9. ~ Az éjszaka

Bocsánat, hogy ilyen későn hoztam részt, de elutaztam. Most viszont újult erővel belevágok és elkezdek gőzerővel írni. Remélem tetszeni fog.! :D♥


                                                    ~



Niall nagyon beindult. Először csak szóval akarta leszedni rólam:
-Harry bazdmeg szállj le róla! Nem hallod? Szállj már le róla! Ha nem hagyod békén akkor kénytelen leszek én leszedni róla, úgyhogy hagyd őt békén, most! -Harry figyelembe se vette amit magyaráztak neki. Csak simogatott tovább. Amikor már eléggé csúnyán beszélt hozzá Niall, úgy gondolhatta, hogy csak azért sem hagyja abba, mert elkezdett a melltartóm felé közeledni.
-Niall. Féltékeny vagy, amiért nem veled van? Mert akkor ez van. Fogadd el. Ő az enyém! -majd megpróbálta kikapcsolni a melltartóm. Hirtelen kiszedtem a kezem a szorításából, hogy megállítsam, de ekkor újra lefogott. Majd visszatért a kapocshoz, amit nagy nehezen ki is nyitott. Ekkor már nem bírtam:
-Niall szedd le rólam! Kérlek segíts! Szedd már le rólaam! -és itt el is törött a mécses. Sírni kezdtem. Sőt, zokogni. Soha nem láttam se Harryt se Niallt ilyen állapotban. Niall odajött Harry hátához és belemarkolt a hasába. Lehúzta a földre és belerúgott egyet a tökébe. Én amint Harry már nem volt rajtam, odaszaladtam Liamhez. Átöleltem és sírtam. Soha nem éreztem még ilyet. Egyszerre voltam ilyedt, dühös és hálás. Niall már nagyon sokat rúgott Harry hasába, mikor Zayn közbelépett.
-Hé, haver. Hagyjad most már. Szerintem rájött, hogy hülye volt. Nem kell ennyire megverned, hisz barátok vagytok. Tudod, hogy szokott hülyeséget csinálni..
-Igen tudom, de nehogy már ne vegye észre, ha egy lány nem akarja! Nem szabad velük így bánni. Utálom mikor valaki így viselkedik. És pont tőle nem vártam volna.. -ezzel otthagyta a földön fekvő Harryt. Azért kicsit már sajnáltam, hogy ennyit belerúgott, de mondhatni, hogy megérdemelte. Odajött hozzám és átölelt. Elvitt a konyhába, hogy csináljon nekem egy teát.
-Jól vagy? Nem csinált semmit?
-Jól vagyok. -na ezt még én sem gondolhattam komolyan- Köszönöm, hogy segítettél. Ha nem szeded le, akkor nem is tudom meddig jutott volna.. Már a melltartómat is kikapcsolta!
-De ugye mást nem csinált? Amúgy ez csak természetes.
-Nem, mást nem. És egyáltalán nem természetes. Látod, hogy a többiek is csak ott álltak..
-Azok a többiek. De legalább Liam megvigasztalt.
-Igen. Ugye Lottie nem volt ott?
-Nem. Ő Louis-val beszélget. Miért?
-Mert ő szerelmes Harrybe, én meg nem szeretném hogy ilyeneket lásson...
-Értem. De biztos minden rendben?
-Igen, biztos. Bár nem szeretnék így kocsiba ülni..
-Akkor aludjatok itt!
-Nem baj?
-Szerinted akkor felajánlottam volna?
-Jó, oké. Akkor felhívom anyut. Pillanat. -anya beleegyezett. Bár nem tudja, hogy mit csinált Harry, mert ha tudná, biztos nem hagyná. Én Niallnél alszok majd, Lottie pedig Harrynél. Nem akartam hagyni, de akkor megtudta volna, hogy mi történt. Mikor a lefekvéshez készülődtünk láttam, hogy Lottie elég lazán mászkál. Szóltam neki, hogy kicsit öltözhetne feljebb egy fiú-házban, de rá se hederített. Tovább mászkált egy bugyiban és melltartóban. Zuhanyoztam, majd bementem Niall mellé. Már egy fél órája, hogy aludtunk és egyszer csak sírás hallatszott. Lottie sírása. Mondanom sem kell, hogy mennyire mérges lettem, mert tudtam, hogy Harry szobájában alszik. De a dühösségem mellé még egy kis kétségbeesés is társult. Kipattantam az ágyból és átrohantam. Niall lassan követett engem. Mikor beértem a szobába láttam, hogy Lottie az ágy előtt gubbaszt és sír. Harry pedig az ágy másik végében kuporog.
-Mi történt? Lottie jól vagy? -térdeltem le mellé. Elég gázos helyzet volt, mert mindenki fél pucéran egy szobában. Niall odament Harryhez és kérdezgette, hogy mi történt. Én Lottiet próbáltam nyugtatgatni és kiszedni belőle, hogy mit csinált Harry. Nem jártam nagy sikerrel. Megnyugodni megnyugodott, de semmit nem szedtem ki belőle. Ahogy láttam, Niallnek nagyobb szerencséje volt. Lottiet lefektettem az ágyra és elaludt.
-Harry. Nagy kérés lenne, hogy ne aludj az ágyadban? Nem szeretném, ha Lottienak reményei lennének feléd. Kösz. -majd kisétáltam. Láttam, hogy Harry a kanapéra feküdt, Niall pedig jön utánam. Befeküdtem az ágyába és vártam, hogy elmesélje mi történt. De nem szólt semmit, csak nézett rám.
-Na? Mi volt?
-Hát, elvileg úgy volt, hogy Harry az ágyban feküdt, mikor Lottie beállított a fürdőből ugye félmeztelenül. Mint tudjuk, Harry nem nagyon tud uralkodni magán, de ez esetben nem úgy, mint veled. Lottie ráült a derekára, mert Harry háton feküdt és mondta neki, hogy.. öö.. na szóval, hogy csinálják Azt.
-Mi? Lottie ilyet mondott?
-Ezt mondta Harry. Nem tudom, hogy ez mennyire igaz.. Na szóval, ezután meg akarta csókolni Harryt, de ő ellökte magától és az ágy másik szélébe esett. Még mindig vissza akart menni, de Harry azt mondta, hogy ő nem akarja ezt, mire Lottie megfogta az alsógatyáját és elkezdte húzni. Nem akarta őt bántani, de nem hagyhatta, hogy ezt csinálja, így ellökte magától. De most nagyobb erővel és így került Lottie az ágy elé. Azután azt mondta neki Harry, hogy ő nem olyan, mint te. Egy az, hogy túl fiatal, a másik pedig az, hogy ő.. téged szeret. Ezt mondta neki. Erre meg elkezdett sírni és már mi is ott voltunk.
-Nem tudom ebből mennyi igaz, de oké. Amúgy meg nagyon szerethet, ha azt csinálja, amit csinált.
-Ezt nem lehet tudni. Viszont a jó hír, hogy lehet, hogy Lottie ezután nem lesz belé szerelmes.
-Dehogynem. Ahogy ismerem, reggelre elfelejti ezt és csak az marad meg, hogy vele aludt egy szobában..
-Hát az úgy szép. Na aludjunk. -ledőlt az ágyra és én meg mellé.
-Jó éjszakát! -adtam egy puszit az arcára, majd elhelyezkedtem és próbáltam elaludni. Több kevesebb sikerrel. 1 órás szenvedés után sikerült elaludnom. De nem tartott sokáig, mert rémálom gyötört és muszáj voltam felkelni. Csak annyit láttam mikor kinyitottam a szemem, hogy Niall ott ül törökülésben és engem néz.
-Mi az? Felébresztettelek?
-Nem. Csak aranyosan aludtál. Aztán történt valami és hirtelen olyan voltál, mint aki fél valamitől. Megböködtelek és felkeltél.
-Ö, csak rémálmom volt. De én miért alszok aranyosan?
-Hát nem tudom. Csak tetszik. És mi volt az a rémálom?
-Megint Harry. Újra álmodtam az egész mai cirkuszát. Mind a kettőt. Pont ugyan olyan volt, mint amikor ott ültem alatta.. tehetetlenül. Szörnyű volt. -pár könnycsepp gyűlt a szemembe.
-Jaj ne sírj! Csak álom volt! Semmi baj! -átölelt és megpuszilta a homlokom. Beszélgettünk még egy kicsit, majd ismét eszembe jutott az eset.
-Most miről ugrott be?
-A macska nyávogásáról. Én is majdnem ilyen kétségbeesett hangon üvöltöztem, hogy segíts..
-Dehogy is! Te sokkal erőteljesebb voltál. Akarattal teli, bátor lány. -megfogta a szemembe lógó haj tincset és a fülem mögé rakta- Egy gyönyörű, bátor lány! -majd megfogta az arcom és közeledtünk egymáshoz. A végén már összeért az ajkunk. És megcsókolt. Egy szenvedélyes csók volt, nem olyan, mint Harryé. Ez valahogy más volt. Éreztem, hogy ezt mindketten akarjuk és szívből jön. A pillangók is bizonyíthatják, akik a gyomromban repkedtek, míg tartott. Csókunkat csak a levegő hiány szakította meg. Ezután nem kellett egyikünknek sem szólnia semmit, csak ledőltünk az ágyra és aludtunk tovább. Azzal a változással, hogy most már a fejem Niall csupasz mellkasán feküdt, ő meg átkarolt engem. Éreztem, hogy ebből nem lesz csalódás. Szeretem Niallt és ahogy látszik, ő is szeret engem.