vajon együtt vannak? Túlságosan is közel vannak egymáshoz. Nem hiszem, hogy pont ez az éjszaka alatt Skyler képes lett volna bárkivel is összejönni. De azért biztosra kell mennem:

-Louis, gyere!

-Mindjárt.

-A konyhába, most!

-Oké.. Na mi olyan sürgős?

-Mi van Skylerrel?

-Jól van.

-Nem úgy értem! Hanem, Niall és ő járnak?

-A meséltek és történtek alapján, igen.

-Nem hiszem el, hogy elvette tőlem! Tudom, hogy hülye voltam és rosszat csináltam, de miért?

-Harry, ő sosem volt a tiéd. Túl kéne rajta lépned..

-De szeretem Őt! Bármennyire is hülyén hangzik ez az én számból, de így van.. Szeretem..

-Tudom.. De ő nem szeret téged. Keresünk valaki mást, oké? Valakit, aki olyan, mint Skyler!

-Nem, Louis! nekem nem olyan kell, mint ő. Nekem ő kell!

-De nem lehet a tiéd!

-Ugyan Harry! Ennyire te sem ragaszkodhatsz hozzá! -lépett be Zayn- Ő már Niallé. Fogadd el..

-Nem! -majd kirohantam, egyenesen a kocsimhoz. Beültem és csak mentem. Mentem amerre láttam. A gyorsaság segít gondolkodni. Felmentem egy erdős részre, ahol lehet gyorsan menni. Amennyire csak bírtam, mentem. Majd mikor lenyugodtam és lassítottam, észrevettem valamit. Nem tudtam, hogy hol vagyok. Eltévedtem!

*Skyler szemszöge*

-Louis, Louis! Csörög a telefonod! -csak ezt lehetett hallani, már vagy egy fél órája egy folytában.

-Jól van, megyek már! -egy kicsit később lementünk, hogy felhozzunk valamilyen filmet. Mikor Louis letette a telefont, bejelentette: -Srácok! Baj van. Harry eltűnt.

-Mi az, hogy eltűnt? -aggodalmaskodott Liam.

-Vagyis hát, nem eltűnt, csak eltévedt. Nem tudja, hogy hol van. És elvileg baromi messze.

-Érte kell mennünk! Mit mondott, merre ment?

-Jaj, nem hagyhatnátok ott?

-Skyler! -üvöltött rám egyszerre mindenki. Még Niall is.. Mikor feltérképezték, hogy merre is lehet, elmentek. Itt hagytak engem egyedül. Még Lottie és Niall is ment velük. Remek.. és én most itt mit csináljak egyedül?

9. ~ Az éjszaka

Bocsánat, hogy ilyen későn hoztam részt, de elutaztam. Most viszont újult erővel belevágok és elkezdek gőzerővel írni. Remélem tetszeni fog.! :D♥


                                                    ~



Niall nagyon beindult. Először csak szóval akarta leszedni rólam:
-Harry bazdmeg szállj le róla! Nem hallod? Szállj már le róla! Ha nem hagyod békén akkor kénytelen leszek én leszedni róla, úgyhogy hagyd őt békén, most! -Harry figyelembe se vette amit magyaráztak neki. Csak simogatott tovább. Amikor már eléggé csúnyán beszélt hozzá Niall, úgy gondolhatta, hogy csak azért sem hagyja abba, mert elkezdett a melltartóm felé közeledni.
-Niall. Féltékeny vagy, amiért nem veled van? Mert akkor ez van. Fogadd el. Ő az enyém! -majd megpróbálta kikapcsolni a melltartóm. Hirtelen kiszedtem a kezem a szorításából, hogy megállítsam, de ekkor újra lefogott. Majd visszatért a kapocshoz, amit nagy nehezen ki is nyitott. Ekkor már nem bírtam:
-Niall szedd le rólam! Kérlek segíts! Szedd már le rólaam! -és itt el is törött a mécses. Sírni kezdtem. Sőt, zokogni. Soha nem láttam se Harryt se Niallt ilyen állapotban. Niall odajött Harry hátához és belemarkolt a hasába. Lehúzta a földre és belerúgott egyet a tökébe. Én amint Harry már nem volt rajtam, odaszaladtam Liamhez. Átöleltem és sírtam. Soha nem éreztem még ilyet. Egyszerre voltam ilyedt, dühös és hálás. Niall már nagyon sokat rúgott Harry hasába, mikor Zayn közbelépett.
-Hé, haver. Hagyjad most már. Szerintem rájött, hogy hülye volt. Nem kell ennyire megverned, hisz barátok vagytok. Tudod, hogy szokott hülyeséget csinálni..
-Igen tudom, de nehogy már ne vegye észre, ha egy lány nem akarja! Nem szabad velük így bánni. Utálom mikor valaki így viselkedik. És pont tőle nem vártam volna.. -ezzel otthagyta a földön fekvő Harryt. Azért kicsit már sajnáltam, hogy ennyit belerúgott, de mondhatni, hogy megérdemelte. Odajött hozzám és átölelt. Elvitt a konyhába, hogy csináljon nekem egy teát.
-Jól vagy? Nem csinált semmit?
-Jól vagyok. -na ezt még én sem gondolhattam komolyan- Köszönöm, hogy segítettél. Ha nem szeded le, akkor nem is tudom meddig jutott volna.. Már a melltartómat is kikapcsolta!
-De ugye mást nem csinált? Amúgy ez csak természetes.
-Nem, mást nem. És egyáltalán nem természetes. Látod, hogy a többiek is csak ott álltak..
-Azok a többiek. De legalább Liam megvigasztalt.
-Igen. Ugye Lottie nem volt ott?
-Nem. Ő Louis-val beszélget. Miért?
-Mert ő szerelmes Harrybe, én meg nem szeretném hogy ilyeneket lásson...
-Értem. De biztos minden rendben?
-Igen, biztos. Bár nem szeretnék így kocsiba ülni..
-Akkor aludjatok itt!
-Nem baj?
-Szerinted akkor felajánlottam volna?
-Jó, oké. Akkor felhívom anyut. Pillanat. -anya beleegyezett. Bár nem tudja, hogy mit csinált Harry, mert ha tudná, biztos nem hagyná. Én Niallnél alszok majd, Lottie pedig Harrynél. Nem akartam hagyni, de akkor megtudta volna, hogy mi történt. Mikor a lefekvéshez készülődtünk láttam, hogy Lottie elég lazán mászkál. Szóltam neki, hogy kicsit öltözhetne feljebb egy fiú-házban, de rá se hederített. Tovább mászkált egy bugyiban és melltartóban. Zuhanyoztam, majd bementem Niall mellé. Már egy fél órája, hogy aludtunk és egyszer csak sírás hallatszott. Lottie sírása. Mondanom sem kell, hogy mennyire mérges lettem, mert tudtam, hogy Harry szobájában alszik. De a dühösségem mellé még egy kis kétségbeesés is társult. Kipattantam az ágyból és átrohantam. Niall lassan követett engem. Mikor beértem a szobába láttam, hogy Lottie az ágy előtt gubbaszt és sír. Harry pedig az ágy másik végében kuporog.
-Mi történt? Lottie jól vagy? -térdeltem le mellé. Elég gázos helyzet volt, mert mindenki fél pucéran egy szobában. Niall odament Harryhez és kérdezgette, hogy mi történt. Én Lottiet próbáltam nyugtatgatni és kiszedni belőle, hogy mit csinált Harry. Nem jártam nagy sikerrel. Megnyugodni megnyugodott, de semmit nem szedtem ki belőle. Ahogy láttam, Niallnek nagyobb szerencséje volt. Lottiet lefektettem az ágyra és elaludt.
-Harry. Nagy kérés lenne, hogy ne aludj az ágyadban? Nem szeretném, ha Lottienak reményei lennének feléd. Kösz. -majd kisétáltam. Láttam, hogy Harry a kanapéra feküdt, Niall pedig jön utánam. Befeküdtem az ágyába és vártam, hogy elmesélje mi történt. De nem szólt semmit, csak nézett rám.
-Na? Mi volt?
-Hát, elvileg úgy volt, hogy Harry az ágyban feküdt, mikor Lottie beállított a fürdőből ugye félmeztelenül. Mint tudjuk, Harry nem nagyon tud uralkodni magán, de ez esetben nem úgy, mint veled. Lottie ráült a derekára, mert Harry háton feküdt és mondta neki, hogy.. öö.. na szóval, hogy csinálják Azt.
-Mi? Lottie ilyet mondott?
-Ezt mondta Harry. Nem tudom, hogy ez mennyire igaz.. Na szóval, ezután meg akarta csókolni Harryt, de ő ellökte magától és az ágy másik szélébe esett. Még mindig vissza akart menni, de Harry azt mondta, hogy ő nem akarja ezt, mire Lottie megfogta az alsógatyáját és elkezdte húzni. Nem akarta őt bántani, de nem hagyhatta, hogy ezt csinálja, így ellökte magától. De most nagyobb erővel és így került Lottie az ágy elé. Azután azt mondta neki Harry, hogy ő nem olyan, mint te. Egy az, hogy túl fiatal, a másik pedig az, hogy ő.. téged szeret. Ezt mondta neki. Erre meg elkezdett sírni és már mi is ott voltunk.
-Nem tudom ebből mennyi igaz, de oké. Amúgy meg nagyon szerethet, ha azt csinálja, amit csinált.
-Ezt nem lehet tudni. Viszont a jó hír, hogy lehet, hogy Lottie ezután nem lesz belé szerelmes.
-Dehogynem. Ahogy ismerem, reggelre elfelejti ezt és csak az marad meg, hogy vele aludt egy szobában..
-Hát az úgy szép. Na aludjunk. -ledőlt az ágyra és én meg mellé.
-Jó éjszakát! -adtam egy puszit az arcára, majd elhelyezkedtem és próbáltam elaludni. Több kevesebb sikerrel. 1 órás szenvedés után sikerült elaludnom. De nem tartott sokáig, mert rémálom gyötört és muszáj voltam felkelni. Csak annyit láttam mikor kinyitottam a szemem, hogy Niall ott ül törökülésben és engem néz.
-Mi az? Felébresztettelek?
-Nem. Csak aranyosan aludtál. Aztán történt valami és hirtelen olyan voltál, mint aki fél valamitől. Megböködtelek és felkeltél.
-Ö, csak rémálmom volt. De én miért alszok aranyosan?
-Hát nem tudom. Csak tetszik. És mi volt az a rémálom?
-Megint Harry. Újra álmodtam az egész mai cirkuszát. Mind a kettőt. Pont ugyan olyan volt, mint amikor ott ültem alatta.. tehetetlenül. Szörnyű volt. -pár könnycsepp gyűlt a szemembe.
-Jaj ne sírj! Csak álom volt! Semmi baj! -átölelt és megpuszilta a homlokom. Beszélgettünk még egy kicsit, majd ismét eszembe jutott az eset.
-Most miről ugrott be?
-A macska nyávogásáról. Én is majdnem ilyen kétségbeesett hangon üvöltöztem, hogy segíts..
-Dehogy is! Te sokkal erőteljesebb voltál. Akarattal teli, bátor lány. -megfogta a szemembe lógó haj tincset és a fülem mögé rakta- Egy gyönyörű, bátor lány! -majd megfogta az arcom és közeledtünk egymáshoz. A végén már összeért az ajkunk. És megcsókolt. Egy szenvedélyes csók volt, nem olyan, mint Harryé. Ez valahogy más volt. Éreztem, hogy ezt mindketten akarjuk és szívből jön. A pillangók is bizonyíthatják, akik a gyomromban repkedtek, míg tartott. Csókunkat csak a levegő hiány szakította meg. Ezután nem kellett egyikünknek sem szólnia semmit, csak ledőltünk az ágyra és aludtunk tovább. Azzal a változással, hogy most már a fejem Niall csupasz mellkasán feküdt, ő meg átkarolt engem. Éreztem, hogy ebből nem lesz csalódás. Szeretem Niallt és ahogy látszik, ő is szeret engem.