Na szóval, itt van az újabb. Ezer bocsi, hogy csak most hoztam az újat, de nyaralni voltam. Holnap is lesz új rész, de aztán egy hétig megint nem, mert ismét nem leszek itthon. Hát jó olvasást és remélem tetszik! :)
~
'Most becsaptam az ajtót, felrohantam, betettem egy kis zenét, hogy véletlenül se halljam, ha akar valamit. Egy kis idő múlva Lottie állított be, egy igen csak szar hírrel..'
Vagy inkább kettővel. Nem is tudom, hogy melyik a rosszabb. Na jó, de. De egyik se tetszett.
-Skyleer! Híreim vannak! Melyiket szeretnéd először hallani?
-A kevésbé rosszat.
-Jó, hát az én szemszögömből az az, hogy két hét múlva 1D koncert. A másik pedig, hogy bedöglött a kocsi és neked kell elvinned javítóba, mert anyáék nem érnek erre rá. Valószínűleg akkor nekem is veled kell mennem, mert nem nagyon szeretik, ha egyedül vagyok, mert tudod, hogy minden hülyeségre képes vagyok.
-Na remek. Mind a kettő elég szar, de azt hiszem, hogy az első a legszarabb. És mikor kell elvinnem azt a tragacsot?
-Elvileg holnap délelőtt van nyitva. És nincs is messze, csak pár saroknyira.
-Király. Amúgy nem volt itt senki, amikor jöttél, ugye?
-Hát, láttam beszállni egy embert egy szép kocsiba, de amúgy nem. Miért?
-Az úgy szép. 2 órán keresztül itt állt volna? Komoly? Ja, amúgy semmi különös..
-Mi? Mi ez? Ki volt az? Harry?
-Na szerinted?! Még szép!
-Ó, az jó. Na megyek. -ezzel leszaladt, én meg elkezdtem ágyazni. Tudom, hogy még csak 6 óra, de én már kezdek fáradt lenni. Miután megágyaztam, elmentem zuhanyozni, majd ettem egy kis vacsit, fogat mostam és elmentem aludni. Ekkorra már fél 8 körül lehetett az idő.
Másnap reggel, 9-kor jött be Lotti:
-Na kelj már fel! 1 óra múlva kell odaérnünk! Készülj már!
-Jól van, jól van. -majd szép komótosan elkezdtem készülődni. Nem tudom, hogy anya, hogy gondolta, hogy elvisszük a kocsit szerelőhöz, mikor az rossz, de majd megoldjuk. Hát igénybe vett vagy egy negyed órát, míg beindítottam, de sikerült. Már a szerelő előtt voltunk, mikor leállt. Kész, vége, nem bírta tovább. Szerencsére észrevette az ember ott bent, hogy baj van, úgyhogy segített bevinni. Azt mondta egy 3 óra múlva jöjjünk érte, addigra kész lesz. Kész is lett. De viszont elég kevés volt benne az üzemanyag, így elmentem vele egy benzinkúthoz. Kifizettem a tankolást, jövök ki, erre kibe botlok bele?! Hát persze, hogy Ő belé! Azt se tudtam, hogy mit csináljak, nemhogy majd még beszélgessek vele..
-Szia, Skyler! Légyszíves beszéljünk!
-Nem, Harry! Nem akarok.
-Jó, akkor neked nem kell beszélned, csak engem hallgass végig, kérlek!
-Muszáj?
-Igen!
-Jól van, akkor legyen.. -majd elindultam vissza a kocsimhoz. Rátámaszkodtam az elejére és mondtam neki, hogy kezdheti.
-Szóval. Én nem akartalak megbántani, csak tudod, nekem mikor túl sok a pia, akkor mondok olyat is, amit nem gondolok komolyan. Igen, van olyan is, amit komolyan gondolok, de olyan is, amit nem. És ez az utóbbiba tartozik. Ha ezt nem hiszed el, akkor hidd el azt, hogy Emma ezt hozza ki belőlem. Vele nagyon akartam járni, de ő velem nem. Hiába próbálkoztam, soha nem voltam neki elég jó. Az alkohol hatására ismét feltörtek azok a szörnyű percek, amiket miatta szenvedtem meg. Ezért mondtam azt neki. Nem szándékos volt. Kérlek bocsáss meg!
-Harry, valahogy ezt én nem bírom elhinni. A szenvedős részét igen, mert most én is pont ugyan így vagyok MIATTAD, de a többi valahogy nem megy.. Sajnálom, Harry. És most már kérlek hagyj engem békén!
-Nem, Skyler! Nem érted a lényeget!
-De értem. Csak szerintem nem egy lényegre koncentrálunk. Amit én észrevettem az az, hogy hiába totál részeg voltál, annyira tönkretetted az életem, amennyire csak lehet. Miattad szenvedek, Harry!
-Nem, nem ez a lényeg! Hanem ez! -ezzel megfogott és megcsókolt. Nem is hittem el. Egy benzinkúton csókolózom Harry Stylessal és nincs egy lesifotós sem. -És amúgy ha tudni akarod, akkor én is szenvedek miattad! -mosolygott rám.
-Nem, Harry! Ez nem lehet. Sajnálom, de nekem ez nem megy.. -beszálltam a kocsiba és gyorsan elmentem. Nem akartam még jobban belemenni a játékába. A rákövetkezendő két hétben az életem még ramatyabb volt, mint eddig. Szinte bele betegedtem abba, hogy Harry megcsókolt. Annyira akartam volna vele lenni, de éreztem, hogy nem lenne jó vége. Nem tudom, hogy miért, de azt éreztem, hogy úgy is csak még egyszer átbaszná az agyam. És ezt nem akartam.
Eljött a koncert napja. Úgy csináltuk, ahogy először megbeszéltük. Ty elvitte őt a koncertre, én meg érte mentem és a hátsó ajtónál vártam rá. Csakhogy nem ő jött ki elsőnek, hanem valaki olyan, akit nem akartam volna látni.. Harry.
-Mit akarsz?
-Csak láttuk a kamerán, hogy itt állsz egyedül és be akartunk hívni. De nem miattunk jöttél, igaz?
-Eltaláltad! Lottiet várom, meg Tylert.
-De ők velünk vannak. Ty bejött a backstage-be és megkérdezte, hogy egy fan bejöhet-e vele. Mondtuk, hogy miért ne és ő állított be. Honnan ismerik egymást?
-Ty a bátyánk.
-Ó, hát értem. Bejössz? -mutatott udvariasan az ajtóra.
-Igen, köszi. -besétáltunk egy hatalmas folyosón, majd egy One Direction feliratú szobába léptünk be. Mindenki nagy örömmel fogadott, bár nem tudom miért, mert szinte alig voltunk együtt, de azért örültem neki. Liam és Niall között volt egy hely, hát odaültem. Beszélgettünk meg minden, mikor Liam odahajolt a fülemhez és belesúgta:
-Hallottam, hogy mit csinált Harry és hogy hogyan reagáltál rá. Szeretnél erről valakivel beszélgetni? Én itt vagyok.
-Az jó lenne. -súgtam neki vissza. Még beszélgettünk egy ideig így csoportosan, majd a többiek kimentek. Csak Liam és én maradtunk bent. Nagyot beszélgettünk és szerintem mindketten éreztük, hogy Liam kicsit túlságosan is utalgatott Niallre, meg arra, hogy Harry nem éri ezt meg. A kiadós nyálömlengés után csatlakoztunk a többiekhez, a buliban. Megint volt náluk egy buli, amin ismét kicsit sokat ivott Harry. Ez abból jött le, hogy egy szál alsónaciban, az asztal tetején énekelt és közben forgatta a feje fölött a pólót. Na meg a kezében volt a Whiskys pohár. Ezen mindenki jót nevetett, majd Niallel kezdtem beszélgetni. Elmondtam neki, hogy mi miért történt és, hogy igazából vele volt a legnehezebb megszakítani mindent. Beszélgettünk, beszélgettünk és egyszer csak Hazza ült bele a kettőnk közt lévő lyukba. Arrébb tolta Niallt, rákiabált, hogy menjen ki (amit Niall kicsit zokon vett), majd rám mászott. Hát ezt egyáltalán nem akartam. Elkezdte a pólómat felhúzni és simogatni a hasam. Lassan a melltartóm felé vette az irányt és mikor le akartam lökni, megfogta a kezem. Elég erősen szorította, de a másik kezével még mindig a pólóm alatt volt. Már annyira nem bírtam, hogy ezt csinálja, hogy sikítottam egy óriásit. Akkorát, amekkorát csak tudtam.
-Te meg akarsz süketíteni? Lazulj már! -majd elkezdte harapdálni a nyakam. Ekkor még egyet sikítottam. Erre odaszaladt mindenki. Niall nagyon kiakadt. Soha életemben nem láttam még őt kiakadni, de nagyon durva volt..
2012. július 28., szombat
2012. július 19., csütörtök
7. ~ Tönkre akarsz tenni?!
Itt az új.:) Remélem elég izgalmasra fognak sikeredni a következő részek és azt is, hogy tetszeni fog. Jó olvasást kívánok hozzá. Ha lehetne kérnem, kommenteljetek. Köszi. :Dx
~
"Elkezdtek könnyek gyűlni a szemembe, az emlékek meg feltörni. A mosdó padlóján végeztem, elkent sminkkel és borzasztó hajjal. Csak sírtam és sírtam, majd elolvastam.."
Ott ültem a WC padlóján, sírtam és közben olvastam Harry sms-ét. Épp kezdtem volna elfelejteni, élni nélkülük boldogan, erre tessék. Beállít egy újabb szarral:
'Szia. Nem szeretnélek zavarni, de engem még mindig nagyon bánt, hogy nem beszéltük meg. Nem szeretném ha ennek a valaminek, bármi is volt köztünk, így lenne vége. Tudom, hogy elcsesztem, de nekem semmit nem jelentett az a csaj. Kérlek szépen beszéljük meg! Azt is tudom, hogy valószínűleg utálsz, de én várni fogok rád, bármennyit is kell. Harry.x'
Most megint, hogy hogy eszébe jutottam? Miért kellett ehhez 1 hónapot várnia? Én tényleg nem értem.. Ott ültem továbbra is és csak sírtam. Egyszerűen nem bírtam abbahagyni. Kicsöngettek. Ez volt a második legrosszabb, ami történhetett. De az első is megjött. Ő sem maradhatott ki, király! Itt áll előttem Mary és becsukta az ajtót. Senki se ki, se be.
-Mi a baj Sky? Oké, hogy óráról kijössz mert rosszul vagy, de ez nem rosszullét! Itt lelki bajok vannak, ha sírsz.. Mi baj? És nehogy azt mondd, hogy semmi, mert látom, hogy van valami...
-Semmi, Mary! Tényleg semmi.
-Skyler! A legjobb barátnőd vagyok, csak látom, ha van valami!
-Nem Mary, semmi sincs. Csak nagyon fáj a hasam..
-Könyörgöm, Skyler ne tedd ezt! Kikészíted saját magad! Nem hagyhatom! Most velem jössz! -ezzel felállított, rendbe szedte a fejem és kihúzott a mosdóból, egyenesen le a nővérhez. Azt mondta, hogy semmi bajom. Biztos csak beképzelem, hogy fáj valami, szóval ez már nem az ő kezelésére szorul. Remek! Még ő is beleszól.. Bementünk ezután az osztályfőnökhöz és Mary elkért minket mára a suliból. Szerencsére rám utalva el is engedett minket. Bár nem biztos, hogy szerencse, mert így addig fog engem nyúzni, míg el nem mondom neki mi a bajom. Ez teljesen így is történt. Haza mentünk, de hozzájuk. Náluk most senki nem volt otthon, mert az öccse suliban van 5-ig, anyukája konferencia gyűlésen, apukája meg elutazott pár napra. Leültetett az ágyára és faggatózott:
-Na, most komolyan. Biztos van valami, érzem! Légyszíves mondd már el, hátha tudok segíteni!
-Nem Mary, ezen nem tudsz! Ezen senki nem tud..
-De mondd már el, majd meglátjuk!
-Nem akarom elmondani!
-Miért? A legjobb barátnőd vagyok, úgy gondoltam, hogy mindent megosztunk egymással, de hát úgy látszik, hogy tévedtem!
-Nem, nem tévedtél! Csak ezt túl fájdalmas elmondani..
-Fiúról van szó?
-Igen.
-Ó szívem. Mondjad már, azon segíthetünk!
-Tudod az van, hogy mikor először találkoztunk, nem mondtam el mindent...
-Ezt, hogy érted?
-Úgy, hogy én azért mentem el arra az állásjelentkezésre, mert felejteni akartam. Csak már rögtön az első napon be is kavartak azok, akik miatt odamentem...
-Mi? Ó, Uram isten! A One Direction? -nézett rám kikerekedett szemekkel.
-Igen. Az a nap után egészen jól ment, kezdtem őket elfelejteni. Nem beszéltem többet twitteren Niall-el és nem válaszoltam Harry üzeneteire. A többiekkel amúgy sem nagyon voltam, csak az egyik bulin játszottunk együtt, de semmi több. Eleanorral sem beszéltem, mert neki megmondtam, hogy úgy könnyebb lenne nekem elfelejteni őket, ha vele sem beszélnék. Daniellel meg nem barátkoztam olyan nagyon össze. Sokkal egyszerűbb volt az életem nélkülük. Sokkal jobban élveztem.
-Igen, de mi volt köztetek? Mármint Harry és Niall miért állt olyan közel hozzád?
-Hát, Harryvel a második napomon találkoztam, mert a rajongók elől egy kabinba menekült, ahol pont Lottie és én voltam. Ott kezdődött minden.. -kicsi szünetet tartottam, majd egy nagy levegő és belekezdtem. Elmeséltem neki mindent. Megmondtam, hogy ezért is pattintottam le Dustint is. Elég jól fogadta, de azután, hogy mindent elmondtam, feltette a kérdést. Azt a bizonyos kérdést, amit nem szeretnék megválaszolni és megmutatni, mert újra elkezdek bőgni:
-Oké, akkor nagyjából minden világos. Na de ha elfelejtetted őket, akkor most miért sírtál? Mi történt, hogy újra eszedbe jutottak?
-Öö.. hát.. Harry -mondtam neki elcsukló hanggal- küldött egy sms-t.
-Mi? Mutasd már!
-Jól van, tessék. -erre elővettem a telefonom, beléptem az sms-ekbe és rámentem Harry nevére. Csak egy pillantást vetettem az üzire, de már gyűltek is a könnyek a szemembe. Mary csak olvasta és olvasta. Újból és újból. Nem akarta elhinni, hogy a legjobb barátnőjének ilyen üzit írt Harry Styles. Majd mikor elkezdtek a könnyek lefolyni az arcomon, így szólt:
-Hát ez hihe.. Óó, bocsi. Nem akartalak ennyire felzaklatni! Sajnálom.
-Nem, semmi baj. Már tudom is, hogy mit fogok neki visszaírni.. -elvettem a kezéből és elkezdtem pötyögni:
'Figyelj, Harry. Pont kezdtelek volna elfelejteni téged és a balhédat, erre ismét felbukkansz. Nem akarok veled semmit megbeszélni, ami volt is köztünk, annak már azon a bizonyos estén vége lett. Tudod mennyire fájt, hogy ismét bedőltem és kihasználtak? Gondolom nem. Úgyhogy tartsd meg magadnak a magyarázatot, mert engem nem izgat. És csak egy kérdés: Miért kellett neked ehhez 1 hónapot várnod? Miért? Skyler.x'
Ezután vettem egy mély levegőt és elküldtem. Mary kicsit furán nézett rám.
-Mi az? Ez volt a helyes válasz, mert ez legalább szívből jött. Csak is az igazat írtam le.. -ekkor már nem sírtam, újra erősnek éreztem magam. Szerintem ez hallatszott a hangomon is.
-Szerintem meg hagynod kellett volna, hogy megmagyarázza!
-Tudod te, hogy én hány ilyen ostoba magyarázatot hallottam már életemben? Nem fogok még egyet végig hallgatni úgy, hogy közben szemem sem rebben és a végén visszautasítom.
-Te tudod.. kérsz fagyit? -terelte el a témát. Szerencsére.
-Igen, szívesen ennék most. -ezzel lementünk a konyhába és szereztünk egy jó nagy adag csokifagyit. Beszélgettünk még, majd hazamentem, mintha suliból jöttem volna. Szerencsére ma nem volt melóm. Nagyban ülök a gép előtt mikor csengetnek. Az ő szokásuk, hogy állandóan házhoz jönnek, de biztos, hogy nem Harry, mivel ő mindig intézteti az ügyeit. És tessék, még is ő volt az!
-Mit akarsz itt?
-Csak beszélni.
-Nem szokásom idegenekkel beszélgetni!
-A legutolsó személyes beszélgetésünk kicsit furcsa volt a részedről és a válaszod is, szóval csak beszélni szeretnék veled. Kérlek, had menjek be, beszélgetni!
-Jelszó?
-Ö, nem tudom..
-Most akkor elárulom: Bunkóknak a belépés nem engedélyezett!
-Haha, nagyon vicces! Kérlek!
-Az étteremben és az üziben is csak az igazat mondtam. Nem fogom most sem másképp tenni. Menj el, kérlek. -ezzel, a válaszát meg sem várva becsuktam az ajtót. Majd hallottam valami érdekeset:
-Tudom a választ!
-Milyen választ? -nyitottam ajtót.
-Hogy miért vártam ennyit? Mert szerettem volna úgy érezni irántad, mint ahogy te érzel irántam. De nem sikerült. Utána próbáltalak elfelejteni, de nem ment. Majd beletelt egy hónapba, míg teljesen belepusztultam abba, hogy ezt nem beszéltem meg veled.
-Oké, akkor meg van az én kérdésemre a válasz. Neked nem volt kérdésed, úgyhogy viszlát, Harry Styles!
-De most van egy! -állította meg a lábával az ajtót- Miért nem akarod megbeszélni?
-Mert már annyiszor dőltem be embereknek, hogy nem fogok még egyszer! Volt akinek kétszer is hittem vagy akár háromszor, de most már nem fogom elkövetni ugyan azt a hibát. Elmondtam, tessék. Most már tényleg viszlát! -és most becsaptam az ajtót, felrohantam, betettem egy kis zenét, hogy véletlenül se halljam, ha akar valamit. Egy kis idő múlva Lottie állított be, egy igen csak szar hírrel..
~
"Elkezdtek könnyek gyűlni a szemembe, az emlékek meg feltörni. A mosdó padlóján végeztem, elkent sminkkel és borzasztó hajjal. Csak sírtam és sírtam, majd elolvastam.."
Ott ültem a WC padlóján, sírtam és közben olvastam Harry sms-ét. Épp kezdtem volna elfelejteni, élni nélkülük boldogan, erre tessék. Beállít egy újabb szarral:
'Szia. Nem szeretnélek zavarni, de engem még mindig nagyon bánt, hogy nem beszéltük meg. Nem szeretném ha ennek a valaminek, bármi is volt köztünk, így lenne vége. Tudom, hogy elcsesztem, de nekem semmit nem jelentett az a csaj. Kérlek szépen beszéljük meg! Azt is tudom, hogy valószínűleg utálsz, de én várni fogok rád, bármennyit is kell. Harry.x'
Most megint, hogy hogy eszébe jutottam? Miért kellett ehhez 1 hónapot várnia? Én tényleg nem értem.. Ott ültem továbbra is és csak sírtam. Egyszerűen nem bírtam abbahagyni. Kicsöngettek. Ez volt a második legrosszabb, ami történhetett. De az első is megjött. Ő sem maradhatott ki, király! Itt áll előttem Mary és becsukta az ajtót. Senki se ki, se be.
-Mi a baj Sky? Oké, hogy óráról kijössz mert rosszul vagy, de ez nem rosszullét! Itt lelki bajok vannak, ha sírsz.. Mi baj? És nehogy azt mondd, hogy semmi, mert látom, hogy van valami...
-Semmi, Mary! Tényleg semmi.
-Skyler! A legjobb barátnőd vagyok, csak látom, ha van valami!
-Nem Mary, semmi sincs. Csak nagyon fáj a hasam..
-Könyörgöm, Skyler ne tedd ezt! Kikészíted saját magad! Nem hagyhatom! Most velem jössz! -ezzel felállított, rendbe szedte a fejem és kihúzott a mosdóból, egyenesen le a nővérhez. Azt mondta, hogy semmi bajom. Biztos csak beképzelem, hogy fáj valami, szóval ez már nem az ő kezelésére szorul. Remek! Még ő is beleszól.. Bementünk ezután az osztályfőnökhöz és Mary elkért minket mára a suliból. Szerencsére rám utalva el is engedett minket. Bár nem biztos, hogy szerencse, mert így addig fog engem nyúzni, míg el nem mondom neki mi a bajom. Ez teljesen így is történt. Haza mentünk, de hozzájuk. Náluk most senki nem volt otthon, mert az öccse suliban van 5-ig, anyukája konferencia gyűlésen, apukája meg elutazott pár napra. Leültetett az ágyára és faggatózott:
-Na, most komolyan. Biztos van valami, érzem! Légyszíves mondd már el, hátha tudok segíteni!
-Nem Mary, ezen nem tudsz! Ezen senki nem tud..
-De mondd már el, majd meglátjuk!
-Nem akarom elmondani!
-Miért? A legjobb barátnőd vagyok, úgy gondoltam, hogy mindent megosztunk egymással, de hát úgy látszik, hogy tévedtem!
-Nem, nem tévedtél! Csak ezt túl fájdalmas elmondani..
-Fiúról van szó?
-Igen.
-Ó szívem. Mondjad már, azon segíthetünk!
-Tudod az van, hogy mikor először találkoztunk, nem mondtam el mindent...
-Ezt, hogy érted?
-Úgy, hogy én azért mentem el arra az állásjelentkezésre, mert felejteni akartam. Csak már rögtön az első napon be is kavartak azok, akik miatt odamentem...
-Mi? Ó, Uram isten! A One Direction? -nézett rám kikerekedett szemekkel.
-Igen. Az a nap után egészen jól ment, kezdtem őket elfelejteni. Nem beszéltem többet twitteren Niall-el és nem válaszoltam Harry üzeneteire. A többiekkel amúgy sem nagyon voltam, csak az egyik bulin játszottunk együtt, de semmi több. Eleanorral sem beszéltem, mert neki megmondtam, hogy úgy könnyebb lenne nekem elfelejteni őket, ha vele sem beszélnék. Daniellel meg nem barátkoztam olyan nagyon össze. Sokkal egyszerűbb volt az életem nélkülük. Sokkal jobban élveztem.
-Igen, de mi volt köztetek? Mármint Harry és Niall miért állt olyan közel hozzád?
-Hát, Harryvel a második napomon találkoztam, mert a rajongók elől egy kabinba menekült, ahol pont Lottie és én voltam. Ott kezdődött minden.. -kicsi szünetet tartottam, majd egy nagy levegő és belekezdtem. Elmeséltem neki mindent. Megmondtam, hogy ezért is pattintottam le Dustint is. Elég jól fogadta, de azután, hogy mindent elmondtam, feltette a kérdést. Azt a bizonyos kérdést, amit nem szeretnék megválaszolni és megmutatni, mert újra elkezdek bőgni:
-Oké, akkor nagyjából minden világos. Na de ha elfelejtetted őket, akkor most miért sírtál? Mi történt, hogy újra eszedbe jutottak?
-Öö.. hát.. Harry -mondtam neki elcsukló hanggal- küldött egy sms-t.
-Mi? Mutasd már!
-Jól van, tessék. -erre elővettem a telefonom, beléptem az sms-ekbe és rámentem Harry nevére. Csak egy pillantást vetettem az üzire, de már gyűltek is a könnyek a szemembe. Mary csak olvasta és olvasta. Újból és újból. Nem akarta elhinni, hogy a legjobb barátnőjének ilyen üzit írt Harry Styles. Majd mikor elkezdtek a könnyek lefolyni az arcomon, így szólt:
-Hát ez hihe.. Óó, bocsi. Nem akartalak ennyire felzaklatni! Sajnálom.
-Nem, semmi baj. Már tudom is, hogy mit fogok neki visszaírni.. -elvettem a kezéből és elkezdtem pötyögni:
'Figyelj, Harry. Pont kezdtelek volna elfelejteni téged és a balhédat, erre ismét felbukkansz. Nem akarok veled semmit megbeszélni, ami volt is köztünk, annak már azon a bizonyos estén vége lett. Tudod mennyire fájt, hogy ismét bedőltem és kihasználtak? Gondolom nem. Úgyhogy tartsd meg magadnak a magyarázatot, mert engem nem izgat. És csak egy kérdés: Miért kellett neked ehhez 1 hónapot várnod? Miért? Skyler.x'
Ezután vettem egy mély levegőt és elküldtem. Mary kicsit furán nézett rám.
-Mi az? Ez volt a helyes válasz, mert ez legalább szívből jött. Csak is az igazat írtam le.. -ekkor már nem sírtam, újra erősnek éreztem magam. Szerintem ez hallatszott a hangomon is.
-Szerintem meg hagynod kellett volna, hogy megmagyarázza!
-Tudod te, hogy én hány ilyen ostoba magyarázatot hallottam már életemben? Nem fogok még egyet végig hallgatni úgy, hogy közben szemem sem rebben és a végén visszautasítom.
-Te tudod.. kérsz fagyit? -terelte el a témát. Szerencsére.
-Igen, szívesen ennék most. -ezzel lementünk a konyhába és szereztünk egy jó nagy adag csokifagyit. Beszélgettünk még, majd hazamentem, mintha suliból jöttem volna. Szerencsére ma nem volt melóm. Nagyban ülök a gép előtt mikor csengetnek. Az ő szokásuk, hogy állandóan házhoz jönnek, de biztos, hogy nem Harry, mivel ő mindig intézteti az ügyeit. És tessék, még is ő volt az!
-Mit akarsz itt?
-Csak beszélni.
-Nem szokásom idegenekkel beszélgetni!
-A legutolsó személyes beszélgetésünk kicsit furcsa volt a részedről és a válaszod is, szóval csak beszélni szeretnék veled. Kérlek, had menjek be, beszélgetni!
-Jelszó?
-Ö, nem tudom..
-Most akkor elárulom: Bunkóknak a belépés nem engedélyezett!
-Haha, nagyon vicces! Kérlek!
-Az étteremben és az üziben is csak az igazat mondtam. Nem fogom most sem másképp tenni. Menj el, kérlek. -ezzel, a válaszát meg sem várva becsuktam az ajtót. Majd hallottam valami érdekeset:
-Tudom a választ!
-Milyen választ? -nyitottam ajtót.
-Hogy miért vártam ennyit? Mert szerettem volna úgy érezni irántad, mint ahogy te érzel irántam. De nem sikerült. Utána próbáltalak elfelejteni, de nem ment. Majd beletelt egy hónapba, míg teljesen belepusztultam abba, hogy ezt nem beszéltem meg veled.
-Oké, akkor meg van az én kérdésemre a válasz. Neked nem volt kérdésed, úgyhogy viszlát, Harry Styles!
-De most van egy! -állította meg a lábával az ajtót- Miért nem akarod megbeszélni?
-Mert már annyiszor dőltem be embereknek, hogy nem fogok még egyszer! Volt akinek kétszer is hittem vagy akár háromszor, de most már nem fogom elkövetni ugyan azt a hibát. Elmondtam, tessék. Most már tényleg viszlát! -és most becsaptam az ajtót, felrohantam, betettem egy kis zenét, hogy véletlenül se halljam, ha akar valamit. Egy kis idő múlva Lottie állított be, egy igen csak szar hírrel..
2012. július 18., szerda
6. ~ Az új élet kapujában
És ez is itt van.:) Remélem tetszeni fog.!:D Szeretnék hozzászólást, de ha nem akartok, akkor nekem mindegy. Szóval jó olvasást.!:Dx
~
A hétvégém nagyon gyorsan és eseménytelenül telt el. Kicsit beszélgettem Niall-el, de amúgy semmi érdekes nem történt. Hétfőn nagyon furcsa volt felkelni korán, de nagy nehezen sikerült. Gondoltam az első benyomás legyen jó, felvettem az egyenruhát, -de szerencsére az csak egy 'mellény' volt és egy szoknya- és egy csini pólót. Alap-smink, alap-haj, alap-kiegészítők. Megbeszéltem Maryvel, hogy ő majd értem jön. Pontban fél 8-kor itt is volt. Szaladtam, nehogy elkéssünk.
-Szia, Mary! Köszi, hogy elviszel.
-Szia, Sky! Nagyon szívesen. Megnéztem a beosztásokat és képzeld, mi egy műszakban leszünk.
-Ohh, ez király! És mi van azzal a Dustin gyerekkel? Ő mikor van?
-Uh, öö.. azt hiszem ő fog leváltani minket. Bejön nem?
-Ühm, lebuktam!
-Ő mindenkinek bejön. Amúgy neked nincs barátod? Azt hittem egy ilyen szép lánynak csak van..
-Hát, most épp nincs.. Szerintem egy darabig, nem is lesz. -nem mondtam el neki a Harrys ügyet, se azt, hogy beszélgettem Niall-el. Többet nem is fogok. Nem szeretném ha bárki is tudná. Csak egy átlagos, gimnazista lány vagyok, akinek soha nem volt 'kapcsolata' bizonyos hírességekkel. Egy 5 perc alatt ott is voltunk. Hatalmas volt a suli. Azt hittem, hogy el fogok tévedni, de Mary velem maradt. Na meg adott egy térképet is. Az osztálytermünk a második emeleten a 16-os terem. Szerencsére egy jól látható helyen van, így mindig meg fogom találni. Míg beértünk, mindenki engem nézett. Meg is értem, mivel soha nem láttak még itt. Az első órák-szünetek egész nyugisan teltek, majd a harmadik órán egy olyan srác mellé ültettek, amit nem vártam volna. Dustin volt az. Ő volt az egyetlen, akinek nem volt partnere fizikán. Részben örültem, részben nem.
-Szia, Skyler vagyok.
-Szia, Dustin. Nem hittem, hogy még találkozunk itt is.
-Én sem..-majd leültem és figyeltem az órára. Mikor kicsengettek, mindenki rohant ki a teremből, de nekem kicsit tovább tartott összepakolnom. Majd mikor kimentem volna, megállított egy kéz:
-Hé, nem ebédelünk majd együtt?
-Jó lenne, de már megígértem Marynek, hogy vele eszem. Bocsi.
-Oh, oké. Akkor majd máskor. -és ezzel ő sétált ki előbb. A következő három órán ezen a beszélgetésen gondolkoztam. Nem sűrűn mondhatnak neki nemet. Ez érződött a hangján. Amikor meg nem rá gondoltam, akkor előjött bennem amit Harry mondott Emmának. El akartam őket felejteni és azt is ami történt. De valahogy nem ment. Itt állok az új életem kapujában és lehet, hogy ők ezt is tönkre teszik. Nem, ezt nem hagyom! Majd eltereltem róla a gondolataim és figyelni kezdtem az órákon. Amikor minden órámnak vége lett, találkoztam Maryvel az ebédlő előtt, ahogy megbeszéltük. Sorban állás közben sokan jöttek oda, ugyan azzal a szöveggel: 'Szia, te vagy az új lány igaz? Én ez és az vagyok! Sziasztok.' Kicsit kezdett idegesíteni, majd Mary megszólalt:
-Szerinted Dustin miért ilyen "bánatos"? Soha nem így eszi a kajáját..
-Hát van egy tippem..majd mindjárt elmesélem. -leültünk az asztalhoz és elmeséltem neki, hogy azt mondtam Dustinnak, hogy ma nem ebédelek vele. Kicsit kiakadt:
-Mi?! Te hülye vagy? Ő nem szokott ilyet kérdezni .. Senkitől! Igent kellett volna mondanod.
-Nem. Így legalább érzi, hogy nem kaphat meg mindent és mindenkit egyszerre.
-Hát te nem vagy normális! De tetszik! -majd elkezdtünk enni. Itt sokkal finomabb volt a kaja mint a régi suliban. Valójában az egész suli sokkal jobb volt. Remélem itt nem lesz olyan tanár, aki pikkelni fog rám. Ebéd után a kocsi felé vettük az irányt. Majd pedig haza.
-Bejössz? Esetleg maradhatnál a műszakig.
-Hát van egy kis tanulni valóm, de igen. Köszönöm.
-Ugyan már. A házit meg majd megcsináljuk együtt. -felmentünk. Tényleg meg is csináltuk, majd beszélgettünk picit. Észre sem vettük, milyen gyorsan ment az idő. Már csak fél óra maradt a melóig. Gyorsan összeszedtük magunkat, majd elindultunk. Nagyon izgatottak voltunk mindketten. Ám még nem volt megnyitva az étterem. Megnéztük és pont akkor nyitják meg, amikor a műszakunk kezdődik. Az az, a mieink lesznek az első vendégek. Ennek nagyon örültünk, de nagyon nehéz volt bejutni, mert a sok tömeg nem hitte el, hogy ott dolgozunk. Végül mire bejutottunk, kezdeni kellett. Gyorsan átvettük a ruhánkat, majd be is álltunk a pult mögé. Nagyon sokan jöttek. Körülbelül egy 3-4 órája dolgozhattunk, mikor egy különleges vendég jött be és foglalt helyet. Persze engem küldtek hozzá:
-Skyler! Tiéd a 6-os asztal. Igyekezz már!
-Jól van, már megyek is! -persze magamban ezt motyogtam: 'ezt nem hiszem el, basszus' -Helló, mit hozhatok? -próbáltam jó pofi lenni.
-Skyler? Hát te itt mit csinálsz?
-Itt dolgozom. És igen, úgy fogok veled bánni, mint egy rendes vendéggel! -azért kihangsúlyoztam a rendes szót.
-Nézd, én nagyon sajnálom. Nem így akartam..
-Szerintem nem a legalkalmasabb, hogy ezt tisztázzuk vagy, hogy egyáltalán megmagyarázd. Úgyhogy inkább fogd be a pofád, mondd, hogy mit kértek és én meg csak adom a jó kislány, pincérnőt! Szóval, mit is kértek?
-Jó... -majd elkezdte mondani amit kérnek. Én csak jegyzeteltem és közben ismét azon járt a gondolatom, hogy ezek mindenhol ott lesznek. Majd miután befejezte a rendelést, én fogtam magam és mosolyogva elsétáltam. Mikor odaértem a pulthoz, lecsaptam a tálcát, beadtam a rendelést és kifújtam a levegőt.
-Skyler, minden rendben? Ők ott a One Direction, hogy hogy így reagálsz a jelenlétükre? -kérdezte Mary, aki odáig van értük.
-Azért így viselkedem, mert egyszerűen gyűlölöm őket. Na jó, inkább csak Harryt. De én nem vagyok a rajongójuk, soha nem is voltam és soha nem is leszek. Úgyhogy adom a jó pincérnőt, belemosolygok a pofájukba és teszem a dolgom. De utána szarok rájuk. És azt szeretném kérni, hogy ne is emlegesd nekem őket. Könyörgöm, Mary!
-Tőlem! Csak kicsit nyugodj meg, kérlek! Jó?
-Rendben. Megpróbálok.
-Kész a 6-os rendelése! -szóltak ki a konyhából. Nagy levegőt vettem, majd egy hatalmas vigyorral a képemen kivittem nekik.
-Kérlek, Skyler, hogy ne mosolyogj bele a képembe. Kicsit zavaró..
-Rendben, Mr. Styles. Akkor köpjelek arcba inkább?
-Nem. De miért csak ez a két választás van?
-Mert az első a munkahelyem miatt kell. A másik meg csak szimplán jólesne.. -míg megfordultam, tartottam a nagy vigyort, majd egy fejrázással leszedtem magamról. Kezdtek eléggé zavarni. Azt hittem, legalább a munkahelyemen lerázom őket, de úgy látszik, hogy nem. Végre eljött a váltás. Megjelent Dustin meg valami iszonyat ronda srác. Mi Maryvel csak kimentünk, végre. Majd a kocsiban megszólalt:
-Téged mindenki stíröl! Ász vagy csajszikám!
-Mi az, hogy mindenki?
-Láttam, ahogy Harry, Niall és Dustin is téged nézett mikor végre elhagytuk a munkát. Ez nagy szó! Hárman is egyszerre!
-Az első kettő nem érdekel, a harmadik meg csak szimplán nem foglalkoztat..
-De hát két híresség és Dustin megnézett! Az azért nem semmi..
-Ha te mondod.. -próbáltam úgy tenni, mintha nem érdekelne, de közben nagyon is érdekelt. Főleg az első kettő. Harry és Niall. Nem tudom miért, de nem bírom őket elfelejetni. Pedig jobb lenne.
-Holnap is elviszel a suliba?
-Igen, persze!
-Oh, köszönöm. Na szia, jó éjt! -felszaladtam aludni. Nagyon fáradt voltam. Nem csodálom, egy ilyen nap után. A következő hetekben már rájuk sem hederítettem. Kezdtem őket elfelejteni, szerencsére.
*1 hónappal később*
Töri óra volt, rezgett a telefonom. Le voltam halkítva, de nagyon bizsergett tőle a lábam. Megnéztem és csak egy sms volt. De nem akárkitől. Így felálltam és oda mentem a tanárhoz:
-Elnézést tanár úr! Ki mehetnék a mosdóba?
-Sajnálom, de nem engedhetlek ki..
-De nem érzem magam valami túl jól..
-Oh, ez esetben, menjen csak ki nyugodtan, aztán meg menjen le a nővérhez, hogy megnézze nincs-e semmi baj!
-Rendben. Köszönöm tanár úr. -talán a történelem tanár volt a legjobb fej aki engem tanított. Mikor kimentem a mosdóba, már nem bírtam. Elkezdtek könnyek gyűlni a szemembe, az emlékek meg feltörni. A mosdó padlóján végeztem, elkent sminkkel és borzasztó hajjal. Csak sírtam és sírtam, majd elolvastam..
~
A hétvégém nagyon gyorsan és eseménytelenül telt el. Kicsit beszélgettem Niall-el, de amúgy semmi érdekes nem történt. Hétfőn nagyon furcsa volt felkelni korán, de nagy nehezen sikerült. Gondoltam az első benyomás legyen jó, felvettem az egyenruhát, -de szerencsére az csak egy 'mellény' volt és egy szoknya- és egy csini pólót. Alap-smink, alap-haj, alap-kiegészítők. Megbeszéltem Maryvel, hogy ő majd értem jön. Pontban fél 8-kor itt is volt. Szaladtam, nehogy elkéssünk.
-Szia, Mary! Köszi, hogy elviszel.
-Szia, Sky! Nagyon szívesen. Megnéztem a beosztásokat és képzeld, mi egy műszakban leszünk.
-Ohh, ez király! És mi van azzal a Dustin gyerekkel? Ő mikor van?
-Uh, öö.. azt hiszem ő fog leváltani minket. Bejön nem?
-Ühm, lebuktam!
-Ő mindenkinek bejön. Amúgy neked nincs barátod? Azt hittem egy ilyen szép lánynak csak van..
-Hát, most épp nincs.. Szerintem egy darabig, nem is lesz. -nem mondtam el neki a Harrys ügyet, se azt, hogy beszélgettem Niall-el. Többet nem is fogok. Nem szeretném ha bárki is tudná. Csak egy átlagos, gimnazista lány vagyok, akinek soha nem volt 'kapcsolata' bizonyos hírességekkel. Egy 5 perc alatt ott is voltunk. Hatalmas volt a suli. Azt hittem, hogy el fogok tévedni, de Mary velem maradt. Na meg adott egy térképet is. Az osztálytermünk a második emeleten a 16-os terem. Szerencsére egy jól látható helyen van, így mindig meg fogom találni. Míg beértünk, mindenki engem nézett. Meg is értem, mivel soha nem láttak még itt. Az első órák-szünetek egész nyugisan teltek, majd a harmadik órán egy olyan srác mellé ültettek, amit nem vártam volna. Dustin volt az. Ő volt az egyetlen, akinek nem volt partnere fizikán. Részben örültem, részben nem.
-Szia, Skyler vagyok.
-Szia, Dustin. Nem hittem, hogy még találkozunk itt is.
-Én sem..-majd leültem és figyeltem az órára. Mikor kicsengettek, mindenki rohant ki a teremből, de nekem kicsit tovább tartott összepakolnom. Majd mikor kimentem volna, megállított egy kéz:
-Hé, nem ebédelünk majd együtt?
-Jó lenne, de már megígértem Marynek, hogy vele eszem. Bocsi.
-Oh, oké. Akkor majd máskor. -és ezzel ő sétált ki előbb. A következő három órán ezen a beszélgetésen gondolkoztam. Nem sűrűn mondhatnak neki nemet. Ez érződött a hangján. Amikor meg nem rá gondoltam, akkor előjött bennem amit Harry mondott Emmának. El akartam őket felejteni és azt is ami történt. De valahogy nem ment. Itt állok az új életem kapujában és lehet, hogy ők ezt is tönkre teszik. Nem, ezt nem hagyom! Majd eltereltem róla a gondolataim és figyelni kezdtem az órákon. Amikor minden órámnak vége lett, találkoztam Maryvel az ebédlő előtt, ahogy megbeszéltük. Sorban állás közben sokan jöttek oda, ugyan azzal a szöveggel: 'Szia, te vagy az új lány igaz? Én ez és az vagyok! Sziasztok.' Kicsit kezdett idegesíteni, majd Mary megszólalt:
-Szerinted Dustin miért ilyen "bánatos"? Soha nem így eszi a kajáját..
-Hát van egy tippem..majd mindjárt elmesélem. -leültünk az asztalhoz és elmeséltem neki, hogy azt mondtam Dustinnak, hogy ma nem ebédelek vele. Kicsit kiakadt:
-Mi?! Te hülye vagy? Ő nem szokott ilyet kérdezni .. Senkitől! Igent kellett volna mondanod.
-Nem. Így legalább érzi, hogy nem kaphat meg mindent és mindenkit egyszerre.
-Hát te nem vagy normális! De tetszik! -majd elkezdtünk enni. Itt sokkal finomabb volt a kaja mint a régi suliban. Valójában az egész suli sokkal jobb volt. Remélem itt nem lesz olyan tanár, aki pikkelni fog rám. Ebéd után a kocsi felé vettük az irányt. Majd pedig haza.
-Bejössz? Esetleg maradhatnál a műszakig.
-Hát van egy kis tanulni valóm, de igen. Köszönöm.
-Ugyan már. A házit meg majd megcsináljuk együtt. -felmentünk. Tényleg meg is csináltuk, majd beszélgettünk picit. Észre sem vettük, milyen gyorsan ment az idő. Már csak fél óra maradt a melóig. Gyorsan összeszedtük magunkat, majd elindultunk. Nagyon izgatottak voltunk mindketten. Ám még nem volt megnyitva az étterem. Megnéztük és pont akkor nyitják meg, amikor a műszakunk kezdődik. Az az, a mieink lesznek az első vendégek. Ennek nagyon örültünk, de nagyon nehéz volt bejutni, mert a sok tömeg nem hitte el, hogy ott dolgozunk. Végül mire bejutottunk, kezdeni kellett. Gyorsan átvettük a ruhánkat, majd be is álltunk a pult mögé. Nagyon sokan jöttek. Körülbelül egy 3-4 órája dolgozhattunk, mikor egy különleges vendég jött be és foglalt helyet. Persze engem küldtek hozzá:
-Skyler! Tiéd a 6-os asztal. Igyekezz már!
-Jól van, már megyek is! -persze magamban ezt motyogtam: 'ezt nem hiszem el, basszus' -Helló, mit hozhatok? -próbáltam jó pofi lenni.
-Skyler? Hát te itt mit csinálsz?
-Itt dolgozom. És igen, úgy fogok veled bánni, mint egy rendes vendéggel! -azért kihangsúlyoztam a rendes szót.
-Nézd, én nagyon sajnálom. Nem így akartam..
-Szerintem nem a legalkalmasabb, hogy ezt tisztázzuk vagy, hogy egyáltalán megmagyarázd. Úgyhogy inkább fogd be a pofád, mondd, hogy mit kértek és én meg csak adom a jó kislány, pincérnőt! Szóval, mit is kértek?
-Jó... -majd elkezdte mondani amit kérnek. Én csak jegyzeteltem és közben ismét azon járt a gondolatom, hogy ezek mindenhol ott lesznek. Majd miután befejezte a rendelést, én fogtam magam és mosolyogva elsétáltam. Mikor odaértem a pulthoz, lecsaptam a tálcát, beadtam a rendelést és kifújtam a levegőt.
-Skyler, minden rendben? Ők ott a One Direction, hogy hogy így reagálsz a jelenlétükre? -kérdezte Mary, aki odáig van értük.
-Azért így viselkedem, mert egyszerűen gyűlölöm őket. Na jó, inkább csak Harryt. De én nem vagyok a rajongójuk, soha nem is voltam és soha nem is leszek. Úgyhogy adom a jó pincérnőt, belemosolygok a pofájukba és teszem a dolgom. De utána szarok rájuk. És azt szeretném kérni, hogy ne is emlegesd nekem őket. Könyörgöm, Mary!
-Tőlem! Csak kicsit nyugodj meg, kérlek! Jó?
-Rendben. Megpróbálok.
-Kész a 6-os rendelése! -szóltak ki a konyhából. Nagy levegőt vettem, majd egy hatalmas vigyorral a képemen kivittem nekik.
-Kérlek, Skyler, hogy ne mosolyogj bele a képembe. Kicsit zavaró..
-Rendben, Mr. Styles. Akkor köpjelek arcba inkább?
-Nem. De miért csak ez a két választás van?
-Mert az első a munkahelyem miatt kell. A másik meg csak szimplán jólesne.. -míg megfordultam, tartottam a nagy vigyort, majd egy fejrázással leszedtem magamról. Kezdtek eléggé zavarni. Azt hittem, legalább a munkahelyemen lerázom őket, de úgy látszik, hogy nem. Végre eljött a váltás. Megjelent Dustin meg valami iszonyat ronda srác. Mi Maryvel csak kimentünk, végre. Majd a kocsiban megszólalt:
-Téged mindenki stíröl! Ász vagy csajszikám!
-Mi az, hogy mindenki?
-Láttam, ahogy Harry, Niall és Dustin is téged nézett mikor végre elhagytuk a munkát. Ez nagy szó! Hárman is egyszerre!
-Az első kettő nem érdekel, a harmadik meg csak szimplán nem foglalkoztat..
-De hát két híresség és Dustin megnézett! Az azért nem semmi..
-Ha te mondod.. -próbáltam úgy tenni, mintha nem érdekelne, de közben nagyon is érdekelt. Főleg az első kettő. Harry és Niall. Nem tudom miért, de nem bírom őket elfelejetni. Pedig jobb lenne.
-Holnap is elviszel a suliba?
-Igen, persze!
-Oh, köszönöm. Na szia, jó éjt! -felszaladtam aludni. Nagyon fáradt voltam. Nem csodálom, egy ilyen nap után. A következő hetekben már rájuk sem hederítettem. Kezdtem őket elfelejteni, szerencsére.
*1 hónappal később*
Töri óra volt, rezgett a telefonom. Le voltam halkítva, de nagyon bizsergett tőle a lábam. Megnéztem és csak egy sms volt. De nem akárkitől. Így felálltam és oda mentem a tanárhoz:
-Elnézést tanár úr! Ki mehetnék a mosdóba?
-Sajnálom, de nem engedhetlek ki..
-De nem érzem magam valami túl jól..
-Oh, ez esetben, menjen csak ki nyugodtan, aztán meg menjen le a nővérhez, hogy megnézze nincs-e semmi baj!
-Rendben. Köszönöm tanár úr. -talán a történelem tanár volt a legjobb fej aki engem tanított. Mikor kimentem a mosdóba, már nem bírtam. Elkezdtek könnyek gyűlni a szemembe, az emlékek meg feltörni. A mosdó padlóján végeztem, elkent sminkkel és borzasztó hajjal. Csak sírtam és sírtam, majd elolvastam..
2012. július 16., hétfő
5. ~ Minden más
Szeretnélek még mindig kérni titeket, hogy komizzatok jót is, rosszat is akár. Itt egy újabb rész. Remélem tetszik.:) Jó olvasást.! :Dx
~
Szóval csak vártam, hogy Niall végre visszaírjon. 5 perc sem telt el, már írt is, szerencsére, hogy átjön és megbeszéljük. Nagyon ki voltam akadva. Nem gondoltam, hogy még egyszer így át tudnak verni. Már volt ilyen esetem, hogy nagyon beetettek, utána meg ugyan így csalódás lett a vége. Csak ez most még jobban fájt. Ezt most valahogy tényleg elhittem. Tényleg bíztam benne. Már nem tudom mit gondoljak Harryről. Undorodjak tőle, utáljam őt vagy csak simán tartsam hazug, beképzelt állatnak? Nem tudom. Azt tudom, hogy nagyot csalódtam benne. Nagyon nagyot. És ezt a sírásom igazolja.
*Harry szemszöge*
Nem tudom, miért tettem ezt meg Emmával. Valójában, tényleg fogalmam sincs. Lehet csak a pia miatt, de nem tudom. Nem jelentett nekem semmit. Még most sem jelent és nem is fog. Viszont sejtem, hogy Skyler mit gondol. Beképzelt hazudozó vagyok. Pont ugyan olyan, mint a többi nagyképű sztár. De én ezt nem akartam. Nekem tényleg fontos Ő.. Egyszer csak látom a nappaliból, hogy Niall megy el:
-Hé, Niall! Hova mész?
-Na szerinted? Mr. tökéletes..-majd becsapta az ajtót.
-Ezzel Skylerre célzott volna? Ennyire megbántottam?
-Hát Harry, ezt tényleg nagyon elszúrtad! Még jó, hogy rá célzott.. -mondta nekem Liam, miközben hozta be a chipset a filmhez.
-Akkor bocsi, de most elintézni valóm van.
-Nehogy odamenj! Csak rontanál a helyzeten. -szólt közbe Louis is. Nem érdekelt mit mondanak, felszaladtam a kabátomért. De közben átgondoltam, úgyhogy inkább csak felhívtam. Nem fogadott valami kedvesen. Amit meg is értek.
-Nem érdekelsz Harry. Kérlek, ne nehezítsd meg.
-Nem, Skyler! Én nem akartam. Nagyon szépen kérlek, hogy halgass meg!
-Azt hiszed, hogy felhívsz, elmondasz valami újabb hazugságot, amit lehet, hogy egy lapról olvasol és mindent elfelejtek? Mert akkor nagyot tévedsz.
-Nem, nem ezt terveztem. El akartam menni hozzád, de a fiúk megállítottak.
-Nagyon jól tették! Nem vagyok rád kíváncsi.
-Sky könyörgöm! Teljesen részeg voltam, azt sem tudtam, hogy mit csinálok!
-De ha részeg vagy, akkor az csak az igazságot mondatja el veled. És ez a nagyobb dolog.
-Mi az, hogy mondatja? Én megcsókoltam Emmát nem pedig szerelmet vallottam neki.
-Tudom, de előtte hallottam a konyhában lezajlott beszélgetéseteket. Felfogtam, hogy mit mondtál rólam, Harry. Nem vagyok hülye!
-Én nagyon megbántam Skyler. Könyörgöm hidd el nekem!
-Ugyan minek vegyek be még egy hazugságot? Nem volt elég neked, hogy ennyire lealázhattál? Nem volt neked elég, hogy mindent elmondtam neked az életemről? Megbíztam benned Harry! De te eljátszottad az esélyeidet. Sajnálom. Inkább hagyj minket békén, had éljük az életünket. -hallottam, hogy elkezdett sírni. Szipogott a telefonba. Teljesen megértem őt. Mindent elrontottam...
-Nézd, teljesen igazad van! Egy önző, hülye, faragatlan, bunkó voltam, de megbántam! Minden szavam és tettem visszacsinálnám, ha lehetne. Könyörögve kérlek, hogy bocsáss meg nekem, Skyler!
-Nem. Sajnálom Harry, nekem ez így nem megy tovább. Nem akarlak látni többet. Sajnálom... Sajnálom.
-Ne, Skyler. Ne mondj ilyet, kérlek.
-Szállj le róla Harry! Nem fogod fel, hogy nem érdekled? -hallottam most már Niall hangját a telefonban. Majd lecsapta. Nem hiszem el, hogy ennyire elszúrtam mindent. Végre találtam volna valakit, akivel élvezek minden egyes pillanatot, akivel mindent megoszthatok, erre elbaszom. Nagyon gratulálok magamnak.
*Skyler szemszöge*
Harry hívására csak még zaklatottabb lettem. Örülök, hogy valaki itt van mellettem. Niall most olyan nekem, mint a legjobb barátnő. Csak barátban. Mindig segít és ott van ahol kell. Nagyon megnyugtató volt a jelenléte. Annyira aranyos volt, ahogy próbált megnyugtatni és vicces lenni, hogy elterelje a gondolataimat Harryről. Épp megöleltem, mikor Lottie állított be:
-Hé Skyler! Kaja.. öö bocsii. Nem is zavarok. -kilépett az ajtón és egy 'Ez az' hagyta el a száját, mikor utána szóltam:
-Nem zavarsz Lottie! Gyere csak nyugodtan. Úgy is el kell mondanom valamit.
-Micsodát? -termett is elöttünk.
-Azt, hogy ki kell, hogy ábrándítsalak Harry bájából.
-Szerintem, lehet, hogy nem a kis Directionerekkel kéne ezt megosztanod.. -mondta Niall.
-Igazad van. Jó, akkor csak annyit mondok, hogy ő sem különb a többi marhánál.
-Oké, de gyertek enni. Anya hívott.
-Rendben megyünk. -majd felálltunk és lementünk. Anya tudta ki Niall, de apa azt hitte, csak egy átlagos srác a környékről. Nem is értette emiatt anya kérdését:
-Nos Niall, te hogy hogy egy ilyen lánnyal vagy mint, Skyler?
-Anya, ezt még is, hogy érted?
-Hát, hogy egy Niall fajta fiú, hogy talált meg pont téged?
-Véletlen találkozás egy másik tag által. -mosolygott Niall.
-És akkor, ti most... eggyütt vagytok?
-Nem, csak átjött beszélgetni.
-Igen. Mi csak barátok vagyunk.
-Oh, értem. -annyira gáz volt az egész ebéd, hogy még életemben nem voltam ennyire gázos helyzetben. Miután kajáltunk, megköszöntem Niallnek, hogy átjött megvigasztalni, majd elment. Sokkal jobban éreztem magam most, hogy tudtam, soha többé nem kell velük találkoznom. Felmentem és elkezdtem valami diákmunka után keresni. Tudtam, hogy nehéz lesz a suli, de úgy gondoltam, jól jön, ha van egy kis plusz pénzem, meg így elterelem majd a gondolataimat Róla (uk). Találtam egy helyes kis munkát, itt a közelben. Most fog nyílni egy étterem pár utcával arrébb és pincéreket keresnek. Úgy gondoltam elmegyek a meghallgatásra. Szóltam anyuéknak és ők támogatták az ötletemet, úgyhogy felvettem valami egyszerű, de mégis elegáns ruhát és elmentem oda. Azt mondták, hogy nagyon örülnek a diák-jelentkezésnek és nagyon jó a lelkesedésem. Na meg persze megdicsérték az erős vádlimat. Mikor vége lett a meghallgatásnak, adtak egy zöld színű cetlit és azt mondták, hogy várakozzak az előtérben, hamarosan jelentkeznek. Eddig nem sok embernek volt zöld cetli a kezében, de a mögöttem következőknek egyre több. Így megfogyatkoztak a kék cetlis várakozók. Egy fél órás unatkozás után kijött egy ürge és ezt mondta:
-Oké emberek! Akinek kék cédulát adtunk, azok menjenek haza. Most! Akinek zöld cetlit, azok várjanak még, és akik pedig nem kaptak, azok biztos fel vannak véve. -ezután kiültek mindannyian velünk, zöld cédulásokkal szembe és kérdezgettek mindenkit. Szerintem 5 kérdést tettek fel egyesével mindenkinek. Ezután félrevonultak 10 percre, majd ismét az a bácsi szólalt meg:
-Rendben. Meghoztuk a döntésünket. Skyler, Tomy, Patricia, Mary és Dustin, ti álljatok fel. A többiek menjenek haza. Most! Szóval, ti fel vagytok véve. Mivel ti mind diákok vagytok, külön beosztást kell csinálnunk nektek. Most bejöttök az irodámba és elmondjátok az órarendeteket és aszerint osztunk be. -besétáltunk, elmondtuk és elküldtek. Jövőhét hétfőn kezdek, mint suliba is, csak itt később. Nagyon vártam, mert ez legalább majd leköt. Lesz mivel foglalkoznom. Otthon anyáéknak elmeséltem, hogy felvettek és lesz ott olyan munkatársam, akivel egy osztályba kerültem. Vele nagyjából már össze is barátkoztam. Marynek hívják. Meg van még ott valaki akit ismerünk. Dustin. Ő elvileg a suli rossz fiúja, aki hiába nem csinál semmit, oda vannak érte a lányok. Persze a focisokért is. Úgy gondoltam, nem is lesz olyan nehéz majd beilleszkedni, ha mindenki ilyen jó fej mint Mary. Majd meglátom. Boldogan feküdtem le. Ami csoda volt, de örültem neki.
~
Szóval csak vártam, hogy Niall végre visszaírjon. 5 perc sem telt el, már írt is, szerencsére, hogy átjön és megbeszéljük. Nagyon ki voltam akadva. Nem gondoltam, hogy még egyszer így át tudnak verni. Már volt ilyen esetem, hogy nagyon beetettek, utána meg ugyan így csalódás lett a vége. Csak ez most még jobban fájt. Ezt most valahogy tényleg elhittem. Tényleg bíztam benne. Már nem tudom mit gondoljak Harryről. Undorodjak tőle, utáljam őt vagy csak simán tartsam hazug, beképzelt állatnak? Nem tudom. Azt tudom, hogy nagyot csalódtam benne. Nagyon nagyot. És ezt a sírásom igazolja.
*Harry szemszöge*
Nem tudom, miért tettem ezt meg Emmával. Valójában, tényleg fogalmam sincs. Lehet csak a pia miatt, de nem tudom. Nem jelentett nekem semmit. Még most sem jelent és nem is fog. Viszont sejtem, hogy Skyler mit gondol. Beképzelt hazudozó vagyok. Pont ugyan olyan, mint a többi nagyképű sztár. De én ezt nem akartam. Nekem tényleg fontos Ő.. Egyszer csak látom a nappaliból, hogy Niall megy el:
-Hé, Niall! Hova mész?
-Na szerinted? Mr. tökéletes..-majd becsapta az ajtót.
-Ezzel Skylerre célzott volna? Ennyire megbántottam?
-Hát Harry, ezt tényleg nagyon elszúrtad! Még jó, hogy rá célzott.. -mondta nekem Liam, miközben hozta be a chipset a filmhez.
-Akkor bocsi, de most elintézni valóm van.
-Nehogy odamenj! Csak rontanál a helyzeten. -szólt közbe Louis is. Nem érdekelt mit mondanak, felszaladtam a kabátomért. De közben átgondoltam, úgyhogy inkább csak felhívtam. Nem fogadott valami kedvesen. Amit meg is értek.
-Nem érdekelsz Harry. Kérlek, ne nehezítsd meg.
-Nem, Skyler! Én nem akartam. Nagyon szépen kérlek, hogy halgass meg!
-Azt hiszed, hogy felhívsz, elmondasz valami újabb hazugságot, amit lehet, hogy egy lapról olvasol és mindent elfelejtek? Mert akkor nagyot tévedsz.
-Nem, nem ezt terveztem. El akartam menni hozzád, de a fiúk megállítottak.
-Nagyon jól tették! Nem vagyok rád kíváncsi.
-Sky könyörgöm! Teljesen részeg voltam, azt sem tudtam, hogy mit csinálok!
-De ha részeg vagy, akkor az csak az igazságot mondatja el veled. És ez a nagyobb dolog.
-Mi az, hogy mondatja? Én megcsókoltam Emmát nem pedig szerelmet vallottam neki.
-Tudom, de előtte hallottam a konyhában lezajlott beszélgetéseteket. Felfogtam, hogy mit mondtál rólam, Harry. Nem vagyok hülye!
-Én nagyon megbántam Skyler. Könyörgöm hidd el nekem!
-Ugyan minek vegyek be még egy hazugságot? Nem volt elég neked, hogy ennyire lealázhattál? Nem volt neked elég, hogy mindent elmondtam neked az életemről? Megbíztam benned Harry! De te eljátszottad az esélyeidet. Sajnálom. Inkább hagyj minket békén, had éljük az életünket. -hallottam, hogy elkezdett sírni. Szipogott a telefonba. Teljesen megértem őt. Mindent elrontottam...
-Nézd, teljesen igazad van! Egy önző, hülye, faragatlan, bunkó voltam, de megbántam! Minden szavam és tettem visszacsinálnám, ha lehetne. Könyörögve kérlek, hogy bocsáss meg nekem, Skyler!
-Nem. Sajnálom Harry, nekem ez így nem megy tovább. Nem akarlak látni többet. Sajnálom... Sajnálom.
-Ne, Skyler. Ne mondj ilyet, kérlek.
-Szállj le róla Harry! Nem fogod fel, hogy nem érdekled? -hallottam most már Niall hangját a telefonban. Majd lecsapta. Nem hiszem el, hogy ennyire elszúrtam mindent. Végre találtam volna valakit, akivel élvezek minden egyes pillanatot, akivel mindent megoszthatok, erre elbaszom. Nagyon gratulálok magamnak.
*Skyler szemszöge*
Harry hívására csak még zaklatottabb lettem. Örülök, hogy valaki itt van mellettem. Niall most olyan nekem, mint a legjobb barátnő. Csak barátban. Mindig segít és ott van ahol kell. Nagyon megnyugtató volt a jelenléte. Annyira aranyos volt, ahogy próbált megnyugtatni és vicces lenni, hogy elterelje a gondolataimat Harryről. Épp megöleltem, mikor Lottie állított be:
-Hé Skyler! Kaja.. öö bocsii. Nem is zavarok. -kilépett az ajtón és egy 'Ez az' hagyta el a száját, mikor utána szóltam:
-Nem zavarsz Lottie! Gyere csak nyugodtan. Úgy is el kell mondanom valamit.
-Micsodát? -termett is elöttünk.
-Azt, hogy ki kell, hogy ábrándítsalak Harry bájából.
-Szerintem, lehet, hogy nem a kis Directionerekkel kéne ezt megosztanod.. -mondta Niall.
-Igazad van. Jó, akkor csak annyit mondok, hogy ő sem különb a többi marhánál.
-Oké, de gyertek enni. Anya hívott.
-Rendben megyünk. -majd felálltunk és lementünk. Anya tudta ki Niall, de apa azt hitte, csak egy átlagos srác a környékről. Nem is értette emiatt anya kérdését:
-Nos Niall, te hogy hogy egy ilyen lánnyal vagy mint, Skyler?
-Anya, ezt még is, hogy érted?
-Hát, hogy egy Niall fajta fiú, hogy talált meg pont téged?
-Véletlen találkozás egy másik tag által. -mosolygott Niall.
-És akkor, ti most... eggyütt vagytok?
-Nem, csak átjött beszélgetni.
-Igen. Mi csak barátok vagyunk.
-Oh, értem. -annyira gáz volt az egész ebéd, hogy még életemben nem voltam ennyire gázos helyzetben. Miután kajáltunk, megköszöntem Niallnek, hogy átjött megvigasztalni, majd elment. Sokkal jobban éreztem magam most, hogy tudtam, soha többé nem kell velük találkoznom. Felmentem és elkezdtem valami diákmunka után keresni. Tudtam, hogy nehéz lesz a suli, de úgy gondoltam, jól jön, ha van egy kis plusz pénzem, meg így elterelem majd a gondolataimat Róla (uk). Találtam egy helyes kis munkát, itt a közelben. Most fog nyílni egy étterem pár utcával arrébb és pincéreket keresnek. Úgy gondoltam elmegyek a meghallgatásra. Szóltam anyuéknak és ők támogatták az ötletemet, úgyhogy felvettem valami egyszerű, de mégis elegáns ruhát és elmentem oda. Azt mondták, hogy nagyon örülnek a diák-jelentkezésnek és nagyon jó a lelkesedésem. Na meg persze megdicsérték az erős vádlimat. Mikor vége lett a meghallgatásnak, adtak egy zöld színű cetlit és azt mondták, hogy várakozzak az előtérben, hamarosan jelentkeznek. Eddig nem sok embernek volt zöld cetli a kezében, de a mögöttem következőknek egyre több. Így megfogyatkoztak a kék cetlis várakozók. Egy fél órás unatkozás után kijött egy ürge és ezt mondta:
-Oké emberek! Akinek kék cédulát adtunk, azok menjenek haza. Most! Akinek zöld cetlit, azok várjanak még, és akik pedig nem kaptak, azok biztos fel vannak véve. -ezután kiültek mindannyian velünk, zöld cédulásokkal szembe és kérdezgettek mindenkit. Szerintem 5 kérdést tettek fel egyesével mindenkinek. Ezután félrevonultak 10 percre, majd ismét az a bácsi szólalt meg:
-Rendben. Meghoztuk a döntésünket. Skyler, Tomy, Patricia, Mary és Dustin, ti álljatok fel. A többiek menjenek haza. Most! Szóval, ti fel vagytok véve. Mivel ti mind diákok vagytok, külön beosztást kell csinálnunk nektek. Most bejöttök az irodámba és elmondjátok az órarendeteket és aszerint osztunk be. -besétáltunk, elmondtuk és elküldtek. Jövőhét hétfőn kezdek, mint suliba is, csak itt később. Nagyon vártam, mert ez legalább majd leköt. Lesz mivel foglalkoznom. Otthon anyáéknak elmeséltem, hogy felvettek és lesz ott olyan munkatársam, akivel egy osztályba kerültem. Vele nagyjából már össze is barátkoztam. Marynek hívják. Meg van még ott valaki akit ismerünk. Dustin. Ő elvileg a suli rossz fiúja, aki hiába nem csinál semmit, oda vannak érte a lányok. Persze a focisokért is. Úgy gondoltam, nem is lesz olyan nehéz majd beilleszkedni, ha mindenki ilyen jó fej mint Mary. Majd meglátom. Boldogan feküdtem le. Ami csoda volt, de örültem neki.
2012. július 14., szombat
4. ~ A buli
Na itt van.:) Egy kicsi csavar lesz az egészben most, úgyhogy remélem tetszeni fog.:D Jó olvasást.!:Dx
~
Nem Harry volt ott. 'Már megint más valakit küldött el értem? Miért nem maga intézi a dolgait? Nem is értem!' Egy percig csak álltam, majd végre megbírtam szólalni:
-Hogy, hogy nem Harry jött? Megint intézteti a dolgait? Mik vagytok ti, a csicskái?
-Nem, nem azok. Csak pár gondja akadt a ruhájával. Meg a kocsijával. Én meg nem mertem rábízni az enyémet, így hát inkább én jöttem el érted.
-Ja, értem. Amúgy milyen elegáns itt valaki!
-Ezzel magadra célzol? Csak mert akkor tudatom, hogy én is itt vagyok. -nézett rám felhúzott szemöldökkel.
-Ugyan már Louis! Tudod te, hogy ezzel rád céloztam.-veregettem meg a vállát.
-Igen, csak biztos akartam benne lenni! Amúgy te is nagyon csinos vagy.
-Köszönöm. Na indulunk?
-Már is hölgyem! -majd sétált a kocsihoz és ajtót nyitott nekem. Körülbelül kocsival egy 5-10 percre laknak, egy oltári nagy házban. Mikor bementem, érdekes látvány fogadott. Harry ruháját épp egy gyönyörű csaj tisztogatta. Majd megnyugodtam, mert a csajt megcsókolta Louis. Harry odajött hozzám:
-Szia. Nagyon örülök, hogy eljöttél! Gyönyörű vagy. -ölelgetett meg.
-Jaj, ugyan már! De azért köszönöm.
-Mit iszol? -behúzott a konyhába, ahol még egy személy volt, akivel még nem találkoztam. Egy barna (majdnem fekete), felzselézett hajú srác volt. -A bor jó lesz?
-Igen, persze. Szia, mi még nem találkoztunk. Skyler vagyok. -mentem oda hozzá.
-Szia, Skyler. Zayn vagyok. Zayn Malik. De ha most megbocsájtotok, mennem kell. -majd elsétált. Kicsit szomorúnak látszott. Mikor megittam a pohár bort, kimentem a többiekhez.
-Szia Skyler. Eleanor vagyok. Nagyon csinos vagy!
-Szia. Tetszik a neved. Amúgy miért mondja nekem mindenki ezt?
-Mert az vagy? Na gyere csak, beszélgessünk egy kicsit. -majd leültünk a kanapéra és nagyon sokáig beszélgettünk. Hirtelen megjelent Liam és a barátnője. Valószínűleg ő lehet Danielle, mert Eleanor itt csücsül mellettem. Bemutatkoztunk, vele is beszélgettem, majd Harry kicsit arrébb hívott. Nem tudom, mit akar, de felmentünk az emeletre. Bementünk az ő szobájába és leültetett az ágyra. Majd mellém ült:
-Itt kicsit tudunk beszélgetni. Lent a többiek mindig bezavartak volna.
-Áhh, értem. Nagyon köszönöm, hogy meghívtál. Eleanor és Danielle, na meg a többiek nagyon kedvesek.
-Szívesen. Tudtam én, hogy jól ki fogtok jönni. -mosolygott. Meg kell hagyni, a mosolya még mindig eszméletlen aranyos volt. Kicsit beszélgettünk. Mindketten elmeséltük egymásnak az életünket. Egyikünknek sem volt könnyű még régebben, csak annyiban változott, hogy Harrynek jó lett, nekem meg megmaradt ugyan olyan rossznak. A beszélgetés vége felé, egymásba ütközött a tekintetünk. Mindketten pont egymás felé akartunk fordulni, így szinte milliméterek választották el fejünket. Majd mikor kezdett közeledni és már majdnem megcsókolt, hirtelen kopogtak. Elhúzódott előlem, majd láttuk, hogy Louis jön be:
-Hé, srácok. A buli lent van. Gyertek már! -majd felálltunk és lementünk. Éppen játszottak valamit. Én nem ismertem, úgyhogy elmagyarázták nekem és beszálltunk. Nagyban játszunk, mikor valaki csengetett. Senki nem akart ajtót nyitni, így Harry ment oda. Kicsit meglepődhetett, mert olyan volt a tekintete, hogy 'Hát ez meg mi a büdös francot keres itt?'. A csaj megölelte, majd bejött és elkezdett piálni. Beszállt a játékba, de ekkor láttam, hogy Harry-nek nyoma veszett. Nem akartam megint eltűnni, így inkább játszottam tovább, mintha fel se tűnt volna. De a csajnak is leesett, így kiszállt és elment. Mi játszottunk tovább.
*Harry szemszöge*
'Ez meg mi a büdös picsát akar itt? Tönkre akar engem tenni?'-ezek a gondolatok jártak a fejemben, miközben iszogattam a Whiskymet. Mindig iszok a bulikon, de ennyit és ilyen erőset nem nagyon szoktam. Mikor már a hatodik pohárnál tartottam, bejött Emma:
-Mi a baj szépfiú? Nem örülsz nekem?
-Emma. Mikor először találkoztunk és randit kértem, te elküldtél engem a fenébe. Szerinted akkor mennyire örülök neked?
-Ugyan már Harry! Átgondoltam és arra jutottam, hogy egy randi még belefér. Aztán mikor véletlenül erre sétálgattam, hallottam, hogy nálatok buli van, így bejöttem.
-Ja, teljesen véletlenül mi?
-Igen! Na adj nekem is inni végre! -ezzel leült mellém és elkezdett iszogatni. Nagyon sokat ittunk és beszélgettünk. Nem tudom miért, de megcsókoltam. Tudtam, hogy nem kéne, mert pont tegnap este mondtam Skylernek, hogy én nem olyan vagyok mint mások..erre tessék! Pont úgy viselkedtem mint a beképzelt barom állatok. Nem hagyhattam, hogy tovább menjen a dolog, így adtam még neki jó sok pohár Whisky-t. Mikor kidőlt én visszamentem a többiekhez játszani. Még mindig jól mulattak. Gondoltam így majd én is jól fogom érezni magam.
*Skyler szemszöge*
Nem tudom, mit csináltak ennyi ideig ketten, de nem is érdekelt. Jól éreztem magam, ez volt a lényeg. Majd mikor Harry visszajött még joban éreztem magam.
-Na mi van Harry? Mi történt, hogy ennyi ideig voltatok ott?
-Kisírta rajtam a bánatát. Meg piáltunk.
-Hát azt vettem észre, tesó!
-Naa, Louuu! Kösz szépen. -vágta be a durcit.
-Jajj ugyan máár fiúúk. Nyugi! -majd megöleltem Harryt. Odabújt hozzám, mint egy kiscica. Nem is értem én ezt a gyereket, komolyan mondom. Egyszer csak visszajött a csaj:
-Hé Harry! Gyere már vissza! -majd felállt és elment Harry, mintha a csicskája lenne. Ezt már nem hagyhattam annyiban, kicsit kutatni kezdtem. Mentem én is utánuk. Mivel eléggé sokat ittak, nem vették észre, hogy hallagtózom. Tudom, nem szép, de muszáj voltam. Nem nagyon tetszett amit hallok:
-Harryke. Édes picike bárány fülem. Tudom, hogy először nemet mondtam, de most itt a lehetőség, hogy megkapj.
-Nem Emma. Engem már nem érdekelsz.
-Ezt te is tudod, hogy hazugság. Össze vissza hazudozol. Hazudsz nekem, hazudsz a srácoknak, de legfőképpen saját magadnak. Még mindig akarsz!
-Nem, nem akarlak. Túl sokat ittál ahhoz, hogy ezt felfogd.
-Az a kis szuka miatt van, ugye?
-Mi? Milyen szuka? Skyler-re célzol?
-Igen rá. Az új kis szerzeményedre.
-Nézd, nem miatta van. Tényleg érdekel a csaj, de nem olyan fontos még nekem, hogy hogyha még mindig akarnálak, nemet mondjak. Egyszerűen csak nem érdekelsz már. -mintha azt az első még szócskát meg sem hallottam volna a mondatában. Nagyon rosszul esett, így elrohantam, de már szinte pityorogva. Niall pont látta, amint kimegyek az ajtón és utánam futott:
-Hé, Skyler! Mi a baj? Hova mész? -fogta meg a kezem- Te sírsz?
-Nem, nem dehogy. -törölgettem meg a szemeim.
-De, te sírsz! Gyere be, meséld el nekem! -nagyon kedves volt velem és ez most nagyon jól esett. Felmentünk, de most az ő szobájába és elmeséltem neki mindent. Szóról szóra pontosan ugyan úgy, mint ahogy ők mondták egymásnak:
-Nézd, szerintem Harry nem mondott volna ilyet, ha nem ivott volna ennyit. Biztos csak a pia miatt volt.
-Hát pont ez a lényeg! Az ivás csak az igazságot hozza ki az emberekből! -erre megint elkezdtem sírni. -Én ezt nem bírom, Niall! -dőltem neki a vállának, mire ő megnyugtatott. Nagyon kedves volt velem. Soha senki nem tett még velem ilyet mint Harry és Niall. Majd mikor lementünk, (mikor már nyugodt voltam) annyit hallottunk, hogy Liam megkérte Harryt hogy vigye haza Emmát. Erre Niall kicsit mérgesen nézett Liamre és egyaránt Harryre is. Egyikőjük sem értette, hogy miért. Jobb is ez így. Elkérte Louis kocsikulcsait és hazavitt. Az ajtóban még egyszer elmondta, hogy ne aggódjak, biztos nem lesz semmi baj, majd jó éjszakát kívánt és elment. Én bementem aludni, mert nagyon fáradt voltam.
Másnap reggel kicsit jobb kedvűen ébredtem. Reggeliztem, Tv-t néztem és közben gépeztem. Egy csomó helyen írták, hogy Harrynek már megint valami futó kalandja volt az éjjel. Nem akartam megnézni, hogy mi az, de aztán a kezembe akadt egy újság, ahol ez volt a címlapn:
'1D Harry és az ő 1:20 perci csókja' -ezután ránéztem a képre. Ledöbbentem. Nem hittem, hogy ez lesz a vége, de ez lett. Sírásban törtem ki, majd felrohantam a szobámba. Miközben sírtam, megkerestem a laptop-ot és felmentem twiterre. Írtam Niallnek egy üzit, hogy beszéljünk. Csak hozzá tudtam fordulni segítségért. Csak hozzá!
~
Nem Harry volt ott. 'Már megint más valakit küldött el értem? Miért nem maga intézi a dolgait? Nem is értem!' Egy percig csak álltam, majd végre megbírtam szólalni:
-Hogy, hogy nem Harry jött? Megint intézteti a dolgait? Mik vagytok ti, a csicskái?
-Nem, nem azok. Csak pár gondja akadt a ruhájával. Meg a kocsijával. Én meg nem mertem rábízni az enyémet, így hát inkább én jöttem el érted.
-Ja, értem. Amúgy milyen elegáns itt valaki!
-Ezzel magadra célzol? Csak mert akkor tudatom, hogy én is itt vagyok. -nézett rám felhúzott szemöldökkel.
-Ugyan már Louis! Tudod te, hogy ezzel rád céloztam.-veregettem meg a vállát.
-Igen, csak biztos akartam benne lenni! Amúgy te is nagyon csinos vagy.
-Köszönöm. Na indulunk?
-Már is hölgyem! -majd sétált a kocsihoz és ajtót nyitott nekem. Körülbelül kocsival egy 5-10 percre laknak, egy oltári nagy házban. Mikor bementem, érdekes látvány fogadott. Harry ruháját épp egy gyönyörű csaj tisztogatta. Majd megnyugodtam, mert a csajt megcsókolta Louis. Harry odajött hozzám:
-Szia. Nagyon örülök, hogy eljöttél! Gyönyörű vagy. -ölelgetett meg.
-Jaj, ugyan már! De azért köszönöm.
-Mit iszol? -behúzott a konyhába, ahol még egy személy volt, akivel még nem találkoztam. Egy barna (majdnem fekete), felzselézett hajú srác volt. -A bor jó lesz?
-Igen, persze. Szia, mi még nem találkoztunk. Skyler vagyok. -mentem oda hozzá.
-Szia, Skyler. Zayn vagyok. Zayn Malik. De ha most megbocsájtotok, mennem kell. -majd elsétált. Kicsit szomorúnak látszott. Mikor megittam a pohár bort, kimentem a többiekhez.
-Szia Skyler. Eleanor vagyok. Nagyon csinos vagy!
-Szia. Tetszik a neved. Amúgy miért mondja nekem mindenki ezt?
-Mert az vagy? Na gyere csak, beszélgessünk egy kicsit. -majd leültünk a kanapéra és nagyon sokáig beszélgettünk. Hirtelen megjelent Liam és a barátnője. Valószínűleg ő lehet Danielle, mert Eleanor itt csücsül mellettem. Bemutatkoztunk, vele is beszélgettem, majd Harry kicsit arrébb hívott. Nem tudom, mit akar, de felmentünk az emeletre. Bementünk az ő szobájába és leültetett az ágyra. Majd mellém ült:
-Itt kicsit tudunk beszélgetni. Lent a többiek mindig bezavartak volna.
-Áhh, értem. Nagyon köszönöm, hogy meghívtál. Eleanor és Danielle, na meg a többiek nagyon kedvesek.
-Szívesen. Tudtam én, hogy jól ki fogtok jönni. -mosolygott. Meg kell hagyni, a mosolya még mindig eszméletlen aranyos volt. Kicsit beszélgettünk. Mindketten elmeséltük egymásnak az életünket. Egyikünknek sem volt könnyű még régebben, csak annyiban változott, hogy Harrynek jó lett, nekem meg megmaradt ugyan olyan rossznak. A beszélgetés vége felé, egymásba ütközött a tekintetünk. Mindketten pont egymás felé akartunk fordulni, így szinte milliméterek választották el fejünket. Majd mikor kezdett közeledni és már majdnem megcsókolt, hirtelen kopogtak. Elhúzódott előlem, majd láttuk, hogy Louis jön be:
-Hé, srácok. A buli lent van. Gyertek már! -majd felálltunk és lementünk. Éppen játszottak valamit. Én nem ismertem, úgyhogy elmagyarázták nekem és beszálltunk. Nagyban játszunk, mikor valaki csengetett. Senki nem akart ajtót nyitni, így Harry ment oda. Kicsit meglepődhetett, mert olyan volt a tekintete, hogy 'Hát ez meg mi a büdös francot keres itt?'. A csaj megölelte, majd bejött és elkezdett piálni. Beszállt a játékba, de ekkor láttam, hogy Harry-nek nyoma veszett. Nem akartam megint eltűnni, így inkább játszottam tovább, mintha fel se tűnt volna. De a csajnak is leesett, így kiszállt és elment. Mi játszottunk tovább.
*Harry szemszöge*
'Ez meg mi a büdös picsát akar itt? Tönkre akar engem tenni?'-ezek a gondolatok jártak a fejemben, miközben iszogattam a Whiskymet. Mindig iszok a bulikon, de ennyit és ilyen erőset nem nagyon szoktam. Mikor már a hatodik pohárnál tartottam, bejött Emma:
-Mi a baj szépfiú? Nem örülsz nekem?
-Emma. Mikor először találkoztunk és randit kértem, te elküldtél engem a fenébe. Szerinted akkor mennyire örülök neked?
-Ugyan már Harry! Átgondoltam és arra jutottam, hogy egy randi még belefér. Aztán mikor véletlenül erre sétálgattam, hallottam, hogy nálatok buli van, így bejöttem.
-Ja, teljesen véletlenül mi?
-Igen! Na adj nekem is inni végre! -ezzel leült mellém és elkezdett iszogatni. Nagyon sokat ittunk és beszélgettünk. Nem tudom miért, de megcsókoltam. Tudtam, hogy nem kéne, mert pont tegnap este mondtam Skylernek, hogy én nem olyan vagyok mint mások..erre tessék! Pont úgy viselkedtem mint a beképzelt barom állatok. Nem hagyhattam, hogy tovább menjen a dolog, így adtam még neki jó sok pohár Whisky-t. Mikor kidőlt én visszamentem a többiekhez játszani. Még mindig jól mulattak. Gondoltam így majd én is jól fogom érezni magam.
*Skyler szemszöge*
Nem tudom, mit csináltak ennyi ideig ketten, de nem is érdekelt. Jól éreztem magam, ez volt a lényeg. Majd mikor Harry visszajött még joban éreztem magam.
-Na mi van Harry? Mi történt, hogy ennyi ideig voltatok ott?
-Kisírta rajtam a bánatát. Meg piáltunk.
-Hát azt vettem észre, tesó!
-Naa, Louuu! Kösz szépen. -vágta be a durcit.
-Jajj ugyan máár fiúúk. Nyugi! -majd megöleltem Harryt. Odabújt hozzám, mint egy kiscica. Nem is értem én ezt a gyereket, komolyan mondom. Egyszer csak visszajött a csaj:
-Hé Harry! Gyere már vissza! -majd felállt és elment Harry, mintha a csicskája lenne. Ezt már nem hagyhattam annyiban, kicsit kutatni kezdtem. Mentem én is utánuk. Mivel eléggé sokat ittak, nem vették észre, hogy hallagtózom. Tudom, nem szép, de muszáj voltam. Nem nagyon tetszett amit hallok:
-Harryke. Édes picike bárány fülem. Tudom, hogy először nemet mondtam, de most itt a lehetőség, hogy megkapj.
-Nem Emma. Engem már nem érdekelsz.
-Ezt te is tudod, hogy hazugság. Össze vissza hazudozol. Hazudsz nekem, hazudsz a srácoknak, de legfőképpen saját magadnak. Még mindig akarsz!
-Nem, nem akarlak. Túl sokat ittál ahhoz, hogy ezt felfogd.
-Az a kis szuka miatt van, ugye?
-Mi? Milyen szuka? Skyler-re célzol?
-Igen rá. Az új kis szerzeményedre.
-Nézd, nem miatta van. Tényleg érdekel a csaj, de nem olyan fontos még nekem, hogy hogyha még mindig akarnálak, nemet mondjak. Egyszerűen csak nem érdekelsz már. -mintha azt az első még szócskát meg sem hallottam volna a mondatában. Nagyon rosszul esett, így elrohantam, de már szinte pityorogva. Niall pont látta, amint kimegyek az ajtón és utánam futott:
-Hé, Skyler! Mi a baj? Hova mész? -fogta meg a kezem- Te sírsz?
-Nem, nem dehogy. -törölgettem meg a szemeim.
-De, te sírsz! Gyere be, meséld el nekem! -nagyon kedves volt velem és ez most nagyon jól esett. Felmentünk, de most az ő szobájába és elmeséltem neki mindent. Szóról szóra pontosan ugyan úgy, mint ahogy ők mondták egymásnak:
-Nézd, szerintem Harry nem mondott volna ilyet, ha nem ivott volna ennyit. Biztos csak a pia miatt volt.
-Hát pont ez a lényeg! Az ivás csak az igazságot hozza ki az emberekből! -erre megint elkezdtem sírni. -Én ezt nem bírom, Niall! -dőltem neki a vállának, mire ő megnyugtatott. Nagyon kedves volt velem. Soha senki nem tett még velem ilyet mint Harry és Niall. Majd mikor lementünk, (mikor már nyugodt voltam) annyit hallottunk, hogy Liam megkérte Harryt hogy vigye haza Emmát. Erre Niall kicsit mérgesen nézett Liamre és egyaránt Harryre is. Egyikőjük sem értette, hogy miért. Jobb is ez így. Elkérte Louis kocsikulcsait és hazavitt. Az ajtóban még egyszer elmondta, hogy ne aggódjak, biztos nem lesz semmi baj, majd jó éjszakát kívánt és elment. Én bementem aludni, mert nagyon fáradt voltam.
Másnap reggel kicsit jobb kedvűen ébredtem. Reggeliztem, Tv-t néztem és közben gépeztem. Egy csomó helyen írták, hogy Harrynek már megint valami futó kalandja volt az éjjel. Nem akartam megnézni, hogy mi az, de aztán a kezembe akadt egy újság, ahol ez volt a címlapn:
'1D Harry és az ő 1:20 perci csókja' -ezután ránéztem a képre. Ledöbbentem. Nem hittem, hogy ez lesz a vége, de ez lett. Sírásban törtem ki, majd felrohantam a szobámba. Miközben sírtam, megkerestem a laptop-ot és felmentem twiterre. Írtam Niallnek egy üzit, hogy beszéljünk. Csak hozzá tudtam fordulni segítségért. Csak hozzá!
2012. július 13., péntek
3. ~ Érdekes beszélgetések
Na itt is vagyok.! Még mindig szeretném kérni, hogy kommenteljetek, ha itt jártok.! Tudom, hogy ez még csak az eleje, de szeretném tudni, hogy tetszik-e nektek. Jó olvasást.! :Dx
~
'-Nyitva van, anyu!
-Nem anyukád vagyok! -szólalt meg, egy számomra teljesen idegen fiúhang.'
Ha nem anyáék, akkor ki a fene? Más nem tudja, hogy hol lakok és nem is ismerünk senkit. Fura. Odamentem és kinyitottam. Érdekes látvány fogadott.
-Te mit keresel itt? És honnan tudod, hogy itt lakunk?
-Nyugi, Harry küldött. És vannak embereink, akik követtek. Neem, dehogy is, csak vicceltem. Harry kicsit utánad járt, miután hazaért.
-De hát sehol nincs kint az új címem! És mit akar? Miért nem személyesen jött, ha akar valamit?
-Mondom, hogy vannak kapcsolataink! Nem tudom miért nem ő jött, csak elküldött és mi jöttünk. -majd egy szőke srác jött ki a háta mögül. Elég érdekes volt, hogy a háta mögött állt. Na de mindegy.
-Jó. Akkor gyertek a hátsó kertbe, nehogy meglásson Lottie, mert abból nagy visítozás lesz.
-Nem megyünk, bocsi. Csak átadjuk amit Harry kért és megyünk. Ja, és hallottuk, hogy nem vagy a rajongónk, szóval bemutatkoznék. Louis Tomlinson vagyok.
-Skyler Blue.
-Szóval ezt a borítékot küldi neked. Ja, és aki a kocsiban ül, az Liam Payne. De mi most megyünk is. Szia! -majd lesétált a kocsihoz.
-Niall Horan vagyok. Örülök a találkozásnak! -mosolygott rám a cuki, szőke srác, majd ő is beszállt a kocsiba és elhajtottak. Nagyon meglepett, mivel nem adtam Harry-nek okot arra, hogy pont nekem küldjön csomagot. Na mindegy is, felmentem a szobámba és leültem az ágyamra. A levelet ledobtam az éjjeli szekrényre és bekapcsoltam a gépemet. Kicsit twittereztem, majd jöttek anyuék, most már ténylegesen ők és le kellett mennem vacsorázni. Kaja után visszamentem a gépemhez. Ott hasaltam az ágyamon, előttem a laptop-ot tartottam és twittereztem. A szemem sarkából mindig láttam egy kicsit azt a borítékot. Nagyon izgatott, hogy mi van benne, de nem nyitottam ki. Olyan éjfél körül elmentem zuhanyozni, fogat mosni, majd visszatértem a twitterhez. Ekkor már tényleg nagyon érdekelt, hogy mi van a borítékban, úgyhogy már nem bírtam magamnak megálljt parancsolni. Kibontottam. Benne volt, egy nagyon ismerős karkötő. Pont ugyan olyan volt, mint ami ma volt rajtam. Egy ezüst lánc, szív medálokkal. Megnéztem az ékszereimet és nem volt köztük az enyém, tehát amit Harry küldött, az a sajátom. De hogyan került hozzá? Volt még egy levél is a karkötőm mellett, így azt elkezdtem olvasni:
"Kedves Skyler!
Tudom, hogy nem nagyon ismerjük egymást, de szeretnék veled találkozni. A lánc csak egy ürügy volt a fiúkkal szemben, hogy elvitessem neked ezt az üzenetet. Biztos nem érted, hogyan került hozzám a karkötőd. Emlékszel, mikor ott álltunk a kabin hátuljában? Abba a fa cuccba beleakadhatott a vége, mert mielőtt leszálltam, láttam, hogy ott lóg és elvettem. Nem volt időm már visszaadni, így hazavittem. Szóval csak annyit szeretnék, hogy találkozzunk még. Nagyon megfogtál ma, mert nem találkoztam már régen olyan lánnyal mint Te. Nem ugrándoztál és sikítoztál az arcom előtt, mint egy őrült, hanem olyan voltál, mint mikor még normális barátaim voltak, középsuliba jártam és beszélgettem valakivel. Akkor senki nem visítozott az utcán ha meglátott, hogy 'Jaj istenem, Harry Styles!' Végre emlékeztettél a normális életemre. Veled tudok beszélgetni és úgy érzem, neked elmondhatom ami bánt. És ez nagyon tetszik. Holnap lesz nálunk egy kis 'buli' és azt szeretném, ha eljönnél. Ne ilyen nagy bulira gondolj, csak a csapat lesz ott meg Eleanor és Danielle. Érted megyek 8-ra és ha akarsz jössz, ha nem akarsz nem jössz. Remélem jól döntesz.!
Harry! :)x"
Meglepett a levele. Nem gondoltam, hogy a nagy Harry Styles úr valójában ilyen. Teljesen úgy gondoltam, hogy beképzelt. Bár lehet, hogy az is, csak összeszedte a levélbe az összes úriasságát, amit csak tudott, hogy ne tűnjön nagyképűnek. Ha ez volt a terve, akkor sikerült. De én ezt nem hagyom annyiban! Felhívom és elbeszélgetek vele! Gyorsan megkerestem a papírt amit adott és bepötyögtem a számot. Kicsöngött. És még mindig csak csörgette...
-Haló? -majd hirtelen felvette.
-Szia, én Skyler vagyok!
-Szia. Valahgy éreztem, hogy hívni fogsz, de tudod te, hogy mennyi az idő? Hajnali 1 óra.
-Igen, sajnálom. De csak most nyitottam ki a borítékot.
-Féltél tőle vagy mi?
-Nem, csak nem akartam megnézni. De figyelj, én nem azért hívtalak fel, hogy arról beszéljünk, miért nem néztem meg előbb a levelet. Csak azt szeretném tudni, hogy mire jó ez neked?
-Mármint micsoda mire jó?
-Ez a játék! Mire jó neked, hogy játszol valakivel?
-Nem igazán értelek..
-Arra célzok, hogy neked ez most biztos valami jó kis vicc. Beetetsz valakit, hogy mennyire szeretnél vele lenni, aztán meg miután jól kihasználtad, eldobod!
-Honnan veszed ezt a baromságot?
-Ismerem már jól a hírességeket, Harry! De tudod mit? Más lehet, hogy bedől ennek, de Én nem!
-Várj, Skyler! Lehet, hogy más olyan, de Én nem. Én tényleg szeretnélek jobban megismerni!
-És ezt most miért is kéne elhinnem?
-Figyelj, én nem szeretek játszadozni a nőkkel. Ha nem jelentenél nekem semmit, akkor nem küldettem volna vissza a karkötőt, hanem találtam volna rá alkalmat, hogy visszaadjam. Ráadásul nem hívtalak volna meg a bulinkra és nem ajánlottam volna fel, hogy elmegyek érted. De te most csak a kifogásokat keresed, hogy miért ne gyere el hozzánk, mert félsz! Félsz attól, hogy megismerj. Vagy inkább csak nem akarsz megismerni. Nem tudom mit higgyek, Skyler..
-Nézd. Szeretnélek megismerni, de félek valamitől. Igen, igazad volt, félek valamitől. Attól, hogy csak kihasználsz. Na és akkor ott van még a csalódás is.
-Nem foglak kihasználni. Hidd el! ... Na eljössz? Kérlek szépen!
-Jó, elmegyek.
-Szuper! Akkor nyolckor előttetek leszek. Jó éjt! -majd letette. Már annyira fáradt voltam, hogy inkább elmentem aludni és nem gondolkoztam tovább. De úgy éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége.
~
Másnap délben keltem fel. Lottie már rég fent volt, legalább is az alapján, ahogyan a nappaliban fogadott..
-Már ezer éve várom, hogy felkelj! Tegnap este hallottam, hogy beszéltél valakivel... ki volt az?
-Lottie.. te hallgatóztál?
-Neem, csak az utolsó mondatot hallottam. Idézem 'Jó, elmegyek.'. Kihez mész? Mikor?
-Harryék bulijára, ma este.
-Hogy mi? Mikor jön érted?
-Nyolckor. Miért?
-Akkor van még időnk mindenre! Gyerünk, mars öltözni! -majd megfogta a karom és húzott felfele. Felvetette velem az összes szoknyás ruhámat, majd elrángatott vásárolni. 3 boltban mindenféle szart is felpróbáltatott velem, majd átráncigált egy nagyon drága és nagyon márkás boltba. Itt kiválasztott 6 ruhát (mindegyik meseszép volt), felpróbáltam, majd végül egy fekete - fehérnél maradt. Mivel pántos volt, keresett hozzá egy szép felsőt. Egy rózsaszín - korallszín szerűség volt és nagyon elegáns. Nem volt olcsó, de megvetette velem. Majd keresgélt hozzá nekem ékszereket. Mire hazaértünk, 6 óra volt. Lefürödtem, hajat mostam (Lottie utasítására), majd elkezdett kisminkelni. Nagyon szép lett. Felvettem hozzá a ruhákat, kiegészítőket és elkezdtem kihúzni a hajam tetejét. Alul becsavartam. Mire elkészültem mindennel, már csak 5 perc kellett, hogy nyolcat üssön az óra. Ez volt életem leghosszabb 5 perce. Majd csöngettek:
-Lottie! Megmondanád anyáéknak, hogy buliban vagyok? Köszi. -majd megfogtam az új 'kabátom' és mentem kifelé. Nagy meglepetésemre nem az állt az ajtónk előtt, akit vártam volna...
.jpg)
~Skyler Ruhája~
~
'-Nyitva van, anyu!
-Nem anyukád vagyok! -szólalt meg, egy számomra teljesen idegen fiúhang.'
Ha nem anyáék, akkor ki a fene? Más nem tudja, hogy hol lakok és nem is ismerünk senkit. Fura. Odamentem és kinyitottam. Érdekes látvány fogadott.
-Te mit keresel itt? És honnan tudod, hogy itt lakunk?
-Nyugi, Harry küldött. És vannak embereink, akik követtek. Neem, dehogy is, csak vicceltem. Harry kicsit utánad járt, miután hazaért.
-De hát sehol nincs kint az új címem! És mit akar? Miért nem személyesen jött, ha akar valamit?
-Mondom, hogy vannak kapcsolataink! Nem tudom miért nem ő jött, csak elküldött és mi jöttünk. -majd egy szőke srác jött ki a háta mögül. Elég érdekes volt, hogy a háta mögött állt. Na de mindegy.
-Jó. Akkor gyertek a hátsó kertbe, nehogy meglásson Lottie, mert abból nagy visítozás lesz.
-Nem megyünk, bocsi. Csak átadjuk amit Harry kért és megyünk. Ja, és hallottuk, hogy nem vagy a rajongónk, szóval bemutatkoznék. Louis Tomlinson vagyok.
-Skyler Blue.
-Szóval ezt a borítékot küldi neked. Ja, és aki a kocsiban ül, az Liam Payne. De mi most megyünk is. Szia! -majd lesétált a kocsihoz.
-Niall Horan vagyok. Örülök a találkozásnak! -mosolygott rám a cuki, szőke srác, majd ő is beszállt a kocsiba és elhajtottak. Nagyon meglepett, mivel nem adtam Harry-nek okot arra, hogy pont nekem küldjön csomagot. Na mindegy is, felmentem a szobámba és leültem az ágyamra. A levelet ledobtam az éjjeli szekrényre és bekapcsoltam a gépemet. Kicsit twittereztem, majd jöttek anyuék, most már ténylegesen ők és le kellett mennem vacsorázni. Kaja után visszamentem a gépemhez. Ott hasaltam az ágyamon, előttem a laptop-ot tartottam és twittereztem. A szemem sarkából mindig láttam egy kicsit azt a borítékot. Nagyon izgatott, hogy mi van benne, de nem nyitottam ki. Olyan éjfél körül elmentem zuhanyozni, fogat mosni, majd visszatértem a twitterhez. Ekkor már tényleg nagyon érdekelt, hogy mi van a borítékban, úgyhogy már nem bírtam magamnak megálljt parancsolni. Kibontottam. Benne volt, egy nagyon ismerős karkötő. Pont ugyan olyan volt, mint ami ma volt rajtam. Egy ezüst lánc, szív medálokkal. Megnéztem az ékszereimet és nem volt köztük az enyém, tehát amit Harry küldött, az a sajátom. De hogyan került hozzá? Volt még egy levél is a karkötőm mellett, így azt elkezdtem olvasni:
"Kedves Skyler!
Tudom, hogy nem nagyon ismerjük egymást, de szeretnék veled találkozni. A lánc csak egy ürügy volt a fiúkkal szemben, hogy elvitessem neked ezt az üzenetet. Biztos nem érted, hogyan került hozzám a karkötőd. Emlékszel, mikor ott álltunk a kabin hátuljában? Abba a fa cuccba beleakadhatott a vége, mert mielőtt leszálltam, láttam, hogy ott lóg és elvettem. Nem volt időm már visszaadni, így hazavittem. Szóval csak annyit szeretnék, hogy találkozzunk még. Nagyon megfogtál ma, mert nem találkoztam már régen olyan lánnyal mint Te. Nem ugrándoztál és sikítoztál az arcom előtt, mint egy őrült, hanem olyan voltál, mint mikor még normális barátaim voltak, középsuliba jártam és beszélgettem valakivel. Akkor senki nem visítozott az utcán ha meglátott, hogy 'Jaj istenem, Harry Styles!' Végre emlékeztettél a normális életemre. Veled tudok beszélgetni és úgy érzem, neked elmondhatom ami bánt. És ez nagyon tetszik. Holnap lesz nálunk egy kis 'buli' és azt szeretném, ha eljönnél. Ne ilyen nagy bulira gondolj, csak a csapat lesz ott meg Eleanor és Danielle. Érted megyek 8-ra és ha akarsz jössz, ha nem akarsz nem jössz. Remélem jól döntesz.!
Harry! :)x"
Meglepett a levele. Nem gondoltam, hogy a nagy Harry Styles úr valójában ilyen. Teljesen úgy gondoltam, hogy beképzelt. Bár lehet, hogy az is, csak összeszedte a levélbe az összes úriasságát, amit csak tudott, hogy ne tűnjön nagyképűnek. Ha ez volt a terve, akkor sikerült. De én ezt nem hagyom annyiban! Felhívom és elbeszélgetek vele! Gyorsan megkerestem a papírt amit adott és bepötyögtem a számot. Kicsöngött. És még mindig csak csörgette...
-Haló? -majd hirtelen felvette.
-Szia, én Skyler vagyok!
-Szia. Valahgy éreztem, hogy hívni fogsz, de tudod te, hogy mennyi az idő? Hajnali 1 óra.
-Igen, sajnálom. De csak most nyitottam ki a borítékot.
-Féltél tőle vagy mi?
-Nem, csak nem akartam megnézni. De figyelj, én nem azért hívtalak fel, hogy arról beszéljünk, miért nem néztem meg előbb a levelet. Csak azt szeretném tudni, hogy mire jó ez neked?
-Mármint micsoda mire jó?
-Ez a játék! Mire jó neked, hogy játszol valakivel?
-Nem igazán értelek..
-Arra célzok, hogy neked ez most biztos valami jó kis vicc. Beetetsz valakit, hogy mennyire szeretnél vele lenni, aztán meg miután jól kihasználtad, eldobod!
-Honnan veszed ezt a baromságot?
-Ismerem már jól a hírességeket, Harry! De tudod mit? Más lehet, hogy bedől ennek, de Én nem!
-Várj, Skyler! Lehet, hogy más olyan, de Én nem. Én tényleg szeretnélek jobban megismerni!
-És ezt most miért is kéne elhinnem?
-Figyelj, én nem szeretek játszadozni a nőkkel. Ha nem jelentenél nekem semmit, akkor nem küldettem volna vissza a karkötőt, hanem találtam volna rá alkalmat, hogy visszaadjam. Ráadásul nem hívtalak volna meg a bulinkra és nem ajánlottam volna fel, hogy elmegyek érted. De te most csak a kifogásokat keresed, hogy miért ne gyere el hozzánk, mert félsz! Félsz attól, hogy megismerj. Vagy inkább csak nem akarsz megismerni. Nem tudom mit higgyek, Skyler..
-Nézd. Szeretnélek megismerni, de félek valamitől. Igen, igazad volt, félek valamitől. Attól, hogy csak kihasználsz. Na és akkor ott van még a csalódás is.
-Nem foglak kihasználni. Hidd el! ... Na eljössz? Kérlek szépen!
-Jó, elmegyek.
-Szuper! Akkor nyolckor előttetek leszek. Jó éjt! -majd letette. Már annyira fáradt voltam, hogy inkább elmentem aludni és nem gondolkoztam tovább. De úgy éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége.
~
Másnap délben keltem fel. Lottie már rég fent volt, legalább is az alapján, ahogyan a nappaliban fogadott..
-Már ezer éve várom, hogy felkelj! Tegnap este hallottam, hogy beszéltél valakivel... ki volt az?
-Lottie.. te hallgatóztál?
-Neem, csak az utolsó mondatot hallottam. Idézem 'Jó, elmegyek.'. Kihez mész? Mikor?
-Harryék bulijára, ma este.
-Hogy mi? Mikor jön érted?
-Nyolckor. Miért?
-Akkor van még időnk mindenre! Gyerünk, mars öltözni! -majd megfogta a karom és húzott felfele. Felvetette velem az összes szoknyás ruhámat, majd elrángatott vásárolni. 3 boltban mindenféle szart is felpróbáltatott velem, majd átráncigált egy nagyon drága és nagyon márkás boltba. Itt kiválasztott 6 ruhát (mindegyik meseszép volt), felpróbáltam, majd végül egy fekete - fehérnél maradt. Mivel pántos volt, keresett hozzá egy szép felsőt. Egy rózsaszín - korallszín szerűség volt és nagyon elegáns. Nem volt olcsó, de megvetette velem. Majd keresgélt hozzá nekem ékszereket. Mire hazaértünk, 6 óra volt. Lefürödtem, hajat mostam (Lottie utasítására), majd elkezdett kisminkelni. Nagyon szép lett. Felvettem hozzá a ruhákat, kiegészítőket és elkezdtem kihúzni a hajam tetejét. Alul becsavartam. Mire elkészültem mindennel, már csak 5 perc kellett, hogy nyolcat üssön az óra. Ez volt életem leghosszabb 5 perce. Majd csöngettek:
-Lottie! Megmondanád anyáéknak, hogy buliban vagyok? Köszi. -majd megfogtam az új 'kabátom' és mentem kifelé. Nagy meglepetésemre nem az állt az ajtónk előtt, akit vártam volna...
2012. július 12., csütörtök
2. ~ Szerencse! Vagy mégsem?
Itt van a második is. Remélem tetszeni fog. És még mindig szeretném kérni, hogy szóljatok hozzá jót, akár rosszat is. Ha valami nem tetszik, akkor változtathatok rajta. Azok is kommentelhetnek, akik nincsenek regisztrálva. Szóval ha nem lenne nagy kérés, komizzatok.! Jó olvasást.! :D
~
Szóval elindultunk. Pontosan még én sem tudtam, hogy hol fogunk kikötni, de egy tervem már volt. Bejárni majdnem az egész várost. Persze a legfontosabbak: Utazni a piros buszon, Felszállni a London Eye-ra, Átmenni a Tower Bridge-en, Megnézni a Big Ben-t és bemenni egy-két itteni boltba.
-És akkor hova is megyünk?
-Sok felé. Az jó, ha elsőnek bemegyünk pár butikba?
-Igen, igen! -hármat végigjártunk, majd szerencsére pont jött egy busz. Bejártunk szinte minden olyan helyet, amit szerettünk volna. A London Eye-t hagytam utoljára, mert úgy gondoltam, hogy biztosan szép lesz benne a naplemente. Ám, mikor odaértünk, nagyon nagy volt a tömeg. Szerintem senki nem azért jött, hogy felszálljon. Így hát mi előre tolakodtunk és beszálltunk egy kabinba. Nagyon nagy volt és mi egyenesen a végébe mentünk, hogy mindent jól lássunk. Mikor csukódott volna be az ajtónk, valaki hirtelen befutott. Mindketten megfordultunk hirtelen, majd Lottie nagy sikításba kezdett:
-Uram isteeen! Ez nem lehet igaz! Adsz egy aláírást? Csinálhatok közös képet? -faggatta ki szegényt, aki éppen megnyugodott volna a rajongói tömegtől. Erre kap egy újabbat, csak most nem egy tömeget, hanem egy akaratos kislányt.
-Hát persze. Gyere csak! Te nem akarsz?-intett Lottienak, majd engem kérdezett.
-Én? Nem.
-Te nem tudod, hogy ki vagyok? -nézett rám kérdően.
-Dehogy is nem, tudom én. Csak épp nem tartozok a nyálcsorgató, fanatikusan őrült lány csapathoz, akik széttépnek, jól látható módon.
-Akkor jó. Kezdjük előröl, nem?
-Nekem mindegy.
-Oké. Akkor: Szia, Harry Styles vagyok, 18 éves.
-Skyler Blue, 17 éves.
-Szép név, Skyler. Te nem Angliai vagy, ugye?
-Nem. Miért?
-Hallatszik az akcentusodon. Amerikai ha jól sejtem, nem?
-Igen. Cichagoból jöttünk, tegnap.
-Á, Chichago. Szép hely. Átutazás? Mikor mentek vissza?
-Nem, sajnos nem átutazás. Soha nem megyünk vissza. -kicsit látszódott az arcomon, hogy ez érzékenyen érintett.
-Sajnálom. Én, nem tudtam.
-Nem, semmi baj.
-Hahó, emberek! Én is itt vagyok! Megkapnám már azt a rohadt képet?! -háborodott fel Lottie.
-Ja, igen persze. Bocsi. -majd csináltak egy képet és egy lapot aláírt neki. Hát mit ne mondjak, azért a mosolya tényleg aranyos. Amíg Lottie ott 'bohóckodott' Mr. Styles-sal, addig én odamentem a fülke szélébe, ahonnan mindent láttam. Gyönyörű volt a naplemente. Sokkal szebb volt, mint Chichagoban. 'Azt hiszem, kezdem megszokni ezt a helyet. Annyira nem is rossz ez. Ha azt leszámítjuk, hogy bármikor belefuthatok az egyik "nyálgépbe". Azon kívül, nagyon tetszik.' Majd lépett oda mellém:
-Hát nem gyönyörű?! Min gondolkozol?
-De, nagyon szép. Csak azon, hogy nem is lesz olyan rossz itt élni. Először, mikor anyáék elmondták, hogy ideköltözünk, nagyon nem akartam. Ott kellett hagynom az életem és ez nagyon nem tetszett. Na meg leszóltam Londont. De már kezd egészen megtetszeni. -'Skyler! Mit művelsz? Nem szabad egy idegennek ennyi infót kiadni magadról! Miért beszélgetek én egyáltalán Vele? Hisz, nem is szeretem őket!'
-Értem. Azért nem kellett volna leszólni, míg nem ismered, de megértelek.
-Hát köszi, de neked nem kellett otthagyni az életed, annyira nagyon nem tudhatod, hogy milyen.
-Khmm.. nincs magánéletem, mert a sajtó mindenhova követ. Azért azt ne mondjuk, hogy nem áldoztam fel az életem az éneklésért.
-Khmm.. egy óceán választ el mindentől, amit egész életedben csináltál, szereztél?
-Nem, hanem a sajtó.
-Jó, mondjuk azért nektek sem olyan könnyű, de te tudsz találkozni régi barátokkal én meg nem. És te saját magad döntöttél úgy, hogy ezt akarod.
-Jó, szerintem ezt a témát hagyjuk, mert nekem több nyűgöm lenne. Szerintem.
-Szerinted. -nevettünk fel- És még is, hogy gondoltad, hogy beszállsz egy ilyenbe?
-Miért?
-Mert attól, hogy beszállsz nem fognak elmenni a rajongók. Max megvárják amíg vissza nem ér a földre.
-Basszus tényleg. Az újság írok pedig titeket fognak letámadni, hogy ismerjük-e egymást és milyen volt az együtt 'utazás'.. meg a többi szar kérdésük.
-Na az király lesz. Nem ismerünk személyesen és kértünk aláírást meg képet, de semmi több, oké Lottie?
-Nekem igen. De azért jó lett volna, ha nem felejtesz el.. -nézett szomorúan.
-Nem felejtettelek el, csak beszélgettünk! -majd odamentem és megöleltem. Mikor már majdnem leért a talajra a kabinunk, Harry így szólt:
-Örültem a találkozásnak! Esetleg még beszélhetnénk. Sziasztok! -ezzel odanyomott a kezembe egy telefonszámot. Nem tudom minek, hisz tudja, hogy nem vagyok odáig értük. És a nagyobb kérdés: Ő mindig hord magával egy papírt amin a telószáma van? Na ez kicsit fura volt. De nem sokáig törődhettem ezzel a gondolattal, mert letámadtak a fotósok. Megfogtam Lottie kezét és húztam ki magunkat a tömegből. Mikor nagy nehezen végre kiértünk, Lottie panaszkodott:
-Hát ez nem ér! Én a rajongójuk vagyok te meg nem és te beszélhetsz vele én meg nem. Igazságtalanság!
-Hé, Lottie! Van aláírásod meg fényképed Harry Styles-sal! Ne szomorkodj és hidd el, nem én akartam vele beszélgetni. Ő kezdte.
-De te folytattad! Na jó, mindegy, mert végül is igazad van. Amúgy mit nyomott a kezedbe mielőtt kiszállt?
-Á, semmi érdekeset. Csak egy lapot amin az aláírása van. -nem akartam neki elmondani, hogy a telefonszámát, mert szerintem tuti hívogatná vagy feltenné netre. Soha nem hazudtam neki, de most muszáj voltam. Nem is tudom, hogy miért védtem meg Harry-t a sok zaklatástól. De úgy éreztem, ez szükséges. Hazafelé még beszélgettünk róla. Ezt sem értem, hogy miért, de megtörtént. Mikor hazaértünk, nagy örömmel vettem le végre a magassarkúm, mert már alig bírtam állni. Nagyon fájt a sarkam. Felsántikáltam és lehuppantam az ágyamra. Nem volt kedvem bekapcsolni a gépemet, így megfogtam a mellettem heverő laptop-ot és azt kapcsoltam be. Első utam a twitter volt. Szerecsére nem lett felrakva semmilyen kép rólam és Lottie-ról sem. Páran bekövettek, azokat visszakövettem, majd kiírtam: 'Hosszú nap, furcsa történések. Nem megszokott, de ilyennek is kell lennie! :D' Majd felmentem Facebook-ra is. A Chichagoban hagyott barátaimnak írtam egy-egy üzit, hogy minden rendben van és, hogy hiányoznak. Majd kiléptem mindkettőből és elmentem lezuhanyozni. Ekkor már csak egy macinacit vettem fel egy sima pólóval. Nem vártam vendégeket, csak anyáékat és úgy gondoltam, sütök valami sütit. Muffin pont tökéletes lesz, az úgy is egyszerű és gyors. Valamilyen mértékben, mondhatni gyorsnak. Nekiláttam. Mire beraktam a sütőbe, tiszta kosz lett az egész konyha. Gyorsan eltakarítottam. Leültem Tv-t nézni és lehívtam Lottie-t, hogy szedjen elő zsemlét, vajat és valami felvágottat mert melegszendvics lesz vacsira. Mikor vége lett a sorozatomnak (hála istennek itt is adták ugyan azt) kimentem a konyhába. A muffint kivettem a sütőből és nekiláttam a zsemlék megvajazásának, bepárizsizásának (tudom, kicsit hülyén hangzik, de nem tudtam máshogy leírni). Kivettem még a sajtot, rávágtam pár szeletet, majd be is tettem a melegszendvicssütőbe. Pár perc és kész voltak. Megterítettem és az asztal közepére helyeztem a szendvicseket. Ekkor valaki csöngetett. Azt hittem, hogy anyuék lesznek azok, így kiabáltam:
-Nyitva van, anyu!
-Nem anyukád vagyok! -szólalt meg, egy számomra teljesen idegen fiúhang.
~
Szóval elindultunk. Pontosan még én sem tudtam, hogy hol fogunk kikötni, de egy tervem már volt. Bejárni majdnem az egész várost. Persze a legfontosabbak: Utazni a piros buszon, Felszállni a London Eye-ra, Átmenni a Tower Bridge-en, Megnézni a Big Ben-t és bemenni egy-két itteni boltba.
-És akkor hova is megyünk?
-Sok felé. Az jó, ha elsőnek bemegyünk pár butikba?
-Igen, igen! -hármat végigjártunk, majd szerencsére pont jött egy busz. Bejártunk szinte minden olyan helyet, amit szerettünk volna. A London Eye-t hagytam utoljára, mert úgy gondoltam, hogy biztosan szép lesz benne a naplemente. Ám, mikor odaértünk, nagyon nagy volt a tömeg. Szerintem senki nem azért jött, hogy felszálljon. Így hát mi előre tolakodtunk és beszálltunk egy kabinba. Nagyon nagy volt és mi egyenesen a végébe mentünk, hogy mindent jól lássunk. Mikor csukódott volna be az ajtónk, valaki hirtelen befutott. Mindketten megfordultunk hirtelen, majd Lottie nagy sikításba kezdett:
-Uram isteeen! Ez nem lehet igaz! Adsz egy aláírást? Csinálhatok közös képet? -faggatta ki szegényt, aki éppen megnyugodott volna a rajongói tömegtől. Erre kap egy újabbat, csak most nem egy tömeget, hanem egy akaratos kislányt.
-Hát persze. Gyere csak! Te nem akarsz?-intett Lottienak, majd engem kérdezett.
-Én? Nem.
-Te nem tudod, hogy ki vagyok? -nézett rám kérdően.
-Dehogy is nem, tudom én. Csak épp nem tartozok a nyálcsorgató, fanatikusan őrült lány csapathoz, akik széttépnek, jól látható módon.
-Akkor jó. Kezdjük előröl, nem?
-Nekem mindegy.
-Oké. Akkor: Szia, Harry Styles vagyok, 18 éves.
-Skyler Blue, 17 éves.
-Szép név, Skyler. Te nem Angliai vagy, ugye?
-Nem. Miért?
-Hallatszik az akcentusodon. Amerikai ha jól sejtem, nem?
-Igen. Cichagoból jöttünk, tegnap.
-Á, Chichago. Szép hely. Átutazás? Mikor mentek vissza?
-Nem, sajnos nem átutazás. Soha nem megyünk vissza. -kicsit látszódott az arcomon, hogy ez érzékenyen érintett.
-Sajnálom. Én, nem tudtam.
-Nem, semmi baj.
-Hahó, emberek! Én is itt vagyok! Megkapnám már azt a rohadt képet?! -háborodott fel Lottie.
-Ja, igen persze. Bocsi. -majd csináltak egy képet és egy lapot aláírt neki. Hát mit ne mondjak, azért a mosolya tényleg aranyos. Amíg Lottie ott 'bohóckodott' Mr. Styles-sal, addig én odamentem a fülke szélébe, ahonnan mindent láttam. Gyönyörű volt a naplemente. Sokkal szebb volt, mint Chichagoban. 'Azt hiszem, kezdem megszokni ezt a helyet. Annyira nem is rossz ez. Ha azt leszámítjuk, hogy bármikor belefuthatok az egyik "nyálgépbe". Azon kívül, nagyon tetszik.' Majd lépett oda mellém:
-Hát nem gyönyörű?! Min gondolkozol?
-De, nagyon szép. Csak azon, hogy nem is lesz olyan rossz itt élni. Először, mikor anyáék elmondták, hogy ideköltözünk, nagyon nem akartam. Ott kellett hagynom az életem és ez nagyon nem tetszett. Na meg leszóltam Londont. De már kezd egészen megtetszeni. -'Skyler! Mit művelsz? Nem szabad egy idegennek ennyi infót kiadni magadról! Miért beszélgetek én egyáltalán Vele? Hisz, nem is szeretem őket!'
-Értem. Azért nem kellett volna leszólni, míg nem ismered, de megértelek.
-Hát köszi, de neked nem kellett otthagyni az életed, annyira nagyon nem tudhatod, hogy milyen.
-Khmm.. nincs magánéletem, mert a sajtó mindenhova követ. Azért azt ne mondjuk, hogy nem áldoztam fel az életem az éneklésért.
-Khmm.. egy óceán választ el mindentől, amit egész életedben csináltál, szereztél?
-Nem, hanem a sajtó.
-Jó, mondjuk azért nektek sem olyan könnyű, de te tudsz találkozni régi barátokkal én meg nem. És te saját magad döntöttél úgy, hogy ezt akarod.
-Jó, szerintem ezt a témát hagyjuk, mert nekem több nyűgöm lenne. Szerintem.
-Szerinted. -nevettünk fel- És még is, hogy gondoltad, hogy beszállsz egy ilyenbe?
-Miért?
-Mert attól, hogy beszállsz nem fognak elmenni a rajongók. Max megvárják amíg vissza nem ér a földre.
-Basszus tényleg. Az újság írok pedig titeket fognak letámadni, hogy ismerjük-e egymást és milyen volt az együtt 'utazás'.. meg a többi szar kérdésük.
-Na az király lesz. Nem ismerünk személyesen és kértünk aláírást meg képet, de semmi több, oké Lottie?
-Nekem igen. De azért jó lett volna, ha nem felejtesz el.. -nézett szomorúan.
-Nem felejtettelek el, csak beszélgettünk! -majd odamentem és megöleltem. Mikor már majdnem leért a talajra a kabinunk, Harry így szólt:
-Örültem a találkozásnak! Esetleg még beszélhetnénk. Sziasztok! -ezzel odanyomott a kezembe egy telefonszámot. Nem tudom minek, hisz tudja, hogy nem vagyok odáig értük. És a nagyobb kérdés: Ő mindig hord magával egy papírt amin a telószáma van? Na ez kicsit fura volt. De nem sokáig törődhettem ezzel a gondolattal, mert letámadtak a fotósok. Megfogtam Lottie kezét és húztam ki magunkat a tömegből. Mikor nagy nehezen végre kiértünk, Lottie panaszkodott:
-Hát ez nem ér! Én a rajongójuk vagyok te meg nem és te beszélhetsz vele én meg nem. Igazságtalanság!
-Hé, Lottie! Van aláírásod meg fényképed Harry Styles-sal! Ne szomorkodj és hidd el, nem én akartam vele beszélgetni. Ő kezdte.
-De te folytattad! Na jó, mindegy, mert végül is igazad van. Amúgy mit nyomott a kezedbe mielőtt kiszállt?
-Á, semmi érdekeset. Csak egy lapot amin az aláírása van. -nem akartam neki elmondani, hogy a telefonszámát, mert szerintem tuti hívogatná vagy feltenné netre. Soha nem hazudtam neki, de most muszáj voltam. Nem is tudom, hogy miért védtem meg Harry-t a sok zaklatástól. De úgy éreztem, ez szükséges. Hazafelé még beszélgettünk róla. Ezt sem értem, hogy miért, de megtörtént. Mikor hazaértünk, nagy örömmel vettem le végre a magassarkúm, mert már alig bírtam állni. Nagyon fájt a sarkam. Felsántikáltam és lehuppantam az ágyamra. Nem volt kedvem bekapcsolni a gépemet, így megfogtam a mellettem heverő laptop-ot és azt kapcsoltam be. Első utam a twitter volt. Szerecsére nem lett felrakva semmilyen kép rólam és Lottie-ról sem. Páran bekövettek, azokat visszakövettem, majd kiírtam: 'Hosszú nap, furcsa történések. Nem megszokott, de ilyennek is kell lennie! :D' Majd felmentem Facebook-ra is. A Chichagoban hagyott barátaimnak írtam egy-egy üzit, hogy minden rendben van és, hogy hiányoznak. Majd kiléptem mindkettőből és elmentem lezuhanyozni. Ekkor már csak egy macinacit vettem fel egy sima pólóval. Nem vártam vendégeket, csak anyáékat és úgy gondoltam, sütök valami sütit. Muffin pont tökéletes lesz, az úgy is egyszerű és gyors. Valamilyen mértékben, mondhatni gyorsnak. Nekiláttam. Mire beraktam a sütőbe, tiszta kosz lett az egész konyha. Gyorsan eltakarítottam. Leültem Tv-t nézni és lehívtam Lottie-t, hogy szedjen elő zsemlét, vajat és valami felvágottat mert melegszendvics lesz vacsira. Mikor vége lett a sorozatomnak (hála istennek itt is adták ugyan azt) kimentem a konyhába. A muffint kivettem a sütőből és nekiláttam a zsemlék megvajazásának, bepárizsizásának (tudom, kicsit hülyén hangzik, de nem tudtam máshogy leírni). Kivettem még a sajtot, rávágtam pár szeletet, majd be is tettem a melegszendvicssütőbe. Pár perc és kész voltak. Megterítettem és az asztal közepére helyeztem a szendvicseket. Ekkor valaki csöngetett. Azt hittem, hogy anyuék lesznek azok, így kiabáltam:
-Nyitva van, anyu!
-Nem anyukád vagyok! -szólalt meg, egy számomra teljesen idegen fiúhang.
2012. július 11., szerda
1. ~ A változás
Itt is van az első rész.! :) Jó olvasást! És kérhetnék annyit, hogy kommenteljetek ha tetszik, ha nem? Köszönöm.:D<3
~
-Az lenne az ötletünk, hogy elköltözünk.
-És hova? Ugye nem messzire? Nekem itt van az életem!
-Nagyon remélem, hogy nem messzire, mert még nagyon sok hely van Chichagoban, ahol nem jártam! -szólt közbe Lottie is.
-Gyerekek, akkor ez nem nagyon fog tetszeni. Ugyan is úgy döntöttünk apátokkal, hogy itt hagyjuk Amerikát.
-Hogy érted azt, hogy itt hagyjuk?
-Úgy, hogy nem Amerika területére költözünk. Teljesen máshova. Egy számunkra idegen helyre. Angliába.
-Hogy hova? Egy óceán fog elválasztani az életemtől? Méghozzá nem is kicsi...
-És ott hova? Remélem, hogy Londonbaa! -ujjongott Lottie, mivel az ő imádott fiúbandája Angliából származik. Ahogy levettem, neki nagyon tetszett az ötlet.
-Hát, először egy kisebb városkára gondoltunk, Chesire megyében aztán arra jutottunk, hogy nektek jobb lenne a fővárosban, így Londonba megyünk. Szerdán megy a gépünk Londonba, addig még össze kell pakolni és el is kell köszönni. Innentől kezdve Londonban fogunk élni.
-Hát ez szuper! -álltam fel az asztaltól és mentem fel a szobámba durcásan. Csak annyit hallottam még a lépcsőn, hogy Lottie üvöltözve mondja, hogy imádja anyuékat. Vajon miért is?! Lehet, hogy neki jó lesz, hogy esetleg találkozhat a One Direction-nel, de nekem teljesen fel fogják borítani az életemet. Nem elég, hogy állandóan vannak vitáink a túlságosan szigorú nevelésük miatt, még el is szakítanak innen. Hát ez király. Felhívtam Tylert és elmeséltem neki, hogy mi is oda fogunk költözni. Örültem annak, hogy végre sokat fogom látni, de ő is mondta, hogy neki sem volt egyszerű a költözés. Beszélgettem vele egy negyed órát, majd felmentem twitterre meg facebookra és elújságoltam a barátaimnak, hogy anyámék miatt, jobban mondva apám és a hülye 'ellenőrök' miatt itt kell hagynom őket, mert elköltözünk. Hát mit ne mondjak, ők sem fogadták valami jól. Bekapcsoltam egy kis zenét ( Simple Plan-től) és rákötöttem a laptopot a hi-fi-re, hogy hangosabb legyen. Feltekertem a hangerőt majdnem maxra és elkezdtem elrakosgatni dobozokba a nem használt cuccaimat. Mire lefekvésre lett volna az idő, lepakoltam két polcot, amin díszek és 'emlékek' voltak. Elmentem fürödni-hajat mosni és fogat mosni, majd befeküdtem az ágyamba és aludtam.
*Szerda Reggel*
Nem is kell, hogy mondjam, milyen hamar eltelt az utolsó két napom a suliban. Hál' Istennek a költözésem miatt a tanárok nem szekáltak, így nem kellett már tanulnom. Inkább a barátaimra koncentráltam. Mikor ma felkeltem, eszembe jutott: 'Itt lezárul életemnek egy szakasza. Innentől kezdve, kezdődik minden előröl. Mintha elsős lennék és ismerkednék a sulival, az egyedül mászkálással a barátokkal. Király, kösz apa!' Ki ugrottam az ágyból, lezuhanyoztam és felvettem az egyetlen elől maradt ruhámat. Megfogtam a még tegnap este utolsónak bepakolt holmijaimat tartalmazó nagy fekete bőröndöt és lecipeltem. A reggelim az asztalon várt és siettettek, mert már itt volt a taxi. Nagy nehezen mire bepakolták a cuccaimat az autóba, megreggeliztem. Beszálltam a taxiba és egy utolsó pillantást vetettem életem eddigi darabkáira, amik el fognak mostantól tűnni. Mikor elindult a kocsi, olyan érzésem volt, mintha egy világot hagynék magam mögött. Olyan gyorsan történtek az események, hogy már csak arra eszméltem, hogy a repülőn ülök és megkezdjük a felszállást. Mivel korán volt még, aludtam az út további részében. A hang ébresztett fel, hogy leszállunk. A reptér hatalmas volt és mindenütt csak emberek. Mondjuk ez nem volt újdonság Chichago után, de azt hittem, hogy kevesebben lesznek. Az első utunk egy autó kereskedéshez vezetett, mivel a sajátunkat nem hoztuk át, hanem eladtuk, hogy vegyünk egy újabbat. Ezután nagy nehezen odakeveredtünk az új életünk kapujához. A házunkhoz. Nem volt valami nagy, de kicsinek sem mondható. Amíg mi Lottie-val kicsomagoltunk és berendezgettünk, apa és anya állást mentek keresni. Apa talált egy éppen igazgatóra váró iskolát, ahova fel is vették. Szerencsére engem egy nevesebb gimnáziumba írattak be. Anya egy kávézóban lett pincérnő. Mikor hazaértek, Ty állított be velük:
-Tyyy, tesóóó! Csőőő. -ugrottam a nyakába.
-Skyy! Mizu? Nézd csak, mit hoztam? -majd elővett valami rondaságot.
-Ez meg mi a fene? -néztem rá, elég 'undorodó' arckifejezéssel.
-Hát az új egyenruhád. Tudod, abban az iskolában, ahova te fogsz járni, egyenruhát kell viselni. Nem nézik jó szemmel, ha nincs rajtad. -majd nekem vágta, hogy vigyem fel. Még jó, hogy ezen a héten már nem kell bemennem két napra. Addig majd valahogy megszerzem a könyveket. Lementünk egy kis 'családi beszélgetésre'. Tyler felvilágosított minket London helyeiről. Melyik az a része ami veszélyes, amelyik szép és amelyik olyan mint egy labirintus. Majd elmondta az itt élő embertípusokat. A legtöbbje kedvesnek tűnt, így hallásra. Miután elment a tesókám, én elmentem aludni, mert kifárasztott ez az idő eltolódás. Már épp elaludtam volna, mikor meghallottam, hogy Lottie sikított egyet. Kipattantam az új ágyamból és átfutottam hozzá. Nem volt semmi baja. Tudhattam volna, hogy csak olyat látott, amit meg akar kapni. Megnéztem mi az, na és mi volt az? Hát még szép, hogy One Direction koncertjegy, méghozzá az első sorba. Mondtam neki, hogy anyáék úgy sem engedik el őt egyedül, erre megszólalt:
-De tudom, hogy hogyan engednek el! Veled. És te el fogsz jönni velem.
-Nézd Lottie, én nem vagyok oda ezért a 'Ván Dájreksönért'. Miért mennék akkor el veled egy koncertjükre?
-Mert anya úgy is el fog küldeni velem, ha akarod, ha nem.
-Na jó, igazad van. De ha elkísérlek és közben én leválok a plázánál?
-NEM! Eljössz velem. -majd fogtam magam és kisétáltam. Tudtam, hogy késő van, de muszáj voltam felhívni Tylert, hogy segítsen. Azt mondta, majd ő elviszi Lottie-t, úgy is 'ismeri' a fiúkat -az az volt egy fotózáson, ahol őket kellett lefényképeznie.- Annyira hálás voltam neki emiatt. Szóltam anyunak, hogy vegyen neki egy jegyet, majd elmentem aludni. Másnap erre keltem:
-Hé! Miért csináltad ezt? Én veled akartam elmenni! -majd kirohant a szobámból dühösen, meg sem várva a válaszomat.
-Lottie! Lottie! Lottie, figyelj! -rohantam utána- Én nem akarok elmenni és Ty ismeri őket! Vele úgy is jobban jársz, mert lehet, hogy be tud vinni a színfalak mögé, én meg biztos, hogy nem.
-Nem érdekelsz Skyler! -ezzel becsapta előttem az ajtót. Nem volt elég, hogy felforgatták az életemet, még a kishúgom is megharagudott rám. Nem láttam más esélyt, meg kellett tennem, amit később meg fogok bánni. Felvettem a jól megszokott parókát, be raktam a telómban lévő egyetlen számukat, majd berontottam a szobájába:
-Hey, I'm Harry Styles from One Direction! Please sing with me. -majd elkezdtem elénekelni a telómmal együtt a What Makes You Beautiful-t. Mindig ezzel enyhítettem ki szegényt. Ha vitatkoztunk, akkor csak felvettem a Harry parókámat és énekeltem neki. Ez mindig megpuhította.
-Akkor eljössz velem a koncertre? Nem baj, ha nem, csak jó lenne.
-Sajnálom, de nem. Mint már mondtam Ty-yal sokkal jobban jársz. De a koncert végén ott foglak várni a hátsó kijáratnál, ahol nincs annyi rajongó és elviszlek valahova forró csokizni és elmesélheted mennyire nézett a szemedbe a színpadról Harry Styles és milyen jó volt vele képet csinálni. Jó lesz?
-Így már mindjárt más! Köszönöm. -majd megölelt. Mindig jól esett ha megölelt, de ebben tényleg éreztem a hálásságot. Nagyon tetszett. Ezután elmentem reggelit csinálni. Palacsintát sütöttem és kakaót kevertem be. Lottie-nak nagyon ízlett és ez volt a lényeg. Mikor pakoltam el, így szóltam:
-Figyelj Lottie! Öltözz fel valami csini ruhába, én is ezt fogom tenni és a bejárat előtt találkozunk 20 perc múlva. -szaladt fel rögtön, és hallottam a dübörgést a fejem fölött, ahogy rohangál a szobájában az egyik szekrénytől a másikig. Mire felmentem már csak 10 percem maradt, de belehúztam és elkészültem. Majd lementem a bejárat elé és megláttam, hogy Lottie milyen jól néz ki. Még kíváncsiskodott egy picit majd elindultunk.
~Skyler Ruhája~
~Lottie Ruhája~
~
-Az lenne az ötletünk, hogy elköltözünk.
-És hova? Ugye nem messzire? Nekem itt van az életem!
-Nagyon remélem, hogy nem messzire, mert még nagyon sok hely van Chichagoban, ahol nem jártam! -szólt közbe Lottie is.
-Gyerekek, akkor ez nem nagyon fog tetszeni. Ugyan is úgy döntöttünk apátokkal, hogy itt hagyjuk Amerikát.
-Hogy érted azt, hogy itt hagyjuk?
-Úgy, hogy nem Amerika területére költözünk. Teljesen máshova. Egy számunkra idegen helyre. Angliába.
-Hogy hova? Egy óceán fog elválasztani az életemtől? Méghozzá nem is kicsi...
-És ott hova? Remélem, hogy Londonbaa! -ujjongott Lottie, mivel az ő imádott fiúbandája Angliából származik. Ahogy levettem, neki nagyon tetszett az ötlet.
-Hát, először egy kisebb városkára gondoltunk, Chesire megyében aztán arra jutottunk, hogy nektek jobb lenne a fővárosban, így Londonba megyünk. Szerdán megy a gépünk Londonba, addig még össze kell pakolni és el is kell köszönni. Innentől kezdve Londonban fogunk élni.
-Hát ez szuper! -álltam fel az asztaltól és mentem fel a szobámba durcásan. Csak annyit hallottam még a lépcsőn, hogy Lottie üvöltözve mondja, hogy imádja anyuékat. Vajon miért is?! Lehet, hogy neki jó lesz, hogy esetleg találkozhat a One Direction-nel, de nekem teljesen fel fogják borítani az életemet. Nem elég, hogy állandóan vannak vitáink a túlságosan szigorú nevelésük miatt, még el is szakítanak innen. Hát ez király. Felhívtam Tylert és elmeséltem neki, hogy mi is oda fogunk költözni. Örültem annak, hogy végre sokat fogom látni, de ő is mondta, hogy neki sem volt egyszerű a költözés. Beszélgettem vele egy negyed órát, majd felmentem twitterre meg facebookra és elújságoltam a barátaimnak, hogy anyámék miatt, jobban mondva apám és a hülye 'ellenőrök' miatt itt kell hagynom őket, mert elköltözünk. Hát mit ne mondjak, ők sem fogadták valami jól. Bekapcsoltam egy kis zenét ( Simple Plan-től) és rákötöttem a laptopot a hi-fi-re, hogy hangosabb legyen. Feltekertem a hangerőt majdnem maxra és elkezdtem elrakosgatni dobozokba a nem használt cuccaimat. Mire lefekvésre lett volna az idő, lepakoltam két polcot, amin díszek és 'emlékek' voltak. Elmentem fürödni-hajat mosni és fogat mosni, majd befeküdtem az ágyamba és aludtam.
*Szerda Reggel*
Nem is kell, hogy mondjam, milyen hamar eltelt az utolsó két napom a suliban. Hál' Istennek a költözésem miatt a tanárok nem szekáltak, így nem kellett már tanulnom. Inkább a barátaimra koncentráltam. Mikor ma felkeltem, eszembe jutott: 'Itt lezárul életemnek egy szakasza. Innentől kezdve, kezdődik minden előröl. Mintha elsős lennék és ismerkednék a sulival, az egyedül mászkálással a barátokkal. Király, kösz apa!' Ki ugrottam az ágyból, lezuhanyoztam és felvettem az egyetlen elől maradt ruhámat. Megfogtam a még tegnap este utolsónak bepakolt holmijaimat tartalmazó nagy fekete bőröndöt és lecipeltem. A reggelim az asztalon várt és siettettek, mert már itt volt a taxi. Nagy nehezen mire bepakolták a cuccaimat az autóba, megreggeliztem. Beszálltam a taxiba és egy utolsó pillantást vetettem életem eddigi darabkáira, amik el fognak mostantól tűnni. Mikor elindult a kocsi, olyan érzésem volt, mintha egy világot hagynék magam mögött. Olyan gyorsan történtek az események, hogy már csak arra eszméltem, hogy a repülőn ülök és megkezdjük a felszállást. Mivel korán volt még, aludtam az út további részében. A hang ébresztett fel, hogy leszállunk. A reptér hatalmas volt és mindenütt csak emberek. Mondjuk ez nem volt újdonság Chichago után, de azt hittem, hogy kevesebben lesznek. Az első utunk egy autó kereskedéshez vezetett, mivel a sajátunkat nem hoztuk át, hanem eladtuk, hogy vegyünk egy újabbat. Ezután nagy nehezen odakeveredtünk az új életünk kapujához. A házunkhoz. Nem volt valami nagy, de kicsinek sem mondható. Amíg mi Lottie-val kicsomagoltunk és berendezgettünk, apa és anya állást mentek keresni. Apa talált egy éppen igazgatóra váró iskolát, ahova fel is vették. Szerencsére engem egy nevesebb gimnáziumba írattak be. Anya egy kávézóban lett pincérnő. Mikor hazaértek, Ty állított be velük:
-Tyyy, tesóóó! Csőőő. -ugrottam a nyakába.
-Skyy! Mizu? Nézd csak, mit hoztam? -majd elővett valami rondaságot.
-Ez meg mi a fene? -néztem rá, elég 'undorodó' arckifejezéssel.
-Hát az új egyenruhád. Tudod, abban az iskolában, ahova te fogsz járni, egyenruhát kell viselni. Nem nézik jó szemmel, ha nincs rajtad. -majd nekem vágta, hogy vigyem fel. Még jó, hogy ezen a héten már nem kell bemennem két napra. Addig majd valahogy megszerzem a könyveket. Lementünk egy kis 'családi beszélgetésre'. Tyler felvilágosított minket London helyeiről. Melyik az a része ami veszélyes, amelyik szép és amelyik olyan mint egy labirintus. Majd elmondta az itt élő embertípusokat. A legtöbbje kedvesnek tűnt, így hallásra. Miután elment a tesókám, én elmentem aludni, mert kifárasztott ez az idő eltolódás. Már épp elaludtam volna, mikor meghallottam, hogy Lottie sikított egyet. Kipattantam az új ágyamból és átfutottam hozzá. Nem volt semmi baja. Tudhattam volna, hogy csak olyat látott, amit meg akar kapni. Megnéztem mi az, na és mi volt az? Hát még szép, hogy One Direction koncertjegy, méghozzá az első sorba. Mondtam neki, hogy anyáék úgy sem engedik el őt egyedül, erre megszólalt:
-De tudom, hogy hogyan engednek el! Veled. És te el fogsz jönni velem.
-Nézd Lottie, én nem vagyok oda ezért a 'Ván Dájreksönért'. Miért mennék akkor el veled egy koncertjükre?
-Mert anya úgy is el fog küldeni velem, ha akarod, ha nem.
-Na jó, igazad van. De ha elkísérlek és közben én leválok a plázánál?
-NEM! Eljössz velem. -majd fogtam magam és kisétáltam. Tudtam, hogy késő van, de muszáj voltam felhívni Tylert, hogy segítsen. Azt mondta, majd ő elviszi Lottie-t, úgy is 'ismeri' a fiúkat -az az volt egy fotózáson, ahol őket kellett lefényképeznie.- Annyira hálás voltam neki emiatt. Szóltam anyunak, hogy vegyen neki egy jegyet, majd elmentem aludni. Másnap erre keltem:
-Hé! Miért csináltad ezt? Én veled akartam elmenni! -majd kirohant a szobámból dühösen, meg sem várva a válaszomat.
-Lottie! Lottie! Lottie, figyelj! -rohantam utána- Én nem akarok elmenni és Ty ismeri őket! Vele úgy is jobban jársz, mert lehet, hogy be tud vinni a színfalak mögé, én meg biztos, hogy nem.
-Nem érdekelsz Skyler! -ezzel becsapta előttem az ajtót. Nem volt elég, hogy felforgatták az életemet, még a kishúgom is megharagudott rám. Nem láttam más esélyt, meg kellett tennem, amit később meg fogok bánni. Felvettem a jól megszokott parókát, be raktam a telómban lévő egyetlen számukat, majd berontottam a szobájába:
-Hey, I'm Harry Styles from One Direction! Please sing with me. -majd elkezdtem elénekelni a telómmal együtt a What Makes You Beautiful-t. Mindig ezzel enyhítettem ki szegényt. Ha vitatkoztunk, akkor csak felvettem a Harry parókámat és énekeltem neki. Ez mindig megpuhította.
-Akkor eljössz velem a koncertre? Nem baj, ha nem, csak jó lenne.
-Sajnálom, de nem. Mint már mondtam Ty-yal sokkal jobban jársz. De a koncert végén ott foglak várni a hátsó kijáratnál, ahol nincs annyi rajongó és elviszlek valahova forró csokizni és elmesélheted mennyire nézett a szemedbe a színpadról Harry Styles és milyen jó volt vele képet csinálni. Jó lesz?
-Így már mindjárt más! Köszönöm. -majd megölelt. Mindig jól esett ha megölelt, de ebben tényleg éreztem a hálásságot. Nagyon tetszett. Ezután elmentem reggelit csinálni. Palacsintát sütöttem és kakaót kevertem be. Lottie-nak nagyon ízlett és ez volt a lényeg. Mikor pakoltam el, így szóltam:
-Figyelj Lottie! Öltözz fel valami csini ruhába, én is ezt fogom tenni és a bejárat előtt találkozunk 20 perc múlva. -szaladt fel rögtön, és hallottam a dübörgést a fejem fölött, ahogy rohangál a szobájában az egyik szekrénytől a másikig. Mire felmentem már csak 10 percem maradt, de belehúztam és elkészültem. Majd lementem a bejárat elé és megláttam, hogy Lottie milyen jól néz ki. Még kíváncsiskodott egy picit majd elindultunk.
~Skyler Ruhája~
~Lottie Ruhája~
2012. július 10., kedd
Bevezető
Ezt azért írtam, hogy kicsit megismerjétek a szereplőket. Lesz benne egy kis szövegrészlet is, ami az egész történetnek az 'oka'. Innen indul majdnem az összes kis szál Skyler számára. Remélem tetszeni fog. :)x
~
Szereplők:
*Skyler Blue*: Egy 17 éves lány vagyok, aki Chichagoban él. A barátaim csak Sky-nak hívnak. Nincs valami nagyon jó életem, de élvezem. Anyám takarítónő (amit néha azért szégyellek) és apám pedig egy középsuli igazgatója. Szerencsére nem abba a gimibe járok. Van egy 23 éves bátyám, akivel jóba vagyunk és egy 13 éves húgom, akivel szintén nagyon jóba vagyunk. Sokat foglalkozom velük, úgy hívják őket Lottie és Tyler. A barátaimmal sokat szoktunk hétvégente bulizni menni vagy csak valamelyikünknél beszélgetni. Általában ha nem megyünk discoba, akkor megnézünk egy filmet vagy bohóckodunk a konyhában, hogy süssünk sütit. A filmnél én mindig horrort szeretnék, de a többiek félősek, így nem azt nézünk. Egy-két komoly kapcsolatom volt eddig, de mindig csúnyán végződött, így nem nagyon szoktam az ilyenek felé nyitni. Néha örülök, hogy nincs barátom, szingli vagyok. Nem szoktam semmiért úgy igazán nagyon rajongani, mert abból úgy is csak csalódás lenne előbb vagy utóbb.
*Lottie Blue*: 13 éves kislány, Skyler húga. Nagyon rajong az újonnan felfedezett One Direction nevű fiúbandáért. Kicsit érettebbnek gondolja magát a koránál, ezáltal néha olyan ruhákat is felvesz, amik nem neki valóak lennének. Nagyon szereti a nővérét. Általában ha valami gondja van, elsőnek hozzá fordul. Sokkal több mindent megkap mint Skyler, de ez csak azért van, mert ő még 'kicsi'. Nagyon sok barátja van és nagyon sok helyre szeretne eljutni. Mindig követi a divatot.
*Tyler Blue*: 23 éves srác, Skyler bátya. Pár éve kiköltözött Angliába a barátnőjével, mivel ott kapott modell állást a csaj. Nagyon vigyáz még távolról is a húgaira, próbálja visszafogni őket az apai-anyai szigor alatt. Szüleivel haragban váltak el. Fotós állást vállalt/keresett és azóta nagyon elismerik a munkáját. Sokat szokott ő is még bulikba járni és szereti a társasági életet, de szakít időt a barátnőjére is. Pont eleget.
További szereplők, akiket nem kell bemutatni:
*Harry Styles* *Niall Horan* *Louis Tomlinson* *Zayn Malik* *Liam Payne* {One Direction}
*Eleanor Calder* {Modell, Louis barátnője} *Danielle Peazer* {Táncos, Liam barátnője}
*Justin Bieber* {részben ugrik be} *Selena Gomez* {szintén részben}
Kis bevezetés:
*2012. 04. 29. (Vasárnap)*
Ma egy nagyon szép napot töltöttem a barátaimmal. Voltunk moziban, strandon (tudom, ez még korai, de mi szeretjük ha hideg a víz), plázában és cukrászdában. Egy csomót beszélgettünk. Mikor már hazafele tartottam Chicago forgalmas utcáin, azon gondolkoztam: 'Mi lenne velem nélkülük? Mit tennék, ha itt kéne hagynom őket?' Szerencsére ez nem fog megtörténni. Apának az állása miatt úgysem tudnánk elköltözni sehova. Őt ideköti a Northolland Gimi, anyát egy kicsit az ügyfelei és barátnői, engem a Pirson Gimi és Lottie-t pedig a Rottemhold Általános Suli. És szeretjük is ezt a várost, bárki ócsárolta, mi mindig is csak jót mondhattunk róla. Mikor hazaértem, finom illatok csapták meg az orrom mikor beléptem a nappaliba, ami nálunk kicsit szokatlan. Vagy valami jó történt vagy rossz. Esetleg talán valami olyasmi, ami anyáéknak jó, de nekünk nem. Reménykedjünk, hogy semmi komoly. Felmentem, letettem a cuccomat, majd lejöttem enni. A vacsora végén végül csak belekezdtek, és elmondták, hogy mi is az oka annak, hogy nem pizzát eszünk:
-Szóval, kicsikéim? Hogy ízlett?
-Köszi anyu, nagyon jó volt. Na mi is az, amit mondanátok nekünk?
-Mi? Sky! Ezt honnan veszed? -nem válaszoltam, csak kérdően néztem rá- Jól van na! Az történt, hogy apádat kirúgták az igazgatóságból.
-Mi? Miért? Apa, mit tettél?
-Szegény apád csak kicsit hibás. Nem tehetett mást. Belekötött a felügyelőség, mikor ellenőrizték, hogy minden rendben megy-e az iskolában, ő meg kiállt magáért.
-Mi az, hogy belekötöttek?! Csak úgy nem szokásuk kötekedni!
-Hát, leszólták az öltönyét. Utána meg azt mondták a húgodra, hogy.. hogy egy ribancnak öltözött.. Apád meg csak kiállt érte és ezért kirúgták.
-Hát az nagyon remek! És akkor most mit is fogunk tenni?
-Hát, van egy ötletünk apáddal...
~
Szereplők:
*Skyler Blue*: Egy 17 éves lány vagyok, aki Chichagoban él. A barátaim csak Sky-nak hívnak. Nincs valami nagyon jó életem, de élvezem. Anyám takarítónő (amit néha azért szégyellek) és apám pedig egy középsuli igazgatója. Szerencsére nem abba a gimibe járok. Van egy 23 éves bátyám, akivel jóba vagyunk és egy 13 éves húgom, akivel szintén nagyon jóba vagyunk. Sokat foglalkozom velük, úgy hívják őket Lottie és Tyler. A barátaimmal sokat szoktunk hétvégente bulizni menni vagy csak valamelyikünknél beszélgetni. Általában ha nem megyünk discoba, akkor megnézünk egy filmet vagy bohóckodunk a konyhában, hogy süssünk sütit. A filmnél én mindig horrort szeretnék, de a többiek félősek, így nem azt nézünk. Egy-két komoly kapcsolatom volt eddig, de mindig csúnyán végződött, így nem nagyon szoktam az ilyenek felé nyitni. Néha örülök, hogy nincs barátom, szingli vagyok. Nem szoktam semmiért úgy igazán nagyon rajongani, mert abból úgy is csak csalódás lenne előbb vagy utóbb.
*Lottie Blue*: 13 éves kislány, Skyler húga. Nagyon rajong az újonnan felfedezett One Direction nevű fiúbandáért. Kicsit érettebbnek gondolja magát a koránál, ezáltal néha olyan ruhákat is felvesz, amik nem neki valóak lennének. Nagyon szereti a nővérét. Általában ha valami gondja van, elsőnek hozzá fordul. Sokkal több mindent megkap mint Skyler, de ez csak azért van, mert ő még 'kicsi'. Nagyon sok barátja van és nagyon sok helyre szeretne eljutni. Mindig követi a divatot.
*Tyler Blue*: 23 éves srác, Skyler bátya. Pár éve kiköltözött Angliába a barátnőjével, mivel ott kapott modell állást a csaj. Nagyon vigyáz még távolról is a húgaira, próbálja visszafogni őket az apai-anyai szigor alatt. Szüleivel haragban váltak el. Fotós állást vállalt/keresett és azóta nagyon elismerik a munkáját. Sokat szokott ő is még bulikba járni és szereti a társasági életet, de szakít időt a barátnőjére is. Pont eleget.
További szereplők, akiket nem kell bemutatni:
*Harry Styles* *Niall Horan* *Louis Tomlinson* *Zayn Malik* *Liam Payne* {One Direction}
*Eleanor Calder* {Modell, Louis barátnője} *Danielle Peazer* {Táncos, Liam barátnője}
*Justin Bieber* {részben ugrik be} *Selena Gomez* {szintén részben}
Kis bevezetés:
*2012. 04. 29. (Vasárnap)*
Ma egy nagyon szép napot töltöttem a barátaimmal. Voltunk moziban, strandon (tudom, ez még korai, de mi szeretjük ha hideg a víz), plázában és cukrászdában. Egy csomót beszélgettünk. Mikor már hazafele tartottam Chicago forgalmas utcáin, azon gondolkoztam: 'Mi lenne velem nélkülük? Mit tennék, ha itt kéne hagynom őket?' Szerencsére ez nem fog megtörténni. Apának az állása miatt úgysem tudnánk elköltözni sehova. Őt ideköti a Northolland Gimi, anyát egy kicsit az ügyfelei és barátnői, engem a Pirson Gimi és Lottie-t pedig a Rottemhold Általános Suli. És szeretjük is ezt a várost, bárki ócsárolta, mi mindig is csak jót mondhattunk róla. Mikor hazaértem, finom illatok csapták meg az orrom mikor beléptem a nappaliba, ami nálunk kicsit szokatlan. Vagy valami jó történt vagy rossz. Esetleg talán valami olyasmi, ami anyáéknak jó, de nekünk nem. Reménykedjünk, hogy semmi komoly. Felmentem, letettem a cuccomat, majd lejöttem enni. A vacsora végén végül csak belekezdtek, és elmondták, hogy mi is az oka annak, hogy nem pizzát eszünk:
-Szóval, kicsikéim? Hogy ízlett?
-Köszi anyu, nagyon jó volt. Na mi is az, amit mondanátok nekünk?
-Mi? Sky! Ezt honnan veszed? -nem válaszoltam, csak kérdően néztem rá- Jól van na! Az történt, hogy apádat kirúgták az igazgatóságból.
-Mi? Miért? Apa, mit tettél?
-Szegény apád csak kicsit hibás. Nem tehetett mást. Belekötött a felügyelőség, mikor ellenőrizték, hogy minden rendben megy-e az iskolában, ő meg kiállt magáért.
-Mi az, hogy belekötöttek?! Csak úgy nem szokásuk kötekedni!
-Hát, leszólták az öltönyét. Utána meg azt mondták a húgodra, hogy.. hogy egy ribancnak öltözött.. Apád meg csak kiállt érte és ezért kirúgták.
-Hát az nagyon remek! És akkor most mit is fogunk tenni?
-Hát, van egy ötletünk apáddal...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)