11. ~ Azt hiszem szerelmes vagyok!

Nagyon örülök, hogy meglett tegnap a két komi. Most is ez lenne a határ, még egy darabig. Előre is köszönöm és jó olvasást.! :D


                                                ~



Mivel egyedül hagytak egy számomra majdnem ismeretlen házban, úgy döntöttem, TV-t nézek. Nem
tudtam mást tenni. Csak kapcsolgattam és kapcsolgattam. Egyik csatornán sem ment semmi olyan, ami
érdekelt volna. Mikor meguntam, hogy csak lépegetek, kikapcsoltam. Úgy mond egy kis 'körbenéző túrát'
tettem a házba. Mindent alaposan átnéztem. Nagyon unatkoztam. Egy idő után visszaültem a kanapéra.
Furcsa dolgot vettem észre. Azt hittem, ilyet soha nem fogok érezni. De még is! Aggódom Harryért! Pedig
egyáltalán nem kéne. Míg magamban beszéltem egy sort, hogy én Niallt szeretem és Harryt ki nem
állhatom, addig megtalálták őt. Küldtek is egy sms-t, hogy egy fél óra és itthon vannak. De nem vettem
figyelembe és csak beszéltem tovább, magammal. Épp azt mondtam, hogy szeretem Niallt, mikor
benyitottak. Nagyon meglepődtem, de hogy ne nézzenek hülyének, előkaptam a mobilom és a fülemhez
tettem, mintha beszélnék valakivel. Valószínűleg elhitték. Szerencse! Majd "letettem" és odasiettem hozzájuk:
-Mindenki egyben van? Már kezdtem aggódni..
-Igen, mindenki.
-Te aggódtál? Aggódtál értem? -nézett rám kikerekedett szemekkel Harry.
-Igen, aggódtam. Csak épp a többiekért! -majd odafordultam Niall-hoz, hogy adjak neki egy puszit.
Ezután végig kellett hallgatnunk, hogy miért is csinálta ezt Harry. Nagyon élvezetes volt. Szinte szartam
az egészre! Miután végzett, mondtam, hogy nekünk mennünk kell, elköszöntünk és hazajöttünk. Anya
megkérdezte hol voltunk. Igaz, egy aprócska részletet nem árultam neki el. Azt mondtam, hogy Maryhez
megyünk.
-Hol voltatok ennyi ideig, Skyler? Hívtalak is!
-Ö, anya! Szia! Hát Marynél.. tudod, mondtam tegnap este, hogy náluk alszunk. A telefon meg nem volt
nálam..
-Rendben. Na menjetek dolgotokra. -úgy döntöttem, hogy elbeszélgetek Maryvel. Nem tudja a
fejleményeket és van egy fontos hírem a számára. Skype-on keresztül beszéltünk. Elmondtam neki
mindent, majd belekezdtem a nagy hírbe:
-Szóval, Mary. Mondanom kell valamit.. Nem biztos, hogy tetszeni fog..
-Na mondd!
-Hát... úgy döntöttem, hogy felmondok. Tudom, hogy mostanában alig találkozunk és szinte már csak az a
hely köt minket össze, de nincs rá időm. Most, hogy itt van Niall is, meg a tanulás.. Nekem ez nem menne
egyszerre!
-De, Skyler! Hogy gondoltad, hogy majd én visszatartalak? Te döntésed, én pedig elfogadom. A suli
legalább ott van még nekünk!
-Na igen! A suli..
-Most mi az?
-Tudod lehet, hogy magántanuló leszek... Nem bírom, hogy ott folyton azt hiszik, hogy kivételeznek
velem.. Pedig csak szörnyen jó színész vagyok! -nevettünk fel- Na komolyan. Nekem ott csak te vagy!
-És én nem vagyok elég?
-De, és nagyon szeretlek, de sokkal jobb lesz, ha magántanuló leszek.
-Jó, te tudod! De ne felejts el! Szeretlek!
-Jó. Én is! -majd letettük. Megkerestem a kérvényt, amivel magántanuló lehetek. Kinyomtattam és
kitöltöttem.  Épp anyával írattam volna alá, mikor egy hang szólalt meg. A hátsó udvar irányából jött.
Kimentem a teraszomra. Niall volt lent. Leszaladtam hozzá:
-Hát te mit keresel itt? -ugrottam a nyakába.
-Csak jöttem. Nem örülsz?
-De, nagyon! -majd megcsókoltam. Felmentünk a szobámba. Kiügyeskedtük, hogy anyáék ne vegyék észre,
hogy itt van. Majd leült az ágyamra. Pont a kérvényre.
-Ez meg mi?
-Egy papír.
-Egy kérvény, hogy magántanuló legyél?
-Igen. És a munkát is otthagyom.
-De miért?
-Mert a suliban utálnak, a munkára meg nem jutna időm.
-Várj. Mi az, hogy utálnak? Hogy lehet, hogy egy gyönyörű, okos kedves, aranyos lányt utálnak?
-Elterjesztett rólam egy csomó minden hazugságot a legnagyobb személy. Aki mindenkire hatással van..
-Biztos csak féltékeny.. -majd megcsikizett. Már az ágyamon fetrengtem és üvöltöztem:
-Ne, ne, Niall! -és közben még nevettem is. Nagyon csiklandós vagyok, ő pedig kihasználta. Csak
csikizett. Majd rám ült és csak nézett.
-Mi az? -söpörtem ki a hajam a fejemből.
-Olyan szép vagy! -és megcsókolt. Minden egyes csókja nyomot hagyott bennem, annyira szenvedélyes
volt. Én csak elengedtem magam. Amikor vele vagyok, mindig elengedem magam és hagyom, hogy ő
irányítson. Minden vele töltött percem egy csoda.

*Niall szemszöge*
Annyira szeretek vele lenni. Valahogy ő más. Minden egyes percben elvarázsol. Hogy lehet, hogy még
amikor tiszta kóc a haja, akkor is ő a legszebb nekem? Megmagyarázhatatlan amit érzek. Nagyon
szeretem. Most is csak csókol és csókol. Majd anyukája hangja szakít meg minket:
-Skyler! Skyler édesem, minden rendben? -halljuk, ahogy jön fel a lépcsőn és egyenesen a szobája felé
tart.
-Bújj el az ágyam mögé. Ott nem fog észrevenni. -tettem, amit mondott, befeküdtem az ágya mögé.-
Igen anya. Minden rendben.
-Mi volt ez a sikongatás?
-Csak láttam valamit és nevettem.
-Biztos? Biztos minden rendben?
-Igen anyu. Minden oké..
-Jól van. Nem sokára vacsora! -és kiment. Skyler becsukta az ajtót és lefeküdt mellém. Annyira
nyugodtan kezelte a dolgokat, mintha tényleg így történt volna.
-Te mit nézel? -kérdezte huncut vigyorral.
-Téged! -fölé kerekedtem és ismét elkezdtem csókolni. De most megszakított:
-Nekem most le kell mennem vacsorázni. Utána fürdök. Ha akarsz megvársz, ha nem akarsz, nem kell..
-Oké. -kisétált. Itt hagyott egyedül. Basszus, mint én Őt! Hülye!

*Skyler szemszöge*
-Miután kajáltam, felszaladtam zuhanyozni. Úgy gondoltam, Niall nem fog megvárni, így nem siettem el a
dolgokat. A szokásos 2 perc tusolás és 28 perc víz folyatás megvolt. Elfelejtettem a pizsamát behozni a
fürdőbe, így magam köré tekertem a törölközőm és átszaladtam a szobámba. Nagy meglepetésemre Niall
még mindig itt volt. Ami remek, mert pont annyira nézek ki szarul, amennyire csak lehet. Lemosott smink,
felcsatolt haj és egy kibaszott régi törölköző. Remek! Gratulálok, Skyler!
-Wow!
-Na remek. Most azt is láttad, hogy milyen ronda vagyok..
-Nem, nem. Sőt! Nagyon szép vagy! -erre kérdően néztem rá. Elkezdtem a pizsamám után kutatni.
Pechemre persze, hogy most nem találtam meg. Beálltam egy durcis 'pózba' (karba tett kéz és morcos
fej), mire ő odajött és átölelt.
-Nekem még így is szép vagy! -megcsókolt. Egyenesen az ágy felé vitt. Hátamat ledöntötte az ágyra,
majd rám mászott. Már majdnem kicsomózódott a törölköző rajtam, mikor hirtelen megfogta és
visszacsavarta. Majd mellém feküdt- Ezt még nem szabad. De tudod te mennyire felizgattál ahogy itt
egy szál törölközőben mászkáltál? Alig tudtam leállni. De muszáj volt.
-Tudom. Tényleg nem szabad még.. -ekkor odamentem az egyik szekrényhez és kivettem belőle egy pólót
és egy bugyit, mert már nem érdekelt, hogy az a pizsamám-e vagy sem. Felvettem, majd visszafeküdtem Niall mellé.
-Mit szólnál, ha jövő hétvégén elvinnélek valahova? Mondjuk szombat. És majd csak vasárnap jönnél
haza.
-Jó, oké! -megvártuk, míg mindenki elaludt, majd kikísértem Niallt és felmentem aludni.