15. ~ Megbocsájtok!

Másnap reggel úgy ébredtem, hogy a nagy franciaágyban egyedül feküdtem. Tudtam, hogy Niall nem ment el, mert nem tenne ilyet, de azért aggódtam, hogy hol lehet. Mire felöltöztem visszaért. Adott egy csókot.
-Jó reggelt! Hoztam neked valamit.
-Jó reggelt, neked is. Na mutaasd! -majd elkezdtem a hátul lévő kezét szétszedni. Nem sikerült.-Naa, add már ide!
-De türelmetlen itt valaki! Tessék, itt van. Remélem tetszik. -majd egy kicsi rózsát húzott elő, amire rá volt akasztva egy nyaklánc. Nagyon szép volt.
-Niall, ez... ez..
-Nem tetszik? Hozzak másikat? -nézett rám az aranyos, ám kétségbe esett fejével.
-Nem, dehogy is! Ez gyönyörű. Köszönöm. -és adtam egy csókot neki. Összeszedtük a cuccunkat, majd egymás kezét fogva -együtt létünk óta először-, elhagytuk a szobát. Mikor hazamentem, anyám és apám veszekedett. Kicsit fájt a fejem, így beüvöltöttem:
-Még jó, hogy hazajöttem! -mostanában állandóan ez megy. Vagy velem, vagy anyával.
-Jaj, sajnálom kicsim. Milyen volt? Jól érezted magad? -jött oda anya egy nagy puszit nyomva az arcomra.
-Ja igen, jó volt? Nem volt semmi baj? -ölelgetett meg apa is.
-Mindig jól érzem magam, amikor Niallel vagyok. És igen, ha tudni akarjátok, nagyon jó volt. -felsétáltam a szobámba. Kiderült, hogy anyáék azon veszekedtek, hogy anyu megint egy konferenciára fog menni, és azután még egyre. Tehát a jövő héten kétszer fog menni. Mostanában egyre több konferencia gyűlésre megy. Nekem nem stimmel itt valami. Na mindegy. Úgy döntöttem, hogy nem akarom a veszekedést hallgatni, így összepakoltam pár cuccot a táskámba és elmentem itthonról. Nem hoztam el sok mindent, így nem volt pénzem taxira. Úgyhogy busszal mentem. Már elég jól ismertem a busz járatokat és megállókat, így könnyen eljutottam Niallékhez. Csak egy baj volt. Eddig nem volt ott őr, vagyis eddig mindig velük mentem be és ezáltal nem találtam ott egyet sem, most viszont volt vagy hat. Természetesen megállítottak:
-Mit akarsz, kislány?
-Beszélnem kell Niall Horannel.
-Nem fogadnak látogatókat.
-Nem vagyok rajongó. Engedjen be!
-Mindenki ezt mondja. Jól van kislány, ha magadtól nem mész, akkor majd én arrébb teszlek.
-Nem! Niall barátnője vagyok cseszd meg! Engedj már be! -megfogta a kezem és elkezdett húzni. Kicsit ellentartottam, majd mikor megunta, fellökött a vállára és úgy vitt arrébb. Be kellett valahogy jutnom, így elkezdtem ordibálni:
-Niall! Niall! Tegyél már le, te fasz! Niall!
-Engedd el Paul! -hallottam egy rekedtes, ismerős hangot.
-Már is, főnök! Te meg, kicsi lány. Ha még egyszer lefaszozol, páros lábbal rúglak ki. Értve vagyok?
-Hát persze! -kinyitotta az ajtót, majd láttam, hogy aki 'megmentett' az nem volt más, mint Harry. Örültem, hogy bejutottam, de nem örültem, hogy miatta.- Csak te vagy itthon?
-Igen. A többiek elmentek a Nando's-ba. Én nem voltam éhes. Szerencsédre.
-Ö, ja. Szerencsémre..
-Figyelj, én nem szeretném, ha ennyire szar lenne a hangulat köztünk. Oké, hogy én és Niall egy folytában vitázunk, de mi ne tegyük. Kérlek. Nagyon sajnálok mindent és szerettem volna, ha a tegnap este velem lett volna olyan jó, de elbasztam. Tudom. Nem azt kérem, hogy szakíts Niallel, csak hogy bocsáss meg nekem. Nagyon sokat jelentene. Kérlek.
-Tudom, hogy legutóbb azt mondtam, hogy idő kell nekem ehhez, de sajnálom Harry. Még mindig nem megy. Majd ha teszel érte valamit. Valamit, ami több egy monológnál.
-Rendben. -felsétált az emeletre. Én leültem a nappaliba és elkezdtem Tv-t nézni. Furcsálltam, hogy a szüleimnek fel se tűnt, hogy nem vagyok otthon, de se baj. Legalább nem kellett hazamennem. De egy fél óra múlva meg is csörrent a telefonom:
-Hol vagy kislányom? Miért mentél el szó nélkül? -üvöltözött apa.
-Apa, nyugi van. Csak átjöttem Niallékhez.
-Tudtam én, hogy az a gyerek csak a bajt hozza ránk! Gyere haza de most azonnal! Megmondtam, hogy nem találkozhatsz vele, nem?
-Nem apa! Elegem van a folytonos veszekedésből! Hol engem csesztetsz, hol anyát! Már nem bírom! Nem megyek haza.
-Nem feleselsz vissza, nem kötözködsz, hanem hazajössz! Méghozzá két percen belül elindulsz. Elköszönsz szépen örökre és jössz! Nem mész oda vissza többet!
-Nem! Itt maradok, amíg jónak látom. Utálom, hogy mindent megparancsolsz! Mióta ideköltöztünk teljesen más lettél. Egy folytában parancsolgatsz és ha valami nem tetszik, akkor az nem is lehet úgy. Hát nem! Inkább költözök egy albérletbe és megkeresem magamnak a rezsit, vagy megyek utcára, minthogy te minden nap kiossz valamiért! A régi éned sokkal jobban tetszett. Ez a mostani, olyan mintha nem is te lennél! Mintha teljesen más ember lennél, mint az apám! Szeretem Niallt és nem akadályozhatod meg, hogy lássam!
-Kislányom, hogy mondhatsz ilyet?
-Úgy mondhatok ilyet, mint ahogy te mondhattad, hogy nem találkozhatok Niallel. Nekem is kijár a boldogság, vagy nem? Ja várj! Ne is válaszolj! Tudom, hogy nem. Szia! -majd lecsaptam a telefont. Összeestem és sírni kezdtem. Csak azt vettem észre, hogy Harry az egészet látta és hallotta. Szép lassan odasétált mellém, leereszkedett a földre és csitított. Ott ültünk a kanapé előtt, Hazza a hátam simogatta, én meg sírtam, mikor megjöttek a többiek.
-Megjöttüüünk! -üvöltötte Louis.- Ó jaj, mi a baj? -térdelt oda ő is. Niall tök nyugodtan besétált. Mikor meglátott, odanyomta a maradék kaját Liam kezébe és odaszaladt. Természetesen arrébb lökte Harryt és átölelt:
-Mi a baj? Mi történt?
-Apa... -csak ennyit bírtam kimondani- Ugye ideköltözhetek? Mert ha nem, akkor marad az utca..
-Persze, hogy idejöhetsz! Mit csinált?
-Inkább mit mondott? -jött oda Harry ismét- Hallottam amit te mondtál, de apukádat nem értettem..
-Hagyjátok már megnyugodni! Fel van zaklatva, még jó, hogy nem tudja elmondani! -szólalt meg Liam. Teljesen igaza volt. Annyira nem akartam visszamenni se, hogy még a cuccaimat sem volt kedvem áthozni. Liam szavaira Niall felvett és felvitt a szobájába. Lefektetett az ágyra és átkarolt.
-Shh. Minden rendben lesz.
-Remélem.

*Pár órával később*
-Szóval, köszönöm, hogy megnyugtattatok, és hogy befogadnátok, de átbeszéltük Niallel és még nem költöznék ide. Nagyon kedvesek vagytok. -egyenként végig ölelgettem mindenkit, Harryt hagyva legutoljára. Nézve a helyzetem és az ő helyzetét, odasúgtam neki, mikor hozzáértem- Megbocsájtok! -láttam, amint széles vigyorra húzódik a szája. Ezután kisétáltunk Niallel a házból.
-Figyellek, kislány! -szólalt meg Paul nevetve.
-Jól van! -mosolyogtam rá.
-Ez mi volt? -kérdezte Niall már a kocsiban.
-Csak volt egy kis balesetem Paullal. Semmi több.
-Hát jó. Viszont akkor tisztázom a helyzetet apukáddal, jó? -bólintottam. Az ajtónk előtt vettünk egy nagy levegőt majd lassan bementünk. Mikor beértünk a nappaliba, apa lekevert egy pofont Niallnek.
-Apa! Hagyd őt békén! -álltam kettőjük közé, bár nem volt jó ötlet, mert benne volt a lendület a kezébe, így nekem is adott egy pofont- Engem üthetsz, nem érdekel, de Niallt NE! Ő vett rá arra, hogy ma ide visszajöjjek. Vagy egyáltalán bármikor visszajöjjek ide. Neki köszönheted, hogy az édes pici lányod, akit megütöttél, visszajött hozzád. Úgyhogy jobb, ha leszállsz róla, vagy tényleg elmegyek! -emelte a kezét apa és lendített, de egy kéz megállította az arcom előtt. Niall keze.
-Nem bírom, ha nőket bántanak! Akárki legyen az, nem szabad nőt megütni! Nem hagyom. Főleg nem, ha a barátnőmről van szó. Legyen maga az atya úr isten, én akkor is megvédem. -mondta teljes magabiztossággal és nyugodtsággal a hangjában.
-Rendben fiam. Most már megbízom benned. Ezt akartam hallani. Megbocsájtok! -majd elsétált. Ennyi? Ez komoly? Megcsókoltam Niallt, majd felmentünk a szobámba. Kicsit Tv-t néztünk, majd mindketten elaludtunk.

2 hozzászólás és érkezem.!:D