20. ~ Új élet?

Utálom, ha valamiből kihagynak. Főleg, ha az fontos lenne. Most pont ez történt. Először nem érdekelt, hogy titkol valamit, mert úgy gondoltam, hogy majd időben megtudom. De sajnos ezt már nem így gondolom.
-Mit is titkolsz előlem? -vetettem rá mérges pillantásokat.
-Hát tudod, mielőtt összejöttél volna Niallel, velem próbálkoztál. Vagyis, inkább én próbálkoztam nálad. Csak aztán nagyon elszúrtam pár dolgot, és így Niall karjaiba löktelek..
-És mi az a pár dolog? -fordultam teljes testemmel már felé. Bár eléggé fájt a lábam, hiszen az eltört, és így pont azt kellett megemelnem, és ráraknom a másikra. Nem bírtam sokáig, muszáj voltam visszatenni az ágyra, majd követeltem a választ Harrytől.- Elmondhatnád! -csak lesütötte fejét, szája szélét pedig harapdálta. Pont nyitotta volna ki ajkait, hogy végre megszólaljon, de ekkor Niall lépett be a szobába. Az illata rögtön megcsapott. Olyan kábító volt. Szinte alig tudtam neki ellenállni, de muszáj voltam, mert jelen pillanatban szinte alig ismerem. Mondanom sem kell, Harry ezek után nem mondta el, hogy milyen dologról van szó.
-Szóval. Elhoztam pár cuccod, meg az enyémek közül is hoztam egyet-kettőt. Hogy vagy?
-Egyenlőre jól. Igaz, Harry?
-Ö, igen. Én most megyek is. Majd még jövök. Sziasztok. -majd felállt és kisétált.
-Ennek meg mi baja? -mutatott a háta mögé a szőke.
-Nem fontos. De nekünk meg kell beszélnünk valamit.
-Mit? -dobta le a cuccokat az asztalra és foglalt helyet mellettem.
-Hát, nézd Niall. Nagyon kedvesnek tűnsz, meg tetszik, hogy ennyire próbálkozol, hogy emlékezzek, de nem emlékszem. Hidd el, bármennyire is szeretnék most emlékezni, attól még nem tudok.
-Én ezt tudom. De beszéltem az orvossal, és azt mondta, hogy néhány tárgy, illat, vagy esetleg valami történés segíthet abban, hogy emlékezz.
-Ez mind szép és jó, de mi van, ha soha többet nem fogok emlékezni a múltamra?
-Ne mondj ilyet. Biztos, hogy eszedbe fog jutni, minden. Egytől egyig, minden.
-De Niall. Ha netalán mégsem, akkor az eddigi benyomások alapján kell döntenem. Oké, hogy azt mondtátok mindannyian, hogy veled járok, de én ebben nem vagyok biztos. És egyenlőre nem tudhatom, hogy kiben bízzak. És az eddigi tetteid alapján, először te egy kicsit megijesztettél engem...
-Annyira sajnálom, de tudod milyen rossz volt szembesülni azzal, hogy a barátnőm miattam nem emlékszik semmire és senkire? Szörnyű. És félek, hogy elveszítelek..
-Figyelj, ez nekem sem könnyű. Látom, hogy mennyire szenvedsz e miatt, és ez biztos nem véletlen. Tuti, hogy volt, van köztünk valami, ezt érzem. De egyenlőre nem tudom, hogy mi az..
-De ugye, nem lesz ebből semmi baj?
-Szerintem, amíg nem emlékszem mindenre, vagy legalább egy apró kis töredékre, addig szüneteltessük ezt... bármi is ez pontosan.
-Kérlek ne. Csak adj egy esélyt, hogy bebizonyítsam, együtt vagyunk! Kérlek!
-Sajnálom Niall. Ez nekem így nem menne.. -könnyek csordultak végig arcán, majd felállt. Az ajtóban még visszanézett:
-Nagyon szeretlek. -majd kiment. Nem tudom miért, de ez nekem is fájt. Lehet, hogy igazat mondtak, de akkor sem megy ez így nekem. Most már tényleg hátradőltem és aludtam egy jót. Egy órával később Lou és Harry jött be.
-Sziaaaaa. -üvöltötte Louis szinte a fülembe.
-Szia. -visszaköszöntem neki, majd Harryre néztem. Nem is köszönt.
-Nem tudod, hogy mi baja lehet Niallnek? Azon kívül, hogy nem emlékszel rá.
-Szakítottam vele. Ha együtt jártunk..
-Mi? -szólt hozzám Harry.
-Jól hallottad. Mivel nem tudom, pontosan ki ő, nem tudnék így egy kapcsolatot vállalni. Nem menne.. -csak a döbbenetet tudtam leolvasni az arcáról. Louis teljesen kiakadt.
-Hogy tehetted ezt? Eddig is magát okolta, de így még nagyobb részben fogja, és így még csak megnyugtatni sem lehet majd! Tudod, Niall az a fajta, aki túl érzékeny ilyen témában. És ragaszkodó.
-Tudom, már elmondta Harry, de nekem ez akkor sem menne.. De zárjuk le ezt a témát, jó? -még egy ideig beszélgettünk, majd ők elmentek.

*2 nappal később*
Niall 2 napja nem volt bent. Egyszer sem. Lehet, hogy nagyon megbántottam, de meg kell értenie. Viszont Harryvel nagyon sok időt töltöttem. Ma, mikor utoljára volt bent, elhatároztuk, hogy megpróbáljuk visszahozni a memóriám, mivel nagyon szenved Niall. Elvileg azóta nem jött ki a szobájából, mióta hazament. Harry végre elmondta, hogy mik voltak azok a rossz dolgok, amiket csinált, de valahogy nem hittem el. Gondoltam, hogy nem hazudik, de akkor sem hittem el. Miután elment, azt hittem nem jön ma többet, de végül megint bejött. Behozta azokat a cuccokat, amiket Niall először. minden egyes tárgyat meg kellet tapogatnom, az összes pontján, és meg is kellett szagolnom. Már a harmadiknál elegem volt ebből, de úgy gondoltam, meg kell ezt tennem. Egyes dolgoknál beugrott egy-egy kép, de amint egy másik tárgyat vizsgálgattam, mindig elfelejtettem.
Már három napja ezt csináltuk, de még mindig semmi. Mire végzünk majd az összes tárggyal, addigra kiengednek. A gipszemet levették már a lábamról, mert csak repedt a csont, és nem fájt már. Így szabadabban tudtam mozogni. Ezután ismét visszatértünk a tárgyakhoz. Vagy amikor nem, akkor éppen vagy etetett, vagy segített járni "tanulni". Egészen közel kerültünk egymáshoz. Minden egyes távollétében azt vártam, hogy mikor jön be  újra.

*1 hónappal később*
Az előző hónapot nem is firtatom, mert ugyan ezt csináltuk minden egyes nap Harryvel. A különbség most már csak az volt, hogy végre hazaengedtek. Ez idő alatt nagyon közel kerültem Harryhez, és szerintem ezt ő is látta. A kórház után hozzájuk költöztem, mert nem volt kedvem az ismeretlen családomnál lenni, akik egyszer sem látogattak meg. Csak a húgom, de az más kérdés. Szóval, egyik reggel épp a konyhában voltam. Valami kaját kerestem, és találtam is müzlit, persze pont a legfelső polcon, amit csak a pultról érek el. Hát felmásztam. Nem igazán volt jó az egyensúly érzékem, gyanítom, hogy soha. Így mikor nagy nehezen végre elértem a dobozt, hátra billentem. Nagyon megijedtem, de két gondos kéz elkapott. Szemem összeszorítottam a zuhanás folyamán, így mikor kinyitottam, szembe találtam magam mosolygó megmentőmmel. Harry. Harry volt az. Egy szál bokszerben. Göndör fürtjei még így is tökéletesen álltak. Szép lassan leeresztette a lábam, majd mélyen a szemembe nézett. Nyitottam a számat, hogy megköszönjem, de ő bezárta. Ajkait gyorsan rányomta az enyémekre, és utat akart törni a nyelve számba. Engedtem. Ott álltunk mindketten pizsamában, és csókolóztunk. Erről a csókról eszembe jutott a benzinkutas eset, de nem tudtam mihez kötni, így nem törődtem vele. Majd szép lassan elváltunk egymástól.
-Köszönöm.
-Ugyan mit?
-Hogy megmentettél. -csak egy mosoly volt a válasza, majd elsétált. Én felmentem felöltözni, majd visszatértem a reggelimhez. Épp a tejet öntöttem, mikor két kéz átkarolta a derekam:
-Nem akarsz még egyszer leesni, hogy elkaphassalak?
-Nem, kösz. -majd megfordultam és egy apró puszit adtam szájára. Megfogtam a reggelim, bevittem a kanapéra, és evés közben tv-t  néztem Louisval. Harry csatlakozott:
-Nem kéne valamit megbeszélnünk? -kérdezte
-Mégis mit?
-Hogy most mi van velünk? -Louis arca egyben csalódott és meglepett is volt.
-Szerintem semmi. -jelentettem ki, mire Lou arca megnyugvást láttatott.
-Szerintem meg igen is van valami. És nem csak kicsi dolog. -a beszélgetés így ment tovább, ami szerintem Louist zavarta a legjobban. Egyszer nyugodt egyszer megdöbbent arcot vágott. Majd kijelentettem:
-Akkor, most mi járunk. -de ez inkább kérdés volt, mint kijelentés.
-Igen. -Lou már teljesen össze volt zavarodva, így megkérdezte:
-Most mi is volt ez? És Harry, miért is csináltad ezt?
-Mert járunk?! Mert szeretem őt?!
-Höhö. Skyler, megbocsájtanál egy pillanatra?
-Persze. -majd elvonultak a lépcső alá. Nem tudom mit gondoltak, mert nem volt az olyan messze, és nem is volt zárt helység, de ott beszélték meg.
-Hogy tehetted ezt Niallel? Nagyon jól tudtad, hogy mennyire ki van!
-Nézd. Skyler nem emlékszik semmire. Amit elmondtam, azt meg nem hiszi el. Én mindvégig szerettem őt, most meg itt van az idő, mikor ő is szeret engem. Tudod milyen érzés ez nekem? Fantasztikus.
-Mint a legjobb barátod, kijelentem: 1. Nem vagy normális! 2. Nagyot csalódtam benned! 3. Niall még jobban haragudni fog rád.
-De szeretem őt, és élvezem az együtt töltött időt!
-Hogy neked milyen jó! -csapta arcon Niall. Idáig elhallatszott, mekkorát csattant.
-Ezt megérdemelted Harry! -adott még egyet neki Louis is. Niall visszaszaladt a szobájába, Louis meg visszaült mellém. Hazza is jött volna, de Louis közbevágott- Nem, Harry. Meg ne próbáld. Szóval Skyler. Iszonyatosan nagyot hibázol. Niall sokkal de sokkal jobban szeret, mint Harry. Csak kihasználja az alkalmat, hogy nem hiszed el azt, ami történt. Pedig tényleg megtörtént mindaz, amit mondott neked!
-Nem hiszem el, míg nem emlékszem. De egyetlen egy árva emlék sem jut az eszembe Lou! Ez lenne az új életem? Niallt kikészíteni, Harryt meg szeretni? Nem tudom. Lehet... de nem tehetek róla, hogy nem emlékszem. Sajnálom.
-Nem, nem sajnálod. Majd akkor fogod, ha minden eszedbe fog jutni. Az ennél a sajnálatnál ezerszer nagyobb lesz.. -és kisétált. Teljesen igaza lenne, ha tudnám miről van szó. De sajnos nem tudtam. Felmentem a szobámba. Az éjjeli szekrényemen ott hevert egy nyaklánc. Egy gyönyörű nyaklánc. Már láttam valahol. Ez is ott volt a tárgyak között, amit Niall hozott. Felvettem a kezembe, nézegettem, majd eszembe jutott a perc, mikor adta. Pontosan fel tudtam volna idézni is amit mondott hozzá. A szívemhez tettem, majd reménykedtem, hogy minden eszembe jut, de semmi. Csak az a pár perc beszélgetés. És hogy tényleg szeret.
Szép lassan kezdtek előtörni az emlékek, de sosem volt lényeges. A nagy áttörés, az a nyaklánc volt. Az után semmi velük kapcsolatos nem jött elő. Még mindig Harryvel jártam. Boldognak éreztem magam. Szinte tudtam, hogy szeretem őt, de azt is, hogy Niall szeret engem. Lehet, hogy mégis Harryvel maradok. Sőt..

2 Hozzászólás és új rész.!♥
U.i.: Bocsánat, hogy ilyen rossz részt hoztam, de egyszerűen nem tudtam jobbat. Ígérem a következő sokkal jobb lesz. Csók, puszi.:D