22. ~ Muszáj megint?

-Nem, én nem akarok veszekedni, csak azt szeretném, ha ezt a pár hetet teljesen le tudnánk zárni. -néztem reménykedő tekintettel Niall szemébe.
-Le tudjuk zárni, Sky. Ha meg nem, akkor az Harry hibája.
-Niall, én nem kérem, hogy felejtsük el ezt az egészet, mert tudom, hogy lehetetlenség lenne. Én csak azt kérem, hogy ne okold érte Harryt. Nem csak az ő hibája. Ebben hibás vagyok én is és te is, pont annyira, mint Harry.
-De mégis miért? Miért véded őt, Skyler?
-Nem védem. Csak azért te is tehettél volna többet értem annál, hogy itt ülsz a szobádban. Én meg azért vagyok hibás, mert nem hallgattam Louisra. Pedig ő is és Harry is megmondták, hogy igaz, amit a kórházban mondtak.
-Mégis mit kellett volna tennem? Minden egyes percben ott volt melletted Harry.
-Több időt tölteni velem, Harryt meg el lehetett volna küldeni. De tudod mit? Zárjuk le. Nem akarok veszekedni. Csak azt szerettem volna, ha ez nem lenne a kapcsolatunk terhére. De úgy látszik, itt már több van, minthogy én Harryvel voltam. Téged már régen más zavar sokkal jobban. -megfordultam, és kisétáltam a fürdőbe.
-Ne, Skyler! Sajnálom. Nem így akartam... -hallottam mit mond, de nem érdekelt. Csak készülődtem a lefekvéshez. Mikor teljesen kész voltam és visszamentem a szobába, láttam, hogy Niall alszik. Bebújtam mellé és próbáltam én is aludni.

*Niall szemszöge*
Egyáltalán nem így akartam Sky-yal beszélni, de valahogy kijött. Nagyon megbántam, és tudtam, hogy őt is megbántottam. Lehet, hogy igaza van. Lehet, hogy ez már nem arról szólt nekem, hogy ő Harryvel volt, hanem Harryről. Szimplán nem tudtam eldönteni, hogy mérges vagyok rá, vagy csalódtam benne. De róla szólt. És teljes mértékben megbántam mindazt, amit Skyler fejéhez vágtam. Nem ezt érdemli.
Mikor bebújt mellém, olyan melegség öntött el. Azt hittem, hogy nem fog mellettem aludni, de mégis bejött. Annyira szeretem, hogy az leírhatatlan. És én rögtön az első éjszakán megbántottam. Gratula. Éreztem, hogy nem alszik, csak próbál. Így muszáj voltam neki elmondani mennyire szeretem.
-Sajnálom Sky. Nem akartalak megbántani. Nagyon szeretlek.
-Semmi baj, Niall. Tudom, hogy nem direkt csináltad. Én is szeretlek. -átkaroltam derekát, adtam neki egy puszit, majd megpróbáltam én is elaludni.

*Harry szemszöge*
Tudtam, hogy elfog jönni az a nap, amikor Sky visszamegy Niallhöz. De miért ilyen hamar? Miután átvittem a maradék cuccát is, lementem a nappaliba. Louis valami filmet nézett, így beültem mellé.
-Mit nézünk?
-Nem tudom. Liam kezdte el nézni, de elment. Figyelj, ez most mi volt? -lehalkította a Tv-t, majd felém fordult.
-Mi mi volt?
-Hát hogy hogy Sky visszament Niall szobájába?
-Tudod, az egész a pikniken kezdődött. De nem lehetne, hogy ezt majd holnap beszéljük meg, amikor Skylerék is akarják?
-Nem Harry. Mondjad csak.
-Jól van. Amikor kergetőztünk Skylerrel, akkor véletlen megfogtam a csípőjét. Ott, ahol nem kellett volna.
-Miért, az hol van?
-Tudod, volt az a buli, mikor én és Skyler.. vagyis én Skylert.. szóval majdnem..
-Igen, tudom.
-Na szóval pont ott. És erről neki eszébe jutott minden. Ezután megkérdezte, hogy miért nem mondtam el neki ezt az egészet. A válaszom az volt, hogy próbáltam, de nem hitte el. Mondta, hogy nem csak próbálnom kellett volna, hanem tennem. És utána megkérdezte: 'Akkor miért nem segítettél, hogy emlékezzek Niallre? Láttad mennyire szenved! Te meg az első próbálkozás után feladtad, és inkább rám nyomultál!' A válaszomat meg sem várta, felpofozott mondta hogy 'Én hülye meg hagytam.' és odaszaladt Niallhöz.
-Sajnálom Harry, de igaza van. A cuccokkal nem sikerült emlékeztetni, és ezután te feladtad, azaz kihasználtad a helyzetet, és rányomultál. Te tiszta lappal indultál, így könnyű! De tudod, hogy Niall csakis magát hibáztatta az egészért? Törődtél vele akár egyszer is, amíg Skyler veled volt? Eszedbe jutott, hogy ő szenved? Mert ha igen, akkor csak egy önző állat vagy, viszont ha nem, akkor meg csak szimplán kihasználtad az egészet. -fölállt, és elsétált. Teljesen igaza van. Egyszer sem gondoltam arra, hogy Niall rosszul van. De amikor én voltam szarban és ők voltak boldogok? Jó, ez egy más helyzet. Belátom. Aj, hogy lehettem ennyire bunkó és önző?
Felmentem aludni. Nem bírtam tovább ezen gondolkozni, mert a végén még felemésztett volna a bűntudat. Igen, bűntudatom volt, mert kihasználtam a helyzetet, pedig nem lett volna szabad.

*Skyler szemszöge*
Másnap korán reggel keltem. Az órára néztem. 6:40-et mutatott. Soha nem szoktam ilyenkor felkelni. Óvatosan kibújtam Niall karjából, ügyelve arra, hogy ne ébredjen fel. Halkan felöltöztem, majd lementem a konyhába. Azt hittem senki nem lesz még fönt. De szembetaláltam magam egy félmeztelen fiúval a konyhában.
-Szia Harry.
-Jó reggelt. Jól aludtál? Kérsz kávét?
-Nézd. Mi már nem vagyunk együtt. Nem kell jó pofiznod. -egészen lekezelő hangsúlyban mondtam neki. Pont, ahogy terveztem.
-Tudom. -ezután 5 perc kínos hallgatás következett- Szeretnék bocsánatot kérni.
-Ugyan miért? Hogy kihasználtál? Hogy becsaptál? Vagy a legjobb: Hogy hagytad szenvedni az egyik legjobb barátod?
-Mindegyikért. Nézd én sajnálom Sky. Nem így terveztem...
-Hanem hogy? Mondd csak. Belegondoltál egyszer is, hogy úgy is emlékezni fogok? Vagy abba, hogy Niall hogy van?
-Nem, és nagyon sajnálom! Csak annyira elkapott az érzés, hogy velem vagy... Kérlek bocsáss meg nekem Skyler.
-Csak hogy tudd: Most még lejjebb sodortad magad, mint az előbbiekben. Az összes eddigit összevéve is. Innen nem hiszem, hogy egyhamar megbocsájtok, Harry.
-Kérlek...
-Ne. Ne kérj engem semmire. Inkább beszélj Niallel.
-Mi van velem? -törölgette szemét az emlegetett szamár.
-Mi van vele, Harry?
-Jó, értem. Niall beszélnünk kell. -ezután én nem vártam meg, míg kiverik egymásból még a szart is, úgyhogy inkább kimentem a nappaliba. Már a fiúk is ott voltak. Hallották az egészet? Hogy lehettek ilyen csendesek?
-Szépen lerendezted őt. Durva volt. -mosolygott Zayn.
-Köszi. Nem akartam túl durvára, de ez lett belőle. Gondolom tudjátok, hogy mi történt. Legalábbis Lou te biztos.
-Igen, én tudom. És elmondtam a többieknek is, ha nem gond.
-Nem. Ma úgy is megtudták volna. Mit nézzünk?
-Ez jó lesz? Valami zombis cucc..
-Oké. -huppantam le a kanapéra, pontosan egy helyet hagyva mellettem. Liam berakta a filmet, mi pedig kényelmesen elhelyezkedtünk. Már javában néztük, mikor tányér csörömpölést hallottunk a konyhából.
-Állítsátok le! Niall és Harry vannak a konyhába! -rohantam ki, ahogy csak tudtam. Harry épp a földről nyalta fel a koszt, Niall pedig az öklét rázogatta- Mit csináltál? -kérdeztem kétségbe esetten Nialltől. Nem válaszolt, csak arrébb lökött, mert látta, hogy Harry fölkelt, és lendíti az öklét. Ez úttal Niall került a földre.
-Állítsátok már le őket! Liam, Louis, Zayn, valakii! -üvöltöttem. Zayn lefogott, mielőtt odaszaladtam volna, Liam pedig megpróbálta szétszedni őket. Louis engem nyugtatott. Egyre több ütést kapott Harry és Niall is. Liam ott egyedül szinte nem is tudott mit csinálni velük, hisz olyan akaratos mindkettő, hogy még a végén őt is megütötték volna. Niallnek folyt a vér a szájából, Harrynek az orrából. Teljes volt a káosz. Én sírtam, szinte már bömböltem, mint egy óvodás, Liam Niallt és Harryt próbálta szétszedni, Zayn és Louis pedig engem csitítgattak. Lehetett volna ennél rosszabb?
Hát azt hiszem ezt a kérdést elkiabáltam. Megfogták a tányérokat és azzal próbálták megütni egymást. Ha nem sikerült, akkor csak eldobták, hátha eltalálja a másikat.
-Liam ha nem sietsz, akkor én megyek oda! -üvöltöttem a könnyeimen keresztül. Louis erre felkapta a fejét, tudta, hogy annak nem lenne jó vége. Megfogta az arcom és mondta:
-Skyler te nem mehetsz oda. Túl veszélyes. -csak megráztam a fejem, Zayn pedig erősebben szorított. Tudták, hogy képes vagyok tényleg odamenni. Még mindig sírtam, Liam nem tudott mit tenni, így kihúztam magam Zayn szorításából, és a két fiú közé álltam. Nem kellett volna. Harry hason csapott egy serpenyővel emiatt lehajoltam, Niall pedig háton, amiért lehajoltam. Összeestem, és a földön voltam. Lehet, hogy így nekem lett rossz, de a két fiú abba hagyta a verekedést. Megérte.

4 Hozzászólás és új rész.:]♥