12. ~ Minden jobb, mint valaha.

Most is kérhetek két hozzászólást? Nagyon jól esnek a dicsérő szavak, de nyugodtan írhattok rosszat is, ha úgy gondoljátok.! Szívesen olvasom azt is. Szóval akkor két hozzászólás és amint tudok, érkezek az új résszel.! Jó olvasást.!:D


                                                     ~


Másnap korán keltem fel, hogy még elkapjam anyut, mielőtt elmenne a konferenciára. Sajnos épp ekkor indult volna el. Nem tudtam mit tenni, utánakiáltottam:
-Anyu! El se köszönsz?
-Kislányom! Vasárnap van, hogy hogy felkeltél ilyen korán?
-Hogy elérjelek. Ezt aláírnád, kérlek?
-Persze, mi ez? -majd aláírta.
-Köszönöm. Na siess, mert itt hagynak!-adtam egy puszit neki, majd felrohantam. Vissza az ágyamba, aludni. Bár nem értettem, hogy anyu minek megy konferenciára, hiszen ő csak egy pincérnő?! Lehet felszolgálni, vagy mit tudom én! Nem sokáig agyaltam ezen, inkább visszaaludtam.
Álmomból csak a telefon hangja keltett fel. Sms-em jött, Nialltől:
'Fent vagy már? Szeretlek!' csak ennyit írt, de nekem ez is éppen elég volt. Ebből is látszott, hogy gondol rám. Vissza kellett volna írnom neki, de a gondolataim sajnos visszaszenderítettek az álmok földjére. Körülbelül az sms-t 10-kor írta, én meg 12-kor keltem fel. Első lépésem az volt, hogy megnézzem az időt:
-Basszus! Vissza kellett volna írnom! Hogy lehetek ennyire hülye?

*Niall szemszöge*
Nem írt vissza. Már két órája küldtem, de nem írt vissza. Talán valami rosszat írtam? Megnéztem és semmi különös nem volt benne.. Esetleg valami rosszat tettem tegnap? De hát egyet értett velem! Eléggé aggasztott, hogy mi lehet vele, de nem tehettem semmit.
-Liam, nem hallottál Skyler felől?
-Nem. Miért? Baj van? Megint, Harry?-ezzel Hazza felé fordította a fejét.
-Nem Liam, nem én. Engem hagyjatok ki ebből. Amúgy meg mi történt?
-Nem válaszol az üzenetemre.
-Bazdmeg Niall, nem lehet, hogy alszik?-csak rázta a fejét Harry, majd felállt és elment. Még a lépcső felől lehetett hallani egy 'hülye' kijelentést. Tudom, hogy nagyon aggódom, de szeretem. Nem akarom, hogy történjen valami. De ekkor rezgett a telefonom, jelezte, hogy jött egy sms. Hál' Istennek ő volt az!
'Most keltem, bocsi, hogy nem írtam. Én is szeretlek!'

*Skyler szemszöge*
A kocsink megint bedöglött, nekem meg el kéne vinnem azt a szar levelet a hivatalba. Várjunk! Azt sem tudom, hogy hol van a hivatal! Mary! Amint elkészültem, tárcsáztam is barátnőm számát.
-Haló?
-Szia Mary, Skyler vagyok. Elvinnél a hivatalba? Bedöglött a kocsi, meg nem is tudom,  hogy hol van..
-Szia, persze. 5 perc és ott vagyok előttetek!
-Köszi.-letettem. Elmentünk, beadtam a kérvényt, majd mikor jöttünk hazafelé, láttam, hogy az egyik téren egy rögtönzött koncertet adnak a fiúk. Nekem miért nem szóltak? Kiszálltam a kocsiból és előre tolakodtam. Nagy meglepetésemre egy csajnak énekeltek. Egy csajnak, akit még életemben nem láttam. Lehet Harry barátnője. Nem, mert ő engem néz. A csaj meg ott csüngött Niall nyakán. Nem volt valami jó érzés látni. Azt hittem, hogy ő más. De úgy látszik egy cseppet sem. Gyűltek a könnyek a szememben. Alig tudtam megállni, hogy ne sírjak. Mikor Harry épp nem énekelt már, észrevettem, hogy odasúgott valamit  Niallnek. Niall erre odakapta a fejét és lefagyott a szájáról a mosoly. Én már nem bírtam tovább, a könnycseppek elkezdtek folyni végig az arcomon. Csak folytak és folytak. Megráztam a fejem, majd hirtelen megfordultam és kikászálódtam a tömegből. Beültem Mary mellé és üvöltöttem:
-Menjünk! Gyorsan!-még a visszapillantóból láttam, hogy ott állnak a fiúk az úton, de ügyet sem vetve rá, kértem Maryt, hogy menjen még gyorsabban. Otthon beültem a gép elé egy nagy doboz zsepivel, meg két tábla csokival. Két óra alatt mindkettő elfogyott. Közben írt Niall egy csomó sms-t, hívott is, de nem vettem fel. Valahogy nem volt kedvem a magyarázathoz. Reggel még azt írja, hogy szeret, délután meg egy csajjal enyeleg a színpadon. Ehhez nem volt gusztusom. Twitteren is rengeteget, hogy bocsássak meg, de azokat sem vettem figyelembe. Egy idő után abbahagyta az üzeneteket és megjelölt írásokat twitteren, sms és hívás sem érkezett már. Ezt annak vettem, hogy feladta. De mégsem! Mikor a pizsimet vettem fel, hallottam egy ismerősen csengő hangot az udvarunk felől. Feltoltam az ablakot és Niall énekelt egy gitár kíséretében. Nem tudtam rá annyira haragudni, hogy ennek láttán és hallatán ne rohanjak le és ne bocsássak meg neki! Igaz, megcsókoltam, de magyarázatot  -amihez eddig nem volt kedvem- kértem. Elmagyarázta, hogy a csajnak szülinapja volt és ő a kedvence a bandából és mivel még nem tudattuk, hogy együtt vagyunk, muszáj volt úgy tenni, mintha szívesen csinálná. Igen, szívesen csinálta, de csak a felköszöntést. Végül megbocsájtottam neki.
-Nem szeretnéd bejelenteni, hogy van barátnőd?-kérdeztem kicsit félénken.
-Nem szeretném, hogy neked rossz legyen. Annyian támadnának..
-Hidd el rosszabb, ha azt látom, amit ma is láttam..
-Akkor legyen.-megcsókolt. Olyan szenvedélyesen, mint még soha. Vagy talán azon az éjszakán, mikor először aludtam ott. De nem, ez még annál is jobb volt. Éreztem, hogy kezd az életem egyre jobb lenni. Tudtam, hogy most már minden jobb, mint valaha.