14. ~ Azt hiszem, megbékél..

Elnézést a késésért, de festés volt nálunk és nem tudtam bejönni a szobámba. Meg időm sem volt. De, most itt van az újabb. Mostantól nem lesz megszokott, hogy itt az elején én ilyen kisregényt írjak nektek. Egy az, hogy a lényeg, hogy kommenteljetek a másik meg, hogy gondolom nem is érdekel titeket. Na jó olvasást.!:D

                                            ~

Szóval apa jött. Először nem reagált. Ilyenkor az a rossz, hogy az arcáról nem lehet leolvasni semmit. Hiába próbáltam, semmi. Majd egy két perces kínos csönd után megszólalt:

-Jól értettem, hogy neked barátod van?

-Igen, apa. -ekkor még magabiztosan, félelem nélkül álltam előtte. Még.

-Egy: Miért nem lehetett erről szólni? Kettő: Azt hittem, hogy az a fiú rendes, és nem fog kihasználni!

-Apa. Niall nem használ ki! És csak féltem elmondani.. -itt már a földet néztem inkább, apa helyett.

-Miért félsz? Talán azt hitted, hogy leharapom a fejed? -mondta ezt üvöltözve- Ennyire nem bízol bennem? Vagy talán valaha is voltam én veled rossz? Vagy szigorú? Esetleg ártottam én neked valaha? -elkapta a kezemet és szorongatni kezdte.

-Apa, ez nagyon fáj. -nem volt értelme, hogy szóltam. Tovább szorította.

-Mert szerintem soha nem bántottalak. De visszatérve a gyerekre: Ismerem én az ilyen fajtákat. Híres, elkényeztetett kis ficsúr. Azt hiszi mindenkit megkaphat. És mikor elvégezte rajta a munkát, eldobja mint egy rongyot. Nem bízom én az ilyenekben. Legalább valami értelmes, kedves, okos gyereket választhattál volna, ehelyett a híresség-palánta helyett.

-Ő tényleg rendes gyerek. Ismerem őt apa! Soha nem tudna a szeretteinek ártani. És még mindig fáj a kezem. Engedd már el!

-Épp ez az. A szeretteinek. De Te, kis csillagom, csak hogy tudd, nem tartozol a szerettei közé! Egy ilyen híres embernek te sosem fogysz a szerettei közé tartozni! És nem engedem el a karod, mert elmész.

-Hogy mondhatsz ilyet, apa? Honnan tudod, hogy nem szeret? -mondtam, már könnyes szemekkel.

-Mert egy ilyen ember, soha nem szeret bele egy olyanba, amilyen te vagy. Nem találkozhatsz vele! Megtiltom! Nem akarom, hogy rossz legyen az én kis csillagomnak. -majd elengedte a kezem.

-Te vagy a rossz a te kis csillagodnak! -majd felrohantam az emeletre sírva. Nem tudtam, hogy elmondjam-e Niallnek. De szükségesnek éreztem, hogy tudja. Így felhívtam.

-Már is indulok! -mondta, mikor elmeséltem neki mindent, szóról-szóra.

-Szerinted apa nem fog kiakadni, hogy itt vagy? Dehogynem. Jobb, ha nem jössz. Amúgy nem ilyen, de amikor ilyen dolgokról van szó, elmegy az esze. Hagyjuk egy kicsit lenyugodni. -mondtam még mindig szipogva.

-De nem akarok úgy itt ülni, hogy közben tudom, hogy te otthon sírsz és nincs aki megvigasztaljon. Ez nekem is rossz..

-De itt van nekem Lottie. Majd beszélek vele. Te meg menj el nyugodtan valahova a többiekkel. Pihenj egy kicsit!

-Biztos?

-Igen, biztos! -konkrétan elküldtem őt, hogy nincs rá szükségem. De valójában nagyon is volt. Csak meg akartam menteni az irháját, mielőtt apa kicsinálná. Sikerült. Lottiet áthívtam beszélgetni. Nagyon aranyos volt, meghallgatott és megnyugtatott. Szinte most ő volt a legjobb barátnőm, mivel itt még nem nagyon barátkoztam össze senkivel, csak Maryvel. Amint a kishúgom kiment a szobából, felhívtam Maryt, hogy mindent elmondjak neki. Nem volt elérhető. Sem telefonon, sem skypeon, sem twitteren, sem facebookon. Sehol. Úgy gondoltam, hogy akkor elmegyek aludni.

*Egy héttel később*

Sajnos apa miatt le kellett mondanom a hétvégét Niallel, mert anya nem egyezett bele, hogy azt mondjuk Maryhez megyek. Főleg, mert ők nem is voltak otthon. Tehát ez alatt az egy hét alatt nem találkoztam vele. Csak skypeoltunk. De az nem valami jó. Szerencsére most már apa lenyugodott, de még mindig nem bízik benne és nem látja szívesen a házban Niallt. Az a lényeg, hogy egy hét után, végre újra láthatom őt és érezhetem az illatát. Tudom, hogy nagyon hülyén hangzik, de nekem ez az egy hét nagyon sok időnek tűnt. Szóval úgy döntöttünk, hogy majd most bepótoljuk azt a hétvégét. Amiért magántanuló lettem, nem akadályozott a suli, bár így sem hétköznap mentünk, hanem szombaton. 5-re jött értem Niall.

-Szóval, hova is megyünk? -kérdeztem már a kocsiban.

-Titok. Majd meglátod, ha odaértünk!

-De izé vagy! -tettettem a durcit. De közben nagyon izgatott voltam. A szemem be volt kötve, így még csak az utat sem láthattam. De egész végig éreztem a kezét a combomon. Csak egyszer-egyszer vette le, amikor váltott. De mindig visszarakta. Nagyon jól esett. Egy körülbelül fél órás út után megérkeztünk. Egy csodálatos helyre, gyönyörű kilátással és egy csodálatos emberrel. Mivel a megszokottnál melegebb volt, mindketten elmentünk zuhanyozni. Én mentem másodszorra. Mikor kiértem, láttam, hogy Niall nem volt ott. De mikor ledőltem az ágyra, ajtó-nyitó zajokat hallottam. Felhozta a csomagokat, majd ledőlt mellém.

-Már nagyon hiányoztál!

-Te is nekem. -hajoltam fölé, majd megcsókoltam. Kicsit vizes hajam alja az arcát súrolta. Vadul visszacsókolt. Majd fordítottunk, és a hátamra döntött. Ekkor észrevettük, hogy lentről ordibálások hallatszanak. Rajongók. És a rajongók sajtóval jár. Niall odakapta a fejét az ablakhoz.

-Meg adjuk nekik, amit akarnak? -kérdezte kacéran.

-Még szép! -kisétáltunk az erkélyre és szenvedélyesen megcsókolt. Csókunk nagyon hosszú volt, csak a levegőhiány szakította meg. Ezután visszamentünk a szobába, behúztuk a függönyt, majd heves csókcsatába kezdtünk. Elkezdte harapdálni a nyakam. Én a kezeim a nyakában pihentettem. Lehúzta rólam a pólót, majd a hasam kezdte puszilgatni. Lentről fölfelé. Lassan én is lehúztam róla a pólóját. Nem voltak ugyan még kockái, de ahogy végigsimítottam rajta a kezem, éreztem, hogy dolgozik rajta. Nekem így is tökéletes volt. Szép lassan ráeresztett az ágyra. Még mindig csókolt. Idővel a többi ruhadarab is követte pólóinkat a földre. Mikor a bokszerénél tartottam, szembesültem vele, hogy már eléggé izgatott állapotban van. Elkezdte cirógatni a combom, majd szép lassan a dereka a derekamhoz ért. Először kicsit fájt, majd a fájdalomból élvezet alakult ki.

-Szeretlek, Niall James Horan! -mondtam, már a mellkasán feküdve.

-Én is szeretlek, Skyler Blue! -megpuszilta a homlokom, majd lekapcsolta a lámpát és szép lassan elaludtunk.

2 hozzászólás után új rész.!