~
'-Nyitva van, anyu!
-Nem anyukád vagyok! -szólalt meg, egy számomra teljesen idegen fiúhang.'
Ha nem anyáék, akkor ki a fene? Más nem tudja, hogy hol lakok és nem is ismerünk senkit. Fura. Odamentem és kinyitottam. Érdekes látvány fogadott.
-Te mit keresel itt? És honnan tudod, hogy itt lakunk?
-Nyugi, Harry küldött. És vannak embereink, akik követtek. Neem, dehogy is, csak vicceltem. Harry kicsit utánad járt, miután hazaért.
-De hát sehol nincs kint az új címem! És mit akar? Miért nem személyesen jött, ha akar valamit?
-Mondom, hogy vannak kapcsolataink! Nem tudom miért nem ő jött, csak elküldött és mi jöttünk. -majd egy szőke srác jött ki a háta mögül. Elég érdekes volt, hogy a háta mögött állt. Na de mindegy.
-Jó. Akkor gyertek a hátsó kertbe, nehogy meglásson Lottie, mert abból nagy visítozás lesz.
-Nem megyünk, bocsi. Csak átadjuk amit Harry kért és megyünk. Ja, és hallottuk, hogy nem vagy a rajongónk, szóval bemutatkoznék. Louis Tomlinson vagyok.
-Skyler Blue.
-Szóval ezt a borítékot küldi neked. Ja, és aki a kocsiban ül, az Liam Payne. De mi most megyünk is. Szia! -majd lesétált a kocsihoz.
-Niall Horan vagyok. Örülök a találkozásnak! -mosolygott rám a cuki, szőke srác, majd ő is beszállt a kocsiba és elhajtottak. Nagyon meglepett, mivel nem adtam Harry-nek okot arra, hogy pont nekem küldjön csomagot. Na mindegy is, felmentem a szobámba és leültem az ágyamra. A levelet ledobtam az éjjeli szekrényre és bekapcsoltam a gépemet. Kicsit twittereztem, majd jöttek anyuék, most már ténylegesen ők és le kellett mennem vacsorázni. Kaja után visszamentem a gépemhez. Ott hasaltam az ágyamon, előttem a laptop-ot tartottam és twittereztem. A szemem sarkából mindig láttam egy kicsit azt a borítékot. Nagyon izgatott, hogy mi van benne, de nem nyitottam ki. Olyan éjfél körül elmentem zuhanyozni, fogat mosni, majd visszatértem a twitterhez. Ekkor már tényleg nagyon érdekelt, hogy mi van a borítékban, úgyhogy már nem bírtam magamnak megálljt parancsolni. Kibontottam. Benne volt, egy nagyon ismerős karkötő. Pont ugyan olyan volt, mint ami ma volt rajtam. Egy ezüst lánc, szív medálokkal. Megnéztem az ékszereimet és nem volt köztük az enyém, tehát amit Harry küldött, az a sajátom. De hogyan került hozzá? Volt még egy levél is a karkötőm mellett, így azt elkezdtem olvasni:
"Kedves Skyler!
Tudom, hogy nem nagyon ismerjük egymást, de szeretnék veled találkozni. A lánc csak egy ürügy volt a fiúkkal szemben, hogy elvitessem neked ezt az üzenetet. Biztos nem érted, hogyan került hozzám a karkötőd. Emlékszel, mikor ott álltunk a kabin hátuljában? Abba a fa cuccba beleakadhatott a vége, mert mielőtt leszálltam, láttam, hogy ott lóg és elvettem. Nem volt időm már visszaadni, így hazavittem. Szóval csak annyit szeretnék, hogy találkozzunk még. Nagyon megfogtál ma, mert nem találkoztam már régen olyan lánnyal mint Te. Nem ugrándoztál és sikítoztál az arcom előtt, mint egy őrült, hanem olyan voltál, mint mikor még normális barátaim voltak, középsuliba jártam és beszélgettem valakivel. Akkor senki nem visítozott az utcán ha meglátott, hogy 'Jaj istenem, Harry Styles!' Végre emlékeztettél a normális életemre. Veled tudok beszélgetni és úgy érzem, neked elmondhatom ami bánt. És ez nagyon tetszik. Holnap lesz nálunk egy kis 'buli' és azt szeretném, ha eljönnél. Ne ilyen nagy bulira gondolj, csak a csapat lesz ott meg Eleanor és Danielle. Érted megyek 8-ra és ha akarsz jössz, ha nem akarsz nem jössz. Remélem jól döntesz.!
Harry! :)x"
Meglepett a levele. Nem gondoltam, hogy a nagy Harry Styles úr valójában ilyen. Teljesen úgy gondoltam, hogy beképzelt. Bár lehet, hogy az is, csak összeszedte a levélbe az összes úriasságát, amit csak tudott, hogy ne tűnjön nagyképűnek. Ha ez volt a terve, akkor sikerült. De én ezt nem hagyom annyiban! Felhívom és elbeszélgetek vele! Gyorsan megkerestem a papírt amit adott és bepötyögtem a számot. Kicsöngött. És még mindig csak csörgette...
-Haló? -majd hirtelen felvette.
-Szia, én Skyler vagyok!
-Szia. Valahgy éreztem, hogy hívni fogsz, de tudod te, hogy mennyi az idő? Hajnali 1 óra.
-Igen, sajnálom. De csak most nyitottam ki a borítékot.
-Féltél tőle vagy mi?
-Nem, csak nem akartam megnézni. De figyelj, én nem azért hívtalak fel, hogy arról beszéljünk, miért nem néztem meg előbb a levelet. Csak azt szeretném tudni, hogy mire jó ez neked?
-Mármint micsoda mire jó?
-Ez a játék! Mire jó neked, hogy játszol valakivel?
-Nem igazán értelek..
-Arra célzok, hogy neked ez most biztos valami jó kis vicc. Beetetsz valakit, hogy mennyire szeretnél vele lenni, aztán meg miután jól kihasználtad, eldobod!
-Honnan veszed ezt a baromságot?
-Ismerem már jól a hírességeket, Harry! De tudod mit? Más lehet, hogy bedől ennek, de Én nem!
-Várj, Skyler! Lehet, hogy más olyan, de Én nem. Én tényleg szeretnélek jobban megismerni!
-És ezt most miért is kéne elhinnem?
-Figyelj, én nem szeretek játszadozni a nőkkel. Ha nem jelentenél nekem semmit, akkor nem küldettem volna vissza a karkötőt, hanem találtam volna rá alkalmat, hogy visszaadjam. Ráadásul nem hívtalak volna meg a bulinkra és nem ajánlottam volna fel, hogy elmegyek érted. De te most csak a kifogásokat keresed, hogy miért ne gyere el hozzánk, mert félsz! Félsz attól, hogy megismerj. Vagy inkább csak nem akarsz megismerni. Nem tudom mit higgyek, Skyler..
-Nézd. Szeretnélek megismerni, de félek valamitől. Igen, igazad volt, félek valamitől. Attól, hogy csak kihasználsz. Na és akkor ott van még a csalódás is.
-Nem foglak kihasználni. Hidd el! ... Na eljössz? Kérlek szépen!
-Jó, elmegyek.
-Szuper! Akkor nyolckor előttetek leszek. Jó éjt! -majd letette. Már annyira fáradt voltam, hogy inkább elmentem aludni és nem gondolkoztam tovább. De úgy éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége.
~
Másnap délben keltem fel. Lottie már rég fent volt, legalább is az alapján, ahogyan a nappaliban fogadott..
-Már ezer éve várom, hogy felkelj! Tegnap este hallottam, hogy beszéltél valakivel... ki volt az?
-Lottie.. te hallgatóztál?
-Neem, csak az utolsó mondatot hallottam. Idézem 'Jó, elmegyek.'. Kihez mész? Mikor?
-Harryék bulijára, ma este.
-Hogy mi? Mikor jön érted?
-Nyolckor. Miért?
-Akkor van még időnk mindenre! Gyerünk, mars öltözni! -majd megfogta a karom és húzott felfele. Felvetette velem az összes szoknyás ruhámat, majd elrángatott vásárolni. 3 boltban mindenféle szart is felpróbáltatott velem, majd átráncigált egy nagyon drága és nagyon márkás boltba. Itt kiválasztott 6 ruhát (mindegyik meseszép volt), felpróbáltam, majd végül egy fekete - fehérnél maradt. Mivel pántos volt, keresett hozzá egy szép felsőt. Egy rózsaszín - korallszín szerűség volt és nagyon elegáns. Nem volt olcsó, de megvetette velem. Majd keresgélt hozzá nekem ékszereket. Mire hazaértünk, 6 óra volt. Lefürödtem, hajat mostam (Lottie utasítására), majd elkezdett kisminkelni. Nagyon szép lett. Felvettem hozzá a ruhákat, kiegészítőket és elkezdtem kihúzni a hajam tetejét. Alul becsavartam. Mire elkészültem mindennel, már csak 5 perc kellett, hogy nyolcat üssön az óra. Ez volt életem leghosszabb 5 perce. Majd csöngettek:
-Lottie! Megmondanád anyáéknak, hogy buliban vagyok? Köszi. -majd megfogtam az új 'kabátom' és mentem kifelé. Nagy meglepetésemre nem az állt az ajtónk előtt, akit vártam volna...
.jpg)
jujj...ez annyira jóó...már várom a következőt...:D
VálaszTörlés