5. ~ Minden más

Szeretnélek még mindig kérni titeket, hogy komizzatok jót is, rosszat is akár. Itt egy újabb rész. Remélem tetszik.:) Jó olvasást.! :Dx


                                                         ~





Szóval csak vártam, hogy Niall végre visszaírjon. 5 perc sem telt el, már írt is, szerencsére, hogy átjön és megbeszéljük. Nagyon ki voltam akadva. Nem gondoltam, hogy még egyszer így át tudnak verni. Már volt ilyen esetem, hogy nagyon beetettek, utána meg ugyan így csalódás lett a vége. Csak ez most még jobban fájt. Ezt most valahogy tényleg elhittem. Tényleg bíztam benne. Már nem tudom mit gondoljak Harryről. Undorodjak tőle, utáljam őt vagy csak simán tartsam hazug, beképzelt állatnak? Nem tudom. Azt tudom, hogy nagyot csalódtam benne. Nagyon nagyot. És ezt a sírásom igazolja.

*Harry szemszöge*
Nem tudom, miért tettem ezt meg Emmával. Valójában, tényleg fogalmam sincs. Lehet csak a pia miatt, de nem tudom. Nem jelentett nekem semmit. Még most sem jelent és nem is fog. Viszont sejtem, hogy Skyler mit gondol. Beképzelt hazudozó vagyok. Pont ugyan olyan, mint a többi nagyképű sztár. De én ezt nem akartam. Nekem tényleg fontos Ő.. Egyszer csak látom a nappaliból, hogy Niall megy el:
-Hé, Niall! Hova mész?
-Na szerinted? Mr. tökéletes..-majd becsapta az ajtót.
-Ezzel Skylerre célzott volna? Ennyire megbántottam?
-Hát Harry, ezt tényleg nagyon elszúrtad! Még jó, hogy rá célzott.. -mondta nekem Liam, miközben hozta be a chipset a filmhez.
-Akkor bocsi, de most elintézni valóm van.
-Nehogy odamenj! Csak rontanál a helyzeten. -szólt közbe Louis is. Nem érdekelt mit mondanak, felszaladtam a kabátomért. De közben átgondoltam, úgyhogy inkább csak felhívtam. Nem fogadott valami kedvesen. Amit meg is értek.
-Nem érdekelsz Harry. Kérlek, ne nehezítsd meg.
-Nem, Skyler! Én nem akartam. Nagyon szépen kérlek, hogy halgass meg!
-Azt hiszed, hogy felhívsz, elmondasz valami újabb hazugságot, amit lehet, hogy egy lapról olvasol és mindent elfelejtek? Mert akkor nagyot tévedsz.
-Nem, nem ezt terveztem. El akartam menni hozzád, de a fiúk megállítottak.
-Nagyon jól tették! Nem vagyok rád kíváncsi.
-Sky könyörgöm! Teljesen részeg voltam, azt sem tudtam, hogy mit csinálok!
-De ha részeg vagy, akkor az csak az igazságot mondatja el veled. És ez a nagyobb dolog.
-Mi az, hogy mondatja? Én megcsókoltam Emmát nem pedig szerelmet vallottam neki.
-Tudom, de előtte hallottam a konyhában lezajlott beszélgetéseteket. Felfogtam, hogy mit mondtál rólam, Harry. Nem vagyok hülye!
-Én nagyon megbántam Skyler. Könyörgöm hidd el nekem!
-Ugyan minek vegyek be még egy hazugságot? Nem volt elég neked, hogy ennyire lealázhattál? Nem volt neked elég, hogy mindent elmondtam neked az életemről? Megbíztam benned Harry! De te eljátszottad az esélyeidet. Sajnálom. Inkább hagyj minket békén, had éljük az életünket. -hallottam, hogy elkezdett sírni. Szipogott a telefonba. Teljesen megértem őt. Mindent elrontottam...
-Nézd, teljesen igazad van! Egy önző, hülye, faragatlan, bunkó voltam, de megbántam! Minden szavam és tettem visszacsinálnám, ha lehetne. Könyörögve kérlek, hogy bocsáss meg nekem, Skyler!
-Nem. Sajnálom Harry, nekem ez így nem megy tovább. Nem akarlak látni többet. Sajnálom... Sajnálom.
-Ne, Skyler. Ne mondj ilyet, kérlek.
-Szállj le róla Harry! Nem fogod fel, hogy nem érdekled? -hallottam most már Niall hangját a telefonban. Majd lecsapta. Nem hiszem el, hogy ennyire elszúrtam mindent. Végre találtam volna valakit, akivel élvezek minden egyes pillanatot, akivel mindent megoszthatok, erre elbaszom. Nagyon gratulálok magamnak.

*Skyler szemszöge*
Harry hívására csak még zaklatottabb lettem. Örülök, hogy valaki itt van mellettem. Niall most olyan nekem, mint a legjobb barátnő. Csak barátban. Mindig segít és ott van ahol kell. Nagyon megnyugtató volt a jelenléte. Annyira aranyos volt, ahogy próbált megnyugtatni és vicces lenni, hogy elterelje a gondolataimat Harryről. Épp megöleltem, mikor Lottie állított be:
-Hé Skyler! Kaja.. öö bocsii. Nem is zavarok. -kilépett az ajtón és egy 'Ez az' hagyta el a száját, mikor utána szóltam:
-Nem zavarsz Lottie! Gyere csak nyugodtan. Úgy is el kell mondanom valamit.
-Micsodát? -termett is elöttünk.
-Azt, hogy ki kell, hogy ábrándítsalak Harry bájából.
-Szerintem, lehet, hogy nem a kis Directionerekkel kéne ezt megosztanod.. -mondta Niall.
-Igazad van. Jó, akkor csak annyit mondok, hogy ő sem különb a többi marhánál.
-Oké, de gyertek enni. Anya hívott.
-Rendben megyünk. -majd felálltunk és lementünk. Anya tudta ki Niall, de apa azt hitte, csak egy átlagos srác a környékről. Nem is értette emiatt anya kérdését:
-Nos Niall, te hogy hogy egy ilyen lánnyal vagy mint, Skyler?
-Anya, ezt még is, hogy érted?
-Hát, hogy egy Niall fajta fiú, hogy talált meg pont téged?
-Véletlen találkozás egy másik tag által. -mosolygott Niall.
-És akkor, ti most... eggyütt vagytok?
-Nem, csak átjött beszélgetni.
-Igen. Mi csak barátok vagyunk.
-Oh, értem. -annyira gáz volt az egész ebéd, hogy még életemben nem voltam ennyire gázos helyzetben. Miután kajáltunk, megköszöntem Niallnek, hogy átjött megvigasztalni, majd elment. Sokkal jobban éreztem magam most, hogy tudtam, soha többé nem kell  velük találkoznom. Felmentem és elkezdtem valami diákmunka után keresni. Tudtam, hogy nehéz lesz a suli, de úgy gondoltam, jól jön, ha van egy kis plusz pénzem, meg így elterelem majd a gondolataimat Róla (uk). Találtam egy helyes kis munkát, itt a közelben. Most fog nyílni egy étterem pár utcával arrébb és pincéreket keresnek. Úgy gondoltam elmegyek a meghallgatásra. Szóltam anyuéknak és ők támogatták az ötletemet, úgyhogy felvettem valami egyszerű, de mégis elegáns ruhát és elmentem oda. Azt mondták, hogy nagyon örülnek a diák-jelentkezésnek és nagyon jó a lelkesedésem. Na meg persze megdicsérték az erős vádlimat. Mikor vége lett a meghallgatásnak, adtak egy zöld színű cetlit és azt mondták, hogy várakozzak az előtérben, hamarosan jelentkeznek. Eddig nem sok embernek volt zöld cetli a kezében, de a mögöttem következőknek egyre több. Így megfogyatkoztak a kék cetlis várakozók. Egy fél órás unatkozás után kijött egy ürge és ezt mondta:
-Oké emberek! Akinek kék cédulát adtunk, azok menjenek haza. Most! Akinek zöld cetlit, azok várjanak még, és akik pedig nem kaptak, azok biztos fel vannak véve. -ezután kiültek mindannyian velünk, zöld cédulásokkal szembe és kérdezgettek mindenkit. Szerintem 5 kérdést tettek fel egyesével mindenkinek. Ezután félrevonultak 10 percre, majd ismét az a bácsi szólalt meg:
-Rendben. Meghoztuk a döntésünket. Skyler, Tomy, Patricia, Mary és Dustin, ti álljatok fel. A többiek menjenek haza. Most! Szóval, ti fel vagytok véve. Mivel ti mind diákok vagytok, külön beosztást kell csinálnunk nektek. Most bejöttök az irodámba és elmondjátok az órarendeteket és aszerint osztunk be. -besétáltunk, elmondtuk és elküldtek. Jövőhét hétfőn kezdek, mint suliba is, csak itt később. Nagyon vártam, mert ez legalább majd leköt. Lesz mivel foglalkoznom. Otthon anyáéknak elmeséltem, hogy felvettek és lesz ott olyan munkatársam, akivel egy osztályba kerültem. Vele nagyjából már össze is barátkoztam. Marynek hívják. Meg van még ott valaki akit ismerünk. Dustin. Ő elvileg a suli rossz fiúja, aki hiába nem csinál semmit, oda vannak érte a lányok. Persze a focisokért is. Úgy gondoltam, nem is lesz olyan nehéz majd beilleszkedni, ha mindenki ilyen jó fej mint Mary. Majd meglátom. Boldogan feküdtem le. Ami csoda volt, de örültem neki.