~
-Az lenne az ötletünk, hogy elköltözünk.
-És hova? Ugye nem messzire? Nekem itt van az életem!
-Nagyon remélem, hogy nem messzire, mert még nagyon sok hely van Chichagoban, ahol nem jártam! -szólt közbe Lottie is.
-Gyerekek, akkor ez nem nagyon fog tetszeni. Ugyan is úgy döntöttünk apátokkal, hogy itt hagyjuk Amerikát.
-Hogy érted azt, hogy itt hagyjuk?
-Úgy, hogy nem Amerika területére költözünk. Teljesen máshova. Egy számunkra idegen helyre. Angliába.
-Hogy hova? Egy óceán fog elválasztani az életemtől? Méghozzá nem is kicsi...
-És ott hova? Remélem, hogy Londonbaa! -ujjongott Lottie, mivel az ő imádott fiúbandája Angliából származik. Ahogy levettem, neki nagyon tetszett az ötlet.
-Hát, először egy kisebb városkára gondoltunk, Chesire megyében aztán arra jutottunk, hogy nektek jobb lenne a fővárosban, így Londonba megyünk. Szerdán megy a gépünk Londonba, addig még össze kell pakolni és el is kell köszönni. Innentől kezdve Londonban fogunk élni.
-Hát ez szuper! -álltam fel az asztaltól és mentem fel a szobámba durcásan. Csak annyit hallottam még a lépcsőn, hogy Lottie üvöltözve mondja, hogy imádja anyuékat. Vajon miért is?! Lehet, hogy neki jó lesz, hogy esetleg találkozhat a One Direction-nel, de nekem teljesen fel fogják borítani az életemet. Nem elég, hogy állandóan vannak vitáink a túlságosan szigorú nevelésük miatt, még el is szakítanak innen. Hát ez király. Felhívtam Tylert és elmeséltem neki, hogy mi is oda fogunk költözni. Örültem annak, hogy végre sokat fogom látni, de ő is mondta, hogy neki sem volt egyszerű a költözés. Beszélgettem vele egy negyed órát, majd felmentem twitterre meg facebookra és elújságoltam a barátaimnak, hogy anyámék miatt, jobban mondva apám és a hülye 'ellenőrök' miatt itt kell hagynom őket, mert elköltözünk. Hát mit ne mondjak, ők sem fogadták valami jól. Bekapcsoltam egy kis zenét ( Simple Plan-től) és rákötöttem a laptopot a hi-fi-re, hogy hangosabb legyen. Feltekertem a hangerőt majdnem maxra és elkezdtem elrakosgatni dobozokba a nem használt cuccaimat. Mire lefekvésre lett volna az idő, lepakoltam két polcot, amin díszek és 'emlékek' voltak. Elmentem fürödni-hajat mosni és fogat mosni, majd befeküdtem az ágyamba és aludtam.
*Szerda Reggel*
Nem is kell, hogy mondjam, milyen hamar eltelt az utolsó két napom a suliban. Hál' Istennek a költözésem miatt a tanárok nem szekáltak, így nem kellett már tanulnom. Inkább a barátaimra koncentráltam. Mikor ma felkeltem, eszembe jutott: 'Itt lezárul életemnek egy szakasza. Innentől kezdve, kezdődik minden előröl. Mintha elsős lennék és ismerkednék a sulival, az egyedül mászkálással a barátokkal. Király, kösz apa!' Ki ugrottam az ágyból, lezuhanyoztam és felvettem az egyetlen elől maradt ruhámat. Megfogtam a még tegnap este utolsónak bepakolt holmijaimat tartalmazó nagy fekete bőröndöt és lecipeltem. A reggelim az asztalon várt és siettettek, mert már itt volt a taxi. Nagy nehezen mire bepakolták a cuccaimat az autóba, megreggeliztem. Beszálltam a taxiba és egy utolsó pillantást vetettem életem eddigi darabkáira, amik el fognak mostantól tűnni. Mikor elindult a kocsi, olyan érzésem volt, mintha egy világot hagynék magam mögött. Olyan gyorsan történtek az események, hogy már csak arra eszméltem, hogy a repülőn ülök és megkezdjük a felszállást. Mivel korán volt még, aludtam az út további részében. A hang ébresztett fel, hogy leszállunk. A reptér hatalmas volt és mindenütt csak emberek. Mondjuk ez nem volt újdonság Chichago után, de azt hittem, hogy kevesebben lesznek. Az első utunk egy autó kereskedéshez vezetett, mivel a sajátunkat nem hoztuk át, hanem eladtuk, hogy vegyünk egy újabbat. Ezután nagy nehezen odakeveredtünk az új életünk kapujához. A házunkhoz. Nem volt valami nagy, de kicsinek sem mondható. Amíg mi Lottie-val kicsomagoltunk és berendezgettünk, apa és anya állást mentek keresni. Apa talált egy éppen igazgatóra váró iskolát, ahova fel is vették. Szerencsére engem egy nevesebb gimnáziumba írattak be. Anya egy kávézóban lett pincérnő. Mikor hazaértek, Ty állított be velük:
-Tyyy, tesóóó! Csőőő. -ugrottam a nyakába.
-Skyy! Mizu? Nézd csak, mit hoztam? -majd elővett valami rondaságot.
-Ez meg mi a fene? -néztem rá, elég 'undorodó' arckifejezéssel.
-Hát az új egyenruhád. Tudod, abban az iskolában, ahova te fogsz járni, egyenruhát kell viselni. Nem nézik jó szemmel, ha nincs rajtad. -majd nekem vágta, hogy vigyem fel. Még jó, hogy ezen a héten már nem kell bemennem két napra. Addig majd valahogy megszerzem a könyveket. Lementünk egy kis 'családi beszélgetésre'. Tyler felvilágosított minket London helyeiről. Melyik az a része ami veszélyes, amelyik szép és amelyik olyan mint egy labirintus. Majd elmondta az itt élő embertípusokat. A legtöbbje kedvesnek tűnt, így hallásra. Miután elment a tesókám, én elmentem aludni, mert kifárasztott ez az idő eltolódás. Már épp elaludtam volna, mikor meghallottam, hogy Lottie sikított egyet. Kipattantam az új ágyamból és átfutottam hozzá. Nem volt semmi baja. Tudhattam volna, hogy csak olyat látott, amit meg akar kapni. Megnéztem mi az, na és mi volt az? Hát még szép, hogy One Direction koncertjegy, méghozzá az első sorba. Mondtam neki, hogy anyáék úgy sem engedik el őt egyedül, erre megszólalt:
-De tudom, hogy hogyan engednek el! Veled. És te el fogsz jönni velem.
-Nézd Lottie, én nem vagyok oda ezért a 'Ván Dájreksönért'. Miért mennék akkor el veled egy koncertjükre?
-Mert anya úgy is el fog küldeni velem, ha akarod, ha nem.
-Na jó, igazad van. De ha elkísérlek és közben én leválok a plázánál?
-NEM! Eljössz velem. -majd fogtam magam és kisétáltam. Tudtam, hogy késő van, de muszáj voltam felhívni Tylert, hogy segítsen. Azt mondta, majd ő elviszi Lottie-t, úgy is 'ismeri' a fiúkat -az az volt egy fotózáson, ahol őket kellett lefényképeznie.- Annyira hálás voltam neki emiatt. Szóltam anyunak, hogy vegyen neki egy jegyet, majd elmentem aludni. Másnap erre keltem:
-Hé! Miért csináltad ezt? Én veled akartam elmenni! -majd kirohant a szobámból dühösen, meg sem várva a válaszomat.
-Lottie! Lottie! Lottie, figyelj! -rohantam utána- Én nem akarok elmenni és Ty ismeri őket! Vele úgy is jobban jársz, mert lehet, hogy be tud vinni a színfalak mögé, én meg biztos, hogy nem.
-Nem érdekelsz Skyler! -ezzel becsapta előttem az ajtót. Nem volt elég, hogy felforgatták az életemet, még a kishúgom is megharagudott rám. Nem láttam más esélyt, meg kellett tennem, amit később meg fogok bánni. Felvettem a jól megszokott parókát, be raktam a telómban lévő egyetlen számukat, majd berontottam a szobájába:
-Hey, I'm Harry Styles from One Direction! Please sing with me. -majd elkezdtem elénekelni a telómmal együtt a What Makes You Beautiful-t. Mindig ezzel enyhítettem ki szegényt. Ha vitatkoztunk, akkor csak felvettem a Harry parókámat és énekeltem neki. Ez mindig megpuhította.
-Akkor eljössz velem a koncertre? Nem baj, ha nem, csak jó lenne.
-Sajnálom, de nem. Mint már mondtam Ty-yal sokkal jobban jársz. De a koncert végén ott foglak várni a hátsó kijáratnál, ahol nincs annyi rajongó és elviszlek valahova forró csokizni és elmesélheted mennyire nézett a szemedbe a színpadról Harry Styles és milyen jó volt vele képet csinálni. Jó lesz?
-Így már mindjárt más! Köszönöm. -majd megölelt. Mindig jól esett ha megölelt, de ebben tényleg éreztem a hálásságot. Nagyon tetszett. Ezután elmentem reggelit csinálni. Palacsintát sütöttem és kakaót kevertem be. Lottie-nak nagyon ízlett és ez volt a lényeg. Mikor pakoltam el, így szóltam:
-Figyelj Lottie! Öltözz fel valami csini ruhába, én is ezt fogom tenni és a bejárat előtt találkozunk 20 perc múlva. -szaladt fel rögtön, és hallottam a dübörgést a fejem fölött, ahogy rohangál a szobájában az egyik szekrénytől a másikig. Mire felmentem már csak 10 percem maradt, de belehúztam és elkészültem. Majd lementem a bejárat elé és megláttam, hogy Lottie milyen jól néz ki. Még kíváncsiskodott egy picit majd elindultunk.
~Skyler Ruhája~
~Lottie Ruhája~
nagyon jóó....mikor jön a kövi??
VálaszTörlésvalószínűleg holnap.:) és köszi, igyekszem.:D
VálaszTörlés