16. ~ Minden tökéletes

Na elnézést a késői érkezésem miatt, de ugye elkezdődött a suli, és új suliban vagyok, ezért fel kell hoznom magam. Elő fog fordulni, hogy emiatt hozok későn részt. Na csak ennyit akartam, tartom magam az ígéretemhez, nem dumálok itt nektek fölöslegesen. Pusszancs.:D    ~S.


                                                   ~


Másnap a telefon csörgésére keltem fel.
-Haló? Skyler? Nem úgy volt, hogy ma bejössz a suliba, hogy tudjunk beszélni? Itt várok a büfé előtt! -üvöltözte mérgesen Mary.
-Hány óra van? -mormogtam álmosan.
-Hogy hány óra van, kedveském? Kileeenc. És neked már itt kéne lenned, előttem!
-Juj, basszus! Tényleg! Ma kedd van.. Sietek, puszi! -szakítottam meg a vonalat. Annyira hevesen öltözködtem, hogy észre sem vettem, hogy Niall nincs itt. Az ágyam üres volt, miután kikeltem. Gyorsan elkészültem, majd lementem, mikor apa megállított:
-Állj csak meg, kislányom!
-Apa, sietek! Mit tettem már megint?
-Erre biztos van időd. -csapkodott egy borítékot a tenyerébe- Tudtam én, hogy az a Niall gyerek nem rendes! Nem olvastam el ugyan, de sejtem mi áll benne. Még kora reggel távozott. Csak ezt hagyta itt neked. -átadta a levelet és én félőn nyúltam utána.
-Apa... biztos csak egy semmiség! Valószínűleg behívták a stúdióba, vagy valami riport... -nyugtatgattam apát, bár nem tudtam valójában én sem, hogy miket beszélek- Na megyek. Szia! -a borítékot bevágtam magam mellé a kocsiba és elindultam a régi sulimba. Sokan nem nézték jó szemmel, hogy jövök. De volt olyan is, aki egészen megörült jelenlétemnek. Mary a büfé előtt várt, ahogy mondta. Épp egy lyukas órájuk volt. Elmeséltem neki mindent, majd a levelet szorongatva ültem.
-Nyugodj meg, aki ilyeneket csinál, az biztos nem egy levélben szakít. Na meg, amennyire én ismerem Niallt, ő nem ilyen.Ahogy mondtad, biztos csak valami riport, vagy stúdió. Ne aggódj!
-Ha te mondod, akkor elhiszem! -öleltem át. Kicsit még beszélgettünk, mikor megjelent Dustin. (Ha már elfelejtettétek volna, akkor az a srác, akivel együtt dolgozott Skyler és Mary. Valamint, akit Skyler lerázott Harry miatt) Megölelgette Maryt, fene tudja miért, de miután elmentem, nagyon jóba lettek.
-Sziaaa Skyleer! Milyen jól nézel ki! Azt hittem, már nem foglak viszont látni, de nagyon örülök, hogy tévedtem! -ölelt meg engem is. Leült mellénk, majd beszélgettünk tovább. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a keze a vállamon landolt. Megfogtam és 'lesöpörtem'. Majd újra és újra a vállamra rakta a kezét. Mikor felálltam, hogy vegyek valami innivalót, átkarolta a derekam. Eddig nem akartam bunkó lenni, de itt elszakadt az a bizonyos cérna.
-Dustin. Szállj már le rólam!
-Nem utasíthatsz el kétszer. Engem nem!
-Akkor nagyon figyelj: Nem érdekelsz!
-De miért? -húzott magához közelebb.
-Mert, csak!
-Ez nem válasz. -még egyel közelebb húzott.
-Van barátom, Dustin!
-Ja, hallottam. Az az énekes kisgyerek. -ért össze testünk. Kicsit hasonlított a Harrys helyzetre, csak itt az volt a különbség, hogy azért nem bírtam szabadulni, mert túl erős volt, és nem azért, mert alatta ültem.

*Niall szemszöge*
Reggel nagy fájdalommal, de el kellett mennem Skylertől, mert behívtak egy megbeszélésre. Hagytam neki egy levelet, hogy ne vegye rossz néven, hogy elmentem. Nem bírtam figyelni az értekezletre, mert egész végig ő járt a fejemben. Mikor végeztem, egyenesen a házukhoz rohantam. Azt mondta apukája, hogy nincs otthon. Kicsit aggódtam, így rákérdeztem hol van. Azt mondta, visszament a régi sulijába. Visszament? Minek? Nem azt mondta, hogy ott nem szerették? Na mindegy is, kocsiba ültem és mentem. Mikor beértem, már a portánál hallottam a hangját. Elég fura beszélgetést hallottam.

-Dustin. Szállj már le rólam!
-Nem utasíthatsz el kétszer. Engem nem!
-Akkor nagyon figyelj: Nem érdekelsz! -mentem a hang irányába.
-De miért?
-Mert, csak!
-Ez nem válasz. -még mindig csak a hang után tudtam menni.
-Van barátom, Dustin!
-Ja, hallottam. Az az énekes kisgyerek. -na itt már nagyon érdekelt, hogy mi folyik itt.
-Nem kisgyerek, és én szeretem őt! -jó volt hallani, de tényleg nagyon aggódtam.
-Bla, bla, bla.. tudod, mennyire gyönyörű vagy? -értem végre a büfé hátuljához. Az a Dustin nevezetű gyerek pont úgy szorította Skyler karját, mint Harry azon az estén. Láttam rajta, hogy nagyon megviseli. Már csak azért is, mert az egy szörnyű emlék, nem szívesen emlegetjük, na meg mert van egy barátja. Sky pont megszólalt volna, mikor közbe vágtam:
-Pont, mint az öklöm, nem? -és behúztam neki egyet. Kicsit fájt, de megérte. Skyler odaszaladt hozzám, könnyes szemmel, majd átölelt. Bele súgta a fülembe:
-Nem történt semmi!
-De, de, nagyon is! Ez a srác rossz emlékeket hozatott veled újra elő.
-Pont, mint Harry.. -gördült le egy könnycsepp bársonyos arcán.
-Gyere, menjünk! -megfogtam a kezét és kivezettem az épületből- Olvastad a levelem?
-Nem. Nem mertem.. Azt hittem, hogy.. á, semmi!
-Mondjad csak.
-Azt hittem, valami rossz lesz benne..-ennek hallatán félreálltam az autóval, majd megfogtam a kezét, szemébe néztem és mondtam:
-Skyler Blue. Te vagy a legcsodásabb dolog az életemben. Nem is tudom hogyan meghálálni Harrynek, hogy abba a kabinba szállt be! Soha nem gondoltam, hogy egy ilyen gyönyörű, kedves, csodálatos ember mellett lehetek. Nagyon szeretlek. Sőt, Imádlak! -megcsókoltam, majd továbbhajtottam- Mellékesen a Harrys részhez: Nagyon haragszom rá még mindig. Nagyon sok vitánk van, de nem fogok neki egy hamar megbocsájtani.. -hozzánk jöttünk. Úgy gondoltam, most jót tenne neki, ha egy vidám környezetbe kerülne. Ha leszámítjuk azt, hogy Harryvel vitázunk, akkor ez tényleg egy nagyon vidám hely.

*Skyler szemszöge*
Kicsit bántott, hogy Niallék még mindig vitáznak, de nem tudtam ellene semmit tenni. Mindig szívesen voltam a fiúkkal, így örültem, hogy nem haza visz, apám és anyám kellemes társaságához. Jut eszembe, anya nincs is otthon! Megint egy konferencián van. Még mindig fura, hogy pont őt hívják mindenhova, de kezdem megszokni. Írtam is neki egy smst-t, hogy szóljon apunak, nem megyek haza. Remélhetőleg meg is teszi. Mikor beléptünk a házba, Niall üvöltött egyet:
-Megjöttünk!
-Mi az, hogy jöttünk? -rohant le a lépcsőről Louis. Majd mikor meglátott, felkiáltott egy 'Jaaa'-t, majd megölelgetett. Liam és Zayn a nappaliban ültek, őket is köszöntöttem, majd leültem melléjük. Éppen a híreket nézték. Chicagórol volt szó. Figyelmesen követtem, mit is mond a csaj.

'A Chicagói Northolland Gimnázium kigyulladt. Szerencsére senkinek sem esett baja, bár állítják, mióta elment az előző igazgató, minden rosszabb. 'A mostani diri nem csinál semmit. Az ajtók is teljesen szét voltak, nem volt tűzjelző, mert elromlott és nem csináltatta meg, a vészkijárati ajtók meg be voltak ragadva és alig tudtunk kimenekülni mind a 800-an.' Nyilatkozta az egyik diákja a giminek. Reméljük itt is minden helyre fog jönni, és az igazgató végre észbe kap. Köszönjük figyelmüket, Alisha Mccelroy voltam, a külföldi hírekkel. Viszont látásra!'

-Ezaaaz! Végre már.
-Kigyulladt egy iskola! Ezt most miért mondod? -nézett rám értetlenül Liam.
-Tudod, ez az iskola volt apám régi iskolája. Ő volt a régi igazgatója, aki jobbá tette a sulit. Csupa hülye ember járt oda. Minden második srác kikezdett velem, mert "Én vagyok a diri lánya" címszó alatt, jó volt megszerezni még egy prédát. Hát engem nem sikerült egyiknek sem. Hálát adok az istennek, hogy kirúgták onnan apát, mert így megismerhettelek titeket! -széles vigyor ült ki mindannyiunk szájára.
-De egy valaki még hiányzik.. -szólalt meg Zayn.
-Majd beköszönök neki.
-Rendelsz pizzát, Louis? -vágott közbe Niall. A kis éhenkórász már megint éhes volt. Nem csoda. 3 óra volt, és még senki sem ebédelt. Így kell ezt! Lou kapta is elő a telefonját és pötyögött, majd mikor vélhetően felvették, kiment, ne zavarjuk meg. Zayn is követte. 20 perc sem telt bele, már itt is volt a kajánk. Gyorsan befaltuk, majd mindenki elment délutáni sziesztára. Niall az ágyra dőlt, majd mutogatott a mellette lévő helyre. Odakuporogtam mellé, mert annyira szétterpeszkedett, hogy nem igazán fért ott el normálisan egy ember.
-Tudod, arrébb mehetnél egy kicsit..
-De szerintem minden tökéletes.
-Ezt hogy érted? Nem férek el, hahó!
-Úgy, hogy egy csodás lánnyal vagyok, aki mellett marad mindig! Amúgy meg, nem muszáj az ágyon feküdnöd. Tudod, hogy rajtam is lehet a fejed..
-Jóó! -kihasználtam a lehetőséget és odaraktam fejem a mellkasára. Még mindig nagyon kényelmes volt. Szegényke hamar bealudt, mert korán kelt, én viszont szomjas lettem. Nem találtam semmilyen iható anyagot a szobájába, így lebaktattam a földszintre. Ám a konyha előtt meg kellett, hogy álljak.
-Tudod, pont összejött volna a lánnyal a randi, erre mikor jövök le, mit hallok? Skyler hangját. Felhívtam a csajt és lemondtam a találkozót, mert nem voltam rá képes. Annyira régen láttam ilyen közelről Skyt, és mégis még mindig kötődöm hozzá. Megnéztem, hogy most hogy néz ki, de semmit nem változott. Ugyan olyan szép maradt, és a hangja még mindig annyira édes, mint a méz. Nem tudok tőle elszakadni.. -mormolta Harry egymás után a szavakat.
-Pedig el kéne. Látod, hogy milyen boldogok Niallel.. -szólalt meg Zayn.
-Látom, de nem megy. Az ő hibája.. túlságosan megfogja az embereket..
-Sajnálom.. -léptem be, mert már nem bírtam tovább hallgatni. Tudom, hogy nem kéne, de megöleltem- Mondtam, hogy megbocsájtok, te meg így kezeled? Bevallod Zaynnek, hogy szeretsz? -mondtam, mintha Zayn itt sem lenne.
-Magatokra hagylak titeket, jó?
-Nem, várj! Csak vízért jöttem. Aztán megyek is! -töltöttem egy pohár vizet- Sziasztok!
-Várj egy picit! -szólt utánam Zayn- Beszélnünk kéne..

2 Hozzászólás és érkezem.! :D