6. ~ Az új élet kapujában

És ez is itt van.:) Remélem tetszeni fog.!:D Szeretnék hozzászólást, de ha nem akartok, akkor nekem mindegy. Szóval jó olvasást.!:Dx


                                                         ~



A hétvégém nagyon gyorsan és eseménytelenül telt el. Kicsit beszélgettem Niall-el, de amúgy semmi érdekes nem történt. Hétfőn nagyon furcsa volt felkelni korán, de nagy nehezen sikerült. Gondoltam az első benyomás legyen jó, felvettem az egyenruhát, -de szerencsére az csak egy 'mellény' volt és egy szoknya- és egy csini pólót. Alap-smink, alap-haj, alap-kiegészítők. Megbeszéltem Maryvel, hogy ő majd értem jön. Pontban fél 8-kor itt is volt. Szaladtam, nehogy elkéssünk.
-Szia, Mary! Köszi, hogy elviszel.
-Szia, Sky! Nagyon szívesen. Megnéztem a beosztásokat és képzeld, mi egy műszakban leszünk.
-Ohh, ez király! És mi van azzal a Dustin gyerekkel? Ő mikor van?
-Uh, öö.. azt hiszem ő fog leváltani minket. Bejön nem?
-Ühm, lebuktam!
-Ő mindenkinek bejön. Amúgy neked nincs barátod? Azt hittem egy ilyen szép lánynak csak van..
-Hát, most épp nincs.. Szerintem egy darabig, nem is lesz. -nem mondtam el neki a Harrys ügyet, se azt, hogy beszélgettem Niall-el. Többet nem is fogok. Nem szeretném ha bárki is tudná. Csak egy átlagos, gimnazista lány vagyok, akinek soha nem volt 'kapcsolata' bizonyos hírességekkel. Egy 5 perc alatt ott is voltunk. Hatalmas volt a suli. Azt hittem, hogy el fogok tévedni, de Mary velem maradt. Na meg adott egy térképet is. Az osztálytermünk a második emeleten a 16-os terem. Szerencsére egy jól látható helyen van, így mindig meg fogom találni. Míg beértünk, mindenki engem nézett. Meg is értem, mivel soha nem láttak még itt. Az első órák-szünetek egész nyugisan teltek, majd a harmadik órán egy olyan srác mellé ültettek, amit nem vártam volna. Dustin volt az. Ő volt az egyetlen, akinek nem volt partnere fizikán. Részben örültem, részben nem.
-Szia, Skyler vagyok.
-Szia, Dustin. Nem hittem, hogy még találkozunk itt is.
-Én sem..-majd leültem és figyeltem az órára. Mikor kicsengettek, mindenki rohant ki a teremből, de nekem kicsit tovább tartott összepakolnom. Majd mikor kimentem volna, megállított egy kéz:
-Hé, nem ebédelünk majd együtt?
-Jó lenne, de már megígértem Marynek, hogy vele eszem. Bocsi.
-Oh, oké. Akkor majd máskor. -és ezzel ő sétált ki előbb. A következő három órán ezen a beszélgetésen gondolkoztam. Nem sűrűn mondhatnak neki nemet. Ez érződött a hangján. Amikor meg nem rá gondoltam, akkor előjött bennem amit Harry mondott Emmának. El akartam őket felejteni és azt is ami történt. De valahogy nem ment. Itt állok az új életem kapujában és lehet, hogy ők ezt is tönkre teszik. Nem, ezt nem hagyom! Majd eltereltem róla a gondolataim és figyelni kezdtem az órákon. Amikor minden órámnak vége lett, találkoztam Maryvel az ebédlő előtt, ahogy megbeszéltük. Sorban állás közben sokan jöttek oda, ugyan azzal a szöveggel: 'Szia, te vagy az új lány igaz? Én ez és az vagyok! Sziasztok.' Kicsit kezdett idegesíteni, majd Mary megszólalt:
-Szerinted Dustin miért ilyen "bánatos"? Soha nem így eszi a kajáját..
-Hát van egy tippem..majd mindjárt elmesélem. -leültünk az asztalhoz és elmeséltem neki, hogy azt mondtam Dustinnak, hogy ma nem ebédelek vele. Kicsit kiakadt:
-Mi?! Te hülye vagy? Ő nem szokott ilyet kérdezni .. Senkitől! Igent kellett volna mondanod.
-Nem. Így legalább érzi, hogy nem kaphat meg mindent és mindenkit egyszerre.
-Hát te nem vagy normális! De tetszik! -majd elkezdtünk enni. Itt sokkal finomabb volt a kaja mint a régi suliban. Valójában az egész suli sokkal jobb volt. Remélem itt nem lesz olyan tanár, aki pikkelni fog rám. Ebéd után a kocsi felé vettük az irányt. Majd pedig haza.
-Bejössz? Esetleg maradhatnál a műszakig.
-Hát van egy kis tanulni valóm, de igen. Köszönöm.
-Ugyan már. A házit meg majd megcsináljuk együtt. -felmentünk. Tényleg meg is csináltuk, majd beszélgettünk picit. Észre sem vettük, milyen gyorsan ment az idő. Már csak fél óra maradt a melóig. Gyorsan összeszedtük magunkat, majd elindultunk. Nagyon izgatottak voltunk mindketten. Ám még nem volt megnyitva az étterem. Megnéztük és pont akkor nyitják meg, amikor a műszakunk kezdődik. Az az, a mieink lesznek az első vendégek. Ennek nagyon örültünk, de nagyon nehéz volt bejutni, mert a sok tömeg nem hitte el, hogy ott dolgozunk. Végül mire bejutottunk, kezdeni kellett. Gyorsan átvettük a ruhánkat, majd be is álltunk a pult mögé. Nagyon sokan jöttek. Körülbelül egy 3-4 órája dolgozhattunk, mikor egy különleges vendég jött be és foglalt helyet. Persze engem küldtek hozzá:
-Skyler! Tiéd a 6-os asztal. Igyekezz már!
-Jól van, már megyek is! -persze magamban ezt motyogtam: 'ezt nem hiszem el, basszus' -Helló, mit hozhatok? -próbáltam jó pofi lenni.
-Skyler? Hát te itt mit csinálsz?
-Itt dolgozom. És igen, úgy fogok veled bánni, mint egy rendes vendéggel! -azért kihangsúlyoztam a rendes szót.
-Nézd, én nagyon sajnálom. Nem így akartam..
-Szerintem nem a legalkalmasabb, hogy ezt tisztázzuk vagy, hogy egyáltalán megmagyarázd. Úgyhogy inkább fogd be a pofád, mondd, hogy mit kértek és én meg csak adom a jó kislány, pincérnőt! Szóval, mit is kértek?
-Jó... -majd elkezdte mondani amit kérnek. Én csak jegyzeteltem és közben ismét azon járt a gondolatom, hogy ezek mindenhol ott lesznek. Majd miután befejezte a rendelést, én fogtam magam és mosolyogva elsétáltam. Mikor odaértem a pulthoz, lecsaptam a tálcát, beadtam a rendelést és kifújtam a levegőt.
-Skyler, minden rendben? Ők ott a One Direction, hogy hogy így reagálsz a jelenlétükre? -kérdezte Mary, aki odáig van értük.
-Azért így viselkedem, mert egyszerűen gyűlölöm őket. Na jó, inkább csak Harryt. De én nem vagyok a rajongójuk, soha nem is voltam és soha nem is leszek. Úgyhogy adom a jó pincérnőt, belemosolygok a pofájukba és teszem a dolgom. De utána szarok rájuk. És azt szeretném kérni, hogy ne is emlegesd nekem őket. Könyörgöm, Mary!
-Tőlem! Csak kicsit nyugodj meg, kérlek! Jó?
-Rendben. Megpróbálok.
-Kész a 6-os rendelése! -szóltak ki a konyhából. Nagy levegőt vettem, majd egy hatalmas vigyorral a képemen kivittem nekik.
-Kérlek, Skyler, hogy ne mosolyogj bele a képembe. Kicsit zavaró..
-Rendben, Mr. Styles. Akkor köpjelek arcba inkább?
-Nem. De miért csak ez a két választás van?
-Mert az első a munkahelyem miatt kell. A másik meg csak szimplán jólesne.. -míg megfordultam, tartottam a nagy vigyort, majd egy fejrázással leszedtem magamról. Kezdtek eléggé zavarni. Azt hittem, legalább a munkahelyemen lerázom őket, de úgy látszik, hogy nem. Végre eljött a váltás. Megjelent Dustin meg valami iszonyat ronda srác. Mi Maryvel csak kimentünk, végre. Majd a kocsiban megszólalt:
-Téged mindenki stíröl! Ász vagy csajszikám!
-Mi az, hogy mindenki?
-Láttam, ahogy Harry, Niall és Dustin is téged nézett mikor végre elhagytuk a munkát. Ez nagy szó! Hárman is egyszerre!
-Az első kettő nem érdekel, a harmadik meg csak szimplán nem foglalkoztat..
-De hát két híresség és Dustin megnézett! Az azért nem semmi..
-Ha te mondod.. -próbáltam úgy tenni, mintha nem érdekelne, de közben nagyon is érdekelt. Főleg az első kettő. Harry és Niall. Nem tudom miért, de nem bírom őket elfelejetni. Pedig jobb lenne.
-Holnap is elviszel a suliba?
-Igen, persze!
-Oh, köszönöm. Na szia, jó éjt! -felszaladtam aludni. Nagyon fáradt voltam. Nem csodálom, egy ilyen nap után. A következő hetekben már rájuk sem hederítettem. Kezdtem őket elfelejteni, szerencsére.

*1 hónappal később*
Töri óra volt, rezgett a telefonom. Le voltam halkítva, de nagyon bizsergett tőle a lábam. Megnéztem és csak egy sms volt. De nem akárkitől. Így felálltam és oda mentem a tanárhoz:
-Elnézést tanár úr! Ki mehetnék a mosdóba?
-Sajnálom, de nem engedhetlek ki..
-De nem érzem magam valami túl jól..
-Oh, ez esetben, menjen csak ki nyugodtan, aztán meg menjen le a nővérhez, hogy megnézze nincs-e semmi baj!
-Rendben. Köszönöm tanár úr. -talán a történelem tanár volt a legjobb fej aki engem tanított. Mikor kimentem a mosdóba, már nem bírtam. Elkezdtek könnyek gyűlni a szemembe, az emlékek meg feltörni. A mosdó padlóján végeztem, elkent sminkkel és borzasztó hajjal. Csak sírtam és sírtam, majd elolvastam..