19. ~ Emlékezet

Már egy hete kómában van Skyler, de még mindig nem tudni semmit. Elméletileg, az orvosok azt mondták, már csak mesterséges altatásban van, mert nem tudják pontosan, hogy lesz-e valami maradandó vagy ideiglenes baja. A legtöbb szabadidőmet itt töltöm mellette, és ez felkapta a sajtó figyelmét. Egy folytában zaklatnak, hogy kivel, és mi baj van.. Kezd nagyon idegesíteni. Harryvel viszont újra egyre többet vitázunk, mert mindkettőnk a másikon vezeti le a feszültséget. Egyik nap már majdnem össze is verekedtünk, de szerencsére Lou és Liam leállítottak. Eleanor és Danielle is sokat jár be a kórházba, de a legtöbbször azért, hogy nekem hozzanak enni, inni vagy megnézzék jól vagyok-e. Nem igazán vagyok hajlandó elmozdulni Skyler ágya mellől, csak ha nagyon muszáj. Ma már vasárnap van. Vasárnap délelőtt, de még nem jött be egy orvos sem. Majd hirtelen berontott egy orvos.
-Vigyázzon, fiatal ember. Most felébresztjük.
-Nem lesz semmi baja?
-A kivizsgálások alapján nem. De nem tudhatjuk biztosra. -fogott egy tűt, és beleszúrta a karjába. Biztos valami ébresztő szer, vagy nem tudom, de ezután kimentek, és azt mondták, ha nyitná ki a szemét, rögtön csipogjak. Az első dolgom az volt, hogy felhívtam Louist:
-Louis, gyertek be! Gyorsan!
-Miért? Mi történt? Baj van?
-Nem, nem. Csak gyertek már! Fel akarják ébreszteni.
-Ez esetben szia! -lecsapta a telefont. Leültem az ágy szélére, és vártam. Már 10 perce kimentek az orvosok. Miért nem kel még föl? Nagyon izgultam, de emellett aggódtam is. A fiúk egy negyed óra alatt beértek. Ekkor még mindig nem ébredt fel. Már nagyon ingerült voltam. Odasétáltam a legérettebbhez a csapatban, majd üvöltözni kezdtem:
-Liam, miért nem kel már föl? Miért? Még a hívásom előtt adták neki a gyógyszert, miért nem használ? -folyt végig egy ártatlan kis könnycsepp az arcomon.
-Nyugalom, Niall. Biztos idő kell, hogy hasson. Látod? Már mocorog.
-Mi? -kaptam oda a fejem. Nagyon nagy boldogság fogott el, mikor láttam, hogy kezdi kinyitni a szemét. Gyorsan csipogtam az orvosra, és két percen belül már itt is voltak. Megvizsgálták, és azt mondták, hogy minden rendben. Kimentek. Odaültem mellé, majd megakartam csókolni, de ekkor elhúzódott:
-Ki vagy te? És ti? -mutatott végig a fiúkon- És miért vagytok itt?
-Ne-nem emlékszel rám? -mondtam a könnyeimmel küszködve.
-Kéne? -nem bírtam ki. Felálltam, majd üvöltöttem egyet.
-Liam hívd az orvost! Azt mondták nem lesz semmi baja! -iszonyatosan nagy fájdalom mart belülről. Az orvos megérkezett, de én kimentem. Nem voltam képes arra, hogy végignézzem azt, mikor kimondja az orvos, hogy nem emlékszik semmire. Leültem a folyosón egy székre, arcomat a kezembe temettem és sírtam. Majd nyitódott az ajtó. Az orvos jött ki, őt pedig Harry követte. Leült mellém. Fejemet nem hajtottam fel.
-Sajnálom Niall, de semmire nem emlékszik. Egyedül annyit tud, hogy ki ő. Semmi többet.. -felnéztem, hogy a szemébe nézhessek. Az övéi is könnyesek voltak.
-És ez így marad? Végleges?
-Elméletileg nem. -szörnyű fájdalom mardosott. Igaz, hogy jobb így, mintha nem lenne, de akkor is szörnyű, hogy nem emlékszik rám. Felálltam, majd bementem hozzá.
-Ígérem, hogy vissza fog jönni az emlékezeted. Ha máshogy nem, akkor újra átéljük az összes együtt töltött percet. Az összeset. -adtam egy puszit a homlokára, és Louishoz fordultam- Add a kocsi kulcsot.
-Nem hiszem, hogy ilyen állapotban vezetned kéne, Niall.
-Add már ide! -kiszedtem a kezéből, majd elmentem. Hazajöttem néhány cuccáért, majd leragadtam a nyakláncánál. Annál a nyakláncnál, amit még én adtam neki, az első együtt töltött hétvégénél, az első fantasztikus éjszakánál, amit az apai szigor után csináltunk. Akaratlanul is elkezdtem sírni. Nem lehet igaz, hogy nem emlékszik azokra a percekre, órákra. Egyszerűen nem bírom elhinni..

*Skyler szemszöge*
Nem tudom ki ez a srác, aki ígérget itt nekem minden szart, de elég ijesztő. Ahogyan ordibál a többiekkel, az meg bunkóság.
-Biztos, hogy nem emlékszel Niallre? -kérdezte a cuki, göndör srác, miután kiment a szőke, ijesztő.
-Jó lenne tudni, hogy ki az, mert akkor elmondhatnám, hogy emlékszem-e rá. És ti kik vagytok?
-Ő az, aki most ment el nemrég. Mellesleg, én Harry vagyok. -emeltem a kezem, hogy fogjunk kezet, de ő inkább megölelt. Kicsit közvetlen, de ha úgy vesszük, akkor ismerjük egymást, méghozzá nagyon is jól, csak én nem emlékszem rá.
-Louis vagyok. Örülök, hogy jól vagy. -jött oda az, aki annak a Niall nevezetű gyereknek odaadta a kulcsait. Ő is megölelt.
-Zayn vagyok. -egy felzselézett hajú, rossz fiúnak tűnő srác jött megölelni.
-És én lennék Liam. Tudod mennyire megijedtem, mikor legurultál a lépcsőn? De legalább nincs semmi komoly baj, mert az emlékezeted vissza fog térni. -ölelt meg végül az utolsó ember is. Nem tudom ki az anyám és apám, de kicsit furcsának találtam, hogy nincsenek itt, úgyhogy rákérdeztem.
-Nagyon köszönöm srácok, hogy ilyen kedvesek vagytok, de hol vannak a szüleim?
-Nos, az apukád azt mondta, hogy nem akar téged ellátni, mivel állandóan ellene voltál, és itt az eredménye, az anyukád meg jönne, csak az apukád nem engedi. -mondta Liam.
-Miért lettem volna én állandóan ellene?
-Hát, nem hiszem, hogy így eszedbe fog jutni, de egyszer még voltál is nálunk úgy, hogy sírtál, zaklatott voltál és azt mondtad, hogy odaköltözöl, mert apukáddal állandóan veszekedtek, és hogy megtiltotta, hogy találkozhass Niallel és velünk.
-És odaköltöztem?
-Nem, mert megbeszéltétek Niallel, hogy majd ő beszél apukáddal, hogy ő nem akar neked rosszat. Mert ugye mindig arról ment a vita, hogy apukád nem bízik Niallben. -mondta most már Harry. Nem is értem miért nem vele járok, mert ő sokkal aranyosabb, kedvesebb és nem ijesztett meg. Van barátnője? Vagy nem jöttem/jövök be neki? Vagy én nem is értem..
-Öhm.. emlékszem...
-Mennyire? -kérdezték hirtelen, teljesen egyszerre.
-Csak annyi, hogy apuval minden nap volt valami vitánk. És, hogy rosszban vagyok vele. De semmi több. És mikor mehetek haza?
-Még egy hétig bent tartanak, aztán kiengednek. De mi most megnézzük, Niall nem csinált-e valami hülyeséget. Ki marad? -szólalt meg végre Zayn is.
-É..
-Maradjon Harry. -vágtam Louis szavaiba.
-Biztos? -kérdezte Liam felhúzott szemöldökkel. Kicsit vicces volt, így kuncogtam egyet, majd válaszoltam.
-Igen. -kimentek a többiek, Harry leült egy székre. A szoba jó távoli pontjába. Ennyire nem szeret?- Gyere nyugodtan ide. -mutogattam a székre.
-De..
-Nincs de. -szép lassan idesétált, és leült. Beszélgettünk. Valamit nem mondott el, de nem éreztem bajnak. Majd ha eljön az ideje, úgy is megtudom. Kb egy fél órája mentek el a fiúk, de nem jöttek vissza.Úgy döntöttem, hogy pihenek kicsit. Lehunytam a szemem, elhelyezkedtem, és megpróbáltam elaludni. De nem sikerült. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy Harry miért nem kedvel engem. Olyan rideg velem.
-Harry?
-Igen?
-Van barátnőd?
-Nincs..
-Akkor miért vagy velem ilyen rideg? Miért viselkedsz velem úgy, mintha nem lennénk jó barátok?
-Mert te Niall barátnője vagy.
-És? Louisnak is van barátnője, nem? Mégis jó fej velem, és ő is tudja, hogy együtt vagyunk. Ha egyáltalán igaz, amit mondtatok... És amúgy meg egyenlőre megijeszt Niall. Olyan ingerült volt..
-Csodálkozol? Egy hete kómában voltál, és saját magát okolta emiatt. Na meg, már vagy 2 hónapja együtt vagytok.
-Miért okolta saját magát?
-Mert ő elcsúszott a stúdió előtt, behozták a mentősök, eszméletlen volt, te pedig ezért rohantál magassarkúban a lépcsőn, és ezért csúszott ki a lábad. Azaz ezt úgy fogta fel, hogy hogyha jobban vigyázott volna, akkor most te teljesen jól lennél. És ne félj tőle. Nagyon érzékeny és kedves fiú.
-Értem. De eltértünk a kérdésemtől. Miért vagy velem ilyen? Az senkit nem érdekel, hogy Niallé vagyok. Lásd, Louis.
-De ez más, Skyler.
-Miben?
-Hát tudod, valamit nem mondtam el...

2 Hozzászólás és új rész.!♥